Kramer kontra Kramer, avagy kétféle otthon

A hetvenes években forgatott filmben a Kramer házaspárt úgy mutatják be, mint egy „normális” családot. A férj szorgalmasan dolgozik, energikus, sikeres, szereti bájos feleségét és kedves kisfiát. Ha nem is mondja ki egyenesen, de életével, otthonával elégedett.

Ugyanezzel az otthonnal a felesége nem elégedett, s úgy dönt, elmegy. Vajon hogyan értékelné ezt a lépését a terapeuta, ha úgy döntene, tanácsot kér tőle. Bizonyára sokan akadnának, akik azt mondanák, Kramerné elutasítja az anyai szerepet, problémái vannak női identitástudatával, sőt versenyre kel férjével.

A férfi és női szerep ilyen meghatározása annyira természetesnek tűnhet, hogy szinte kétségbevonhatatlan. Ezek a szerepek meghatározzák a férfi, nő, gyermek közti kapcsolatokat, jogokat, kötelességeket. A férfi dolgozik, erős, érzelmeit nem mutatja ki, védi otthonát, a nő az otthonról gondoskodik, gyengéd, szerető, anyáskodó.

Másként látná a helyzetet az a terapeuta, akinek megygőződése, hogy Kramerné önmegvalósítási igénye emberileg indokolt, sőt megkívánt, hogy képességeit kamatoztassa. Számára nem neurózisban szenvedő, gyógyításra szoruló nő.

Felvetné a kérdést, miért kellett ezt a radikális megoldást választania. Kramerné kiszabadult abból az otthonból, amely korlátozta őt. Támaszt, megértést senkitől sem kapott, férje, szülei, környezete nem fogadta el döntését, sőt elítélte. Egyedül barátnője irigyelte azért, hogy volt ereje elmenni, de ő is csak titokban, senkinek be nem vallva tette ezt. Kramer előtt egy új lehetőség nyílt – teljesen más perspektívából élhette meg az otthon fogalmát. Az otthon férfi-tapasztalata után megélte a dolgozó nő otthon-élményét.

Abban az időben, mikor ún. normális családban élt, számára az otthon a biztos hátországot jelentette, ahová szívesen érkezett meg a nehéz munkanapok után, s ahol nyugalomra vágyott. Kis időt, örömet a fiával, felesége kedves mosolyát, de a jó ételt és a tiszta ruhát is. Meg sem fordult a fejébe, hogy az említett nyugalmat más nem érzi.

Felesége távozása után másféle otthont élt meg. Amikor átesik a kezdeti krízisen, az otthon számára az állandó mindennapi kötelességek színterévé válik, ahol elvárják tőle, hogy mindig kéznél legyen és idejét beosztják helyette.

Az elfogadott társadalmi szerepek szerint élő és gondolkodó férj nem volt hajlandó megérteni felesége kitörési vágyát, s a helyzet egyetlen megoldása a feleség radikális tette volt, amellyel egy időre lemondott gyermekéről. A férj viszont munkáját vesztette el, mert a család és a dolgozó szülő kötelezettsége összegyeztethetetlen a film alkotói szerint. (elly)