Nagy Sándor holttestét uralkodók, kincskeresők, kalandorok, írók és rendezők keresik, a történelmi titkok kutatói és tudói egy sorban említik a Szent Grállal, a frigyládával és Atlantisszal, számtalanszor vélték már megtalálni, de eddig minden hír hamisnak bizonyult.
Ki tudja, hányan keresték már a holttestet
A geo című német tudományos magazin honlapja szerint Nagy Sándor életében 13 év alatt meghódította az ismert világot, ám halálában nem nyughatott ő sem. Két évig tartott, amíg a holttestet előkészítették a szállításra, de eközben kirobbant a harc a nagy hódító örökségéért, mert Sándor állítólag csak annyit mondott: a legerősebb, mármint az legyen az örökös... Intrikák, gyilkosságok és háborúk követték egymást, és ebben a zűrzavarban a holttestnek igen fontos szerep jutott: ahol a holttest feküdt, ott volt a jelképes akarat is...
Babilonból i. sz. 321-ben elindult a gyászmenet, hogy Nagy Sándor testét Makedóniába, szülőföldjére vigye, de sosem ért célba. Ptolemaiosz, Sándor barátja és tábornoka megszerezte a múmiát és saját országába, Egyiptomba vitette. A legtöbb kutató úgy gondolja, hogy a holttest soha többé nem hagyta el Egyiptom területét. A holttestet először az óegyiptomi birodalom fővárosába, Memphisbe vitték, ahol egyiptomi síremléket emeltek neki. A múmia nyugalma nem tartott sokáig, mert II. Ptolemaiosz Alexandriába szállíttatta, ahol mauzóleumot építtetett neki. Az építmény az ógörög nyelven halott testet jelentő Sema nevet kapta, de ez a név később számos antik forrásban Alexandria egyik városrészét jelöli.
A sír az antik világ zarándokhelyévé vált. Julius Caesar letérdelt a sír előtt, és utóda Augustus, az első római császár is felkereste a mauzóleumot. Kihozatta a szarkofágot a sírkamrából, aranykoronát helyezett rá és virágokkal borította. Cassius Dio római történetíró kétszáz évvel később azt írta, hogy Augustus levetette a szarkofág tetejét és a holttest fölé hajolt, hogy megcsókolja az arcát, de eközben olyan ügyetlenül mozdult, hogy letörte a múmia orrát...
Minél több promines személy érkezett látogatóba, annál rosszabb állapotba került a múmia, amely ekkor több száz éves volt. Az excentrikus Caligula császár Nagy Sándor mellpáncélját vitte el szuvenírnek. Caracalla i.u. 215-ben még meglátogatta, mert Sándor reinkarnációjának gondolta magát, és máig nem tisztázott okból szabályos mészárlást rendezett Alexandria lakói között. Időszámításunk 268. évétől zűrzavaros idők jöttek. Pestis, földrengés és háborúk, arab hódítás nyomán egy ideig még kereskedelmi központ volt a város. A híres világítótorony, a Fárosz 1326-ban omlott össze, Nagy Sándor földi maradványainak sorsa pedig a múlt ködébe tűnt. (mti)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.