Krátert ütött a Mars felszínén a Schiaparelli leszállóegység

Miután levált szállítóegységéről, az ExoMars űrexpedíció Trace Gas Orbiter (TGO) űrszondájáról, a Giovanni Schiaparelli olasz csillagászról elnevezett leszállóegység október 19-én kezdte meg a leszállást a Mars felszínére. Körülbelül ötven másodperccel a tervezett leszállás előtt azonban elveszítették vele a kapcsolatot.

Két nappal később a NASA Mars Reconnaissance űrszondája, amely 10 éve kutatja a vörös bolygót, kis felbontású képeket küldött, melyeken a leszállóegység landolási helyén "elmosódott sötét folt" látható. A szakértők feltételezései szerint ez a Schiaparelli becsapódásakor keletkezett, és arra utal, hogy az üzemanyagtartály felrobbant. 

Október 25-én a Reconnaissance nagyfelbontású kamerája rögzített felvételeket, amelyeken sötét, nagyjából kör alakú, 2,4 méter átmérőjű és fél méter mély kráter látható. A NASA szerint ez kézenfekvő, ha egy 300 kilogramm súlyú tárgy több mint 300 kilométer per órás sebességgel száraz talajnak csapódik.

Az új képek elemzése során két másik közeli becsapódási helyet is észrevettek a szakértők. A NASA szerint a becsapódástól 1,4 kilométerre keletre látható egy tárgy, melyen több fényes pont, körülötte pedig sötét talaj figyelhető meg, valószínűleg a hőpajzs. A Schiaparellitől délre, szintén 1,4 kilométerre látható, két egymás melletti objektum pedig az ejtőernyő és az ejtőernyőhöz csatlakozó hátsó burkolat. 

Mark McCaughrean, ez Európai Űrügynökség (ESA) szaktanácsadója szerint a becsapódást az okozhatta, hogy a leszállóegység összezavarodott az ütközés előtti pillanatokban. "Alapvetően szoftverprobléma keletkezett a radar és a fedélzeti számítógépes rendszer között. A radar összefüggéstelen információkat adott arról, hogy hol van" - mondta a szakértő. Ezt a szonda úgy értékelte, hogy a Schiaparelli már a felszínen van.

A leszállás egy előreprogramozott tervet követett, a távolság miatt ugyanis nem volt lehetséges, hogy élőben, kézi vezérléssel irányítsák a folyamatot. A Földre érkezett adatok szerint a Schiaparelli rakétái, amelyeknek a landolás előtti lassítás lett volna a feladatuk, csak rövid ideig égtek.

Az ütközésről a végleges jelentés novemberben készül el. A tudósok remélik, az adatok elemzése révén elkerülhetővé válik, hogy az ExoMars 2020 marsjáró ugyanarra a sorsra jusson, mint a Schiaparelli és az ESA Beagle 2 nevű modulja, amely 2003-ban ugyan leszállt a Marsra, de napelemei nem nyíltak ki teljesen, emiatt nem tudott kommunikálni a földi irányítóközponttal.

Eddig csak a NASA marsjárója, a Curiosity járt sikerrel a Marson.

A Schiaparelli modult arra tervezték, hogy a 2020-ban esedékes, marsjáró robottal tervezett küldetésben használandó technológiát teszteljék vele. Fő feladata az lett volna, hogy az élet jelei után kutasson a vörös bolygó felszínén. A szakemberek szerint azonban nincs minden veszve, mert a modul szállítóegysége, a TGO űrszonda Mars körüli pályára állt, a bolygó feletti 400 kilométeres magasságból tovább gyűjti az adatokat - többek között metán nyomai után kutatva - az elképzelések szerint legalább 2022-ig.