Kossuth Zsuzsanna volt az első

A kor legnagyobb lantosa, Petőfi Sándor által megénekelt Nemzeti dal eufóriáját a forradalom kitörését követően hamarosan felváltotta az Egy gondolat bánt engemet hősi halál vállalásának lehetősége és szükségszerűsége. Olyannyira, hogy a véres harcokra való tekintettel meg kellett szervezni az országos ápolószolgálatot. Ennek vezetője kora neves magyar asszonya, Meszlényi Rudolfné Kossuth Zsuzsanna lett.  Kossuth Lajos legfiatalabb húga nem véletlenül kapta ezt a megbízatást: már korábban is megcsillogtatta szervezői képességeit a Batthyány Kázmér elnökségével megalakult Védegylet keretében. Az 1841-ben alakult Magyar Iparegyesület vezetői kénytelenek voltak felismerni, hogy az osztrák árukkal szemben az éppen kibontakozó hazai termelés nehezen vagy alig tud versenyre kelni. A szervezet igazgatója, Kossuth Lajos fejében fogant meg a gondolat, hogy országos mozgalmat indítsanak annak érdekében, hogy a magyar vásárlók csak abban az esetben vásároljanak más terméket, ha nincs belőle hazai gyártmány. Ennek megvalósítására 1844-ben megalapította a Honi Iparvédegyletet, melynek munkájában Zsuzsanna – aki családi kapcsolatai révén kétszeresen is kötődött a közélethez és a politikához – a kezdetektől fogva komoly szerepet vállalt.    Kossuth Lajos negyedik húga 200 évvel ezelőtt, 1817. február 17-én született Sátoraljaújhelyen, ahol édesapja az Andrássy család ügyvédjeként működött. Kiskorától kezdve a közélet vonzáskörében élt, mivel bátyja már a húszas évek folyamán báró Révay Ferenc özvegyének meghatalmazottjaként az országgyűlés aktív résztvevője.  A politikai munka személyes családi kapcsolatokkal erősödik: Kossuth Lajos 1841-ben feleségül veszi ügyvéd kollégája és képviselőtársa, Meszlényi Rudolf Teréz húgát. A két család egymásra találását tovább mélyíti, hogy Zsuzsanna beleszeret leendő sógorába, így kerül sor keresztházasságra azzal, hogy 1841-ben Meszlényi Rudolf felesége lesz. Kialakul az a sajátos helyzet, hogy Zsuzsanna saját bátyjának a sógornőjévé válik. Kossuth harcostársa azonban nem éri meg a magyar nemzet életének legfelemelőbb napjait: Meszlényi Rudolf 1848. január 2-án elhunyt. A fiatal özvegy a hamarosan kitörő forradalom és szabadságharc szervezésébe veti magát: a pákozdi csata egyértelműen jelzi, hogy komoly hadjáratokra kell felkészülni, ami elképzelhetetlen az utánpótlás és az egészségügyi szolgálat megszervezése nélkül. Az ország összes tábori kórházának főápolónőjévé, mai szóhasználattal főfelügyelőjévé Kossuth Zsuzannát nevezik ki. Flór Ferenc vezetésével felállítja a honvédség egészségügyi hálózatát, Barna Ignác orvossal együtt 172 tábori kórházat létesít és szerel fel a kor élvonalára jellemző eszközökkel, megszervezi az önkéntes ápolónők hálózatát. Ezzel a tettével a katonai kórházak első női főfelügyelőjét tisztelhetjük a személyében.  Mondani sem kell, hogy a nagyvilág erről alig tud valamit. Florence Nightingale angol ápolónőt tartja az elsőnek, aki a krími háború idején két korszerű kórházat létesített és felügyelt. Csakhogy ezt fél évtizeddel később, 1854-ben tette. Főápolónői tevékenységét éjt nappallá téve egészen az összeomlásig folytatja Kossuth Zsuzsanna. Édesanyjával és három nővérével együtt osztrák fogságba esik. Julius Jacob von Haynau, a „bresciai hiéna” a budai várbörtönbe vetteti, hogy elítéltethesse. Hét hónapon keresztül próbálják bizonyítani bűnösségét, sikertelenül, mivel humanitárius tevékenységet folytatott, minden sebesültet egyaránt ápolt, tekintet nélkül arra, hogy melyik oldalon vett részt a harcokban. Épp az egykori hadifogoly osztrák tisztek állnak ki mellette, tanúsítva, hogy ugyanolyan ellátásban részesültek, mint a magyar honvédek, így kénytelenek őt szabadon engedni.  Ekkor magániskolát nyit Pesten, amelyet a hatóságok még ugyanebben az évben, 1850-ben betiltottak. Részt vesz a szabadságharc felélesztéséért szervezett Makk-féle összeesküvésben, amelynek vezetőit elfogják, Kossuth Zsuzsanna is rács mögé kerül, de ezúttal sem tudják bizonyítani bűnösségét. 1852-ig Bécsben tarják fogva. Az Egyesült Államok nagykövetének a közbenjárására végül is azzal a feltétellel engedik szabadon, hogy a család többi tagjához hasonlóan elhagyja az országot, ahova soha nem térhet vissza. Mivel Lajos bátyja Londonban telepedett le (Kossuth Lajos 1852–59 között élt az angol fővárosban), a család úgy dönt, hogy követik őt az emigrációba. Csakhogy a súlyosan beteg édesanya, Weber Karolina útközben Brüsszelben meghalt. Zsuzsanna a további költségek előteremtésére nővéreivel együtt csipkeverő műhelyt rendez be. Közben egyre inkább elhatalmasodik rajta súlyos tüdőbaja. A következő évben, 1853-ban folytatják emigrációs vándorlásukat, de ezúttal már az új cél: az Egyesült Államok felé. Minden idők első főápolónője nem sokkal az Újvilágba való érkezése után, 1854. június 19-én hunyt el New Yorkban. Nehéz sors adatott neki: harmadik gyermekét néhány héttel férje halála után hozta a világra, hazáját el kellett hagynia, mindössze 37 évesen távozott az élők sorából. A hálás utókor több szobrot állított neki, a Magyar Ápolási Egyesület Kossuth Zsuzsanna Emlékdíjat alapított a tiszteletére. Budapesten, Baján, Kalocsán, Szegeden, Egerben és Dabason szakközépiskola viseli a nevét.  Kertész Erzsébet megírta regényes életrajzát, a Magyar Posta bélyeget adott ki a tiszteletére, a napokban, kétszázadik születésnapjára a Magyar Nemzeti Bank tízezer forint névértékű ezüst emlékérmet bocsátott ki. Ozogány Ernő