Ki találta fel a szemüveget?

Az idősebbik Plinius természettudományi munkájában megjegyzi a smaragdról, hogy általában homorúan szokták csiszolni; a nagyobb, csiszolt kövekben éppúgy, mint a tükörben, a tárgyak képei láthatók. Nero császár a gladiátorok küzdelmét egy smaragdban szokta szemlélni.

Neróról mások is írják, hogy gyenge szeme volt s csak a közeli tárgyakat látta jól. Ezekből arra szoktak következtetni, hogy a rövidlátó Nero smaragd lencsét használt „monokli” gyanánt. Ez a feltételezés azonban nem egészen helytálló: először is a smaragd – vagy a hozzá hasonló féldrágakövek, mint a berill stb. – nem olyan átlátszóak, hogy szemüveg gyanánt lehetne használni őket. Kétségtelenül zöld színű üvegről lehetett szó, amellyel az értékes drágaköveket utánozták. Másodsorban az ókorban nem ismerték a szemüvegeket, a konkáv és konvex üveglencsék hatását nem használták ki. Legvalószínűbb az, hogy Nero rájött, a színes, drágaköveket utánzó üvegedények homorúan csiszolt, kerek mezőcskéiben a távoli tárgyak kicsinyített, de éles képe jelenik meg; ez adta a gondolatot, hogy a gladiátorküzdelmeket egy, a szeméhez közel emelt, homorúan csiszolt zöld üvegdarab segítségével kövesse. A következtetéseket azonban ekkor még nem tudták levonni, s így az ókorban még nem készültek látásjavító üveglencsék, szemüvegek.

A szemüveg Európában született. Alapgondolatát Abu Ali Muham-med ben el Hasan ibn Haitam el Basri, ez a szép, hosszú nevű arab tudós találta fel a 10. és a 11. század fordulóján. Vizsgálta a szemet, és tanulmányozta az optikát. Elsőként jött rá arra, hogy az üveggömb szelete nagyítja a képet. Tehát felfedezte a lupét, a nagyítót.

A szemüveg, a nagyításra használható pápaszem csak 1270 után jelenik meg, először Itáliában. Valószínűleg hosszas próbálkozás, több ember keze munkája nyomán alakult ki a mai formája. Mindenesetre a firenzei Santa Maria Maggiore-templomban van egy sírkő ezzel a felírással: „Itt nyugszik Salvato Armato, a firenzei Armati nemzetségből, a pápaszem feltalálója. Isten bocsássa meg a bűneit. Az Úrnak 1317-ik esztendejében.”

Mások Alessandro Spirának vagy az angol Roger Baconnek tulajdonítják a szemüveg feltalálását. Hogy Magyarországon mikor használtak először szemüveget, ezt nem lehet egészen pontosan megállapítani. A budai várásatások alkalmával a 15. századból származó, hegyikristály lencséjű ezüst szemüveget találtak, de középkori magyar szárnyasoltár restaurálása alkalmával is bukkantak a falapok közé csúszott bőrkeretes szemüvegre. S ha már itt tartunk, idézzük még azt a sűrűn visszatérő kérdést, hogy miért nevezik a szemüveget pápaszemnek is.

A pápaszem vagy papszem kifejezés Calepinus szótárának 1585-ös kiadásában jelenik meg először. Mivel a régi világban elsősorban a papok foglalkozhattak tudománnyal: könyvek olvasásával, írással – az ő szemük kopott el a legjobban. Először ők használtak tehát szemüveget, a nép nyelvén a pap- vagy pápaszemet.