KÉRDÉSÜNK

Kovács Anna, Kassa: „Gyakran találkozom az utcán kéregető, rongyos ruházatú fiatalokkal, akik különféle meséket adnak elő, hogy pénzt adjanak nekik. A leggyakoribb az a történet, hogy elvesztette a pénztárcáját és haza akar utazni, de nincs pénze a buszjegyre. Először még naivan adtam egy húszast a fiúnak, azt gondoltam, talán segítek neki ezzel. Aztán pár perc múlva megláttam, ahogy egy parkban issza a sört. Nem szóltam semmit, de akkor elhatároztam, többé nem jótékonykodom, hiszen nekem is vannak gyerekeim, inkább rájuk költöm a pénzem.”

Nagy Ferenc, Pozsony: „Sajnos érintett vagyok a témában, hiszen az én lányom is egy időben ilyen bandához tartozott. Punk lett. Elhanyagolta az iskolát, inni kezdett. Nagyon fájt a szívem, megpróbáltam a lelkére beszélni, de nem ment. Aztán elszökött otthonról, a bandájával csövezett szerte az országban. Most ismét itthon van, sok mindent mesélt, ami nem volt ínyemre. Gyakran gondolkodtam azon, hol rontottam el a lányom nevelését. Lehet, nem figyeltünk rá eleget, mert hajtottuk a pénzt. Szerencsére már nincs vele gond, de ha még egyszer kezdhetném, többet foglalkoznék, beszélgetnék vele. (horv)