Még áll a ház Domonyban, hat kilométerre Aszódtól, a Galga mellett. Ott született, és ott is élt, amíg fel nem költözött a fővárosba. Ott tudott a legjobban aludni, kinyújtózni, paraszti sorban élő gyerektársaival az erdőt járni, lovak közt bátran megállni.
Kiállítás a VASÁRNAPBAN: A magány konflisán
Fehérre meszelt, búbos kemencés szobában álmokat kergetni. Fekete tölgyfa asztalon, petróleumlámpa fényénél rajzolni. Házakat, utcákat, hegyektől ölelt tájakat, életük vége felé járó fákat, a legtöbbször viszont tüzes csikókat, szekeret húzó, vén gebéket. Mélyről jött, de nem sárosan. Szerette a szép ingeket, a francia parfümöket, a finom borokat. A művészetet. A démonokat.
Milyen helyekre felvételizett? Hogyan lett filmrendező? Miért nem tanulhatott tovább? Hogyan kamatoztatta a hátrányát? Milyen életet élt? Hogyan viszonyult hőseihez? Milyen a budapesti Műcsarnok Elégia elegy című kiállítása? Miről szólnak a rajzai?
Mindenre választ kap, ha elolvassa Szabó G. László írását a Vasárnap már megvásárolható számában!
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.