A deviancia, mint szociológiai fogalom, tulajdonképpen a múlt század harmincas éveiben kezdett elterjedni.
A társadalom örökös kitaszítottjai
FIATALKORI DEVIANCIA
Az értékrend történelmi korok szerint változik. A deviáns magatartású fiatalok nem a szabadság, az igazság, a progresszív életszemlélet megtestesítői, hanem hibás elképzeléseik miatt szenvednek a társadalom, illetve a szűkebb közösség által támasztott követelményektől és környezetüket keserítik magatartásukkal. Potenciálisan ártanak önmaguknak és másoknak. A deviancia alapvetően nem betegség, hanem kóros személyiségfejlődés eredménye, azonban ezek a fiatalok egy bizonyos idő után – mint ahogy erről majd a későbbiekben szó lesz – beteggé válhatnak. További jellemzőjük, hogy cselekedeteiket jobbára ösztönszükségleteik diktálják, az elemi viselkedés formái idegenek a számukra, a konfliktushelyzetekért a felelősséget a külső körülményekre hárítjuk, s a hibáikból nem képesek tanulni.
A fiatalkori devianciának objektív és szubjektív okai vannak, amelyek együttesen változtatják, alakítják a fiatalok magatartását. Először azokat a legfontosabb objektív okokat említhetjük, amelyek a családi környezetben gyökereznek. Ide tartoznak a sokat emlegetett családi problémák: a család egyensúlyi helyzetének a felbomlása, a szülők válása, új családi kapcsolatok kialakítása, erkölcsileg felelőtlen szülők magatartása, anyagi gondok, alkoholista családi környezet, durva szülői bánásmód, helytelen nevelési elvek, rossz baráti társaság. Ide sorolhatók még a kora gyermekkori bántalmazás, a túl szigorú, szeretet nélküli nevelés, a szükségletek azonnali és kritikátlan kielégítése, amihez még ha az iskolában elszenvedett erőszakos bánásmód. A fentieken túl okozhat deviáns magatartási módokat a hosszan tartó testi vagy lelki túlterhelés is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy valamennyi veszélyeztetett körülmények között élő fiatal deviánssá válik, de közülük minden valószínűség szerint gyakrabban, nagyobb arányban kerülhetnek ki deviáns viselkedésűek.
VESZÉLY A CSALÁDBAN
A fiatalkorúak (0-17 évesek) veszélyeztetettsége sok esetben már a családban kezdődik. Évről-évre emelkedő tendenciát mutat azoknak a családoknak a száma, amelyekben – valamilyen okból – veszélyeztetett kiskorúak élnek.
A gyermekek testi veszélyeztetettsége kapcsán meg kell említeni, hogy többnyire nem élet elleniek, de egy életre kihatással lehetnek az ifjúság és nemi erkölcs elleni bűncselekmények. A szülői ház ideális esetben védett környezet. Sajnos ez nem mindig van így, ugyanis a legtöbb nemi visszaélés a gyermek otthonában esik meg, nem pedig az utcán.
A szakemberek szerint minden tizedik kislánnyal él vissza apja, fivére, vagy más férfirokona, s ezeknek nagyon kis hányada kerül a hatóságok tudomására. Az ilyen módon sérült fiatalok viselkedése természetesen könnyebben válhat deviánssá. Nem véletlen, hogy az e körből kikerült gyermekek egy része igyekszik mielőbb elkerülni otthonról, aminek egyik útja a szökés.
A fiatalok gyakran meggondolatlanul teszik ki magukat a veszélynek, amikor valamilyen okból – számukra nem megfelelő családi háttér, rosszul értelmezett szabadság, vagy kalandvágy miatt – idő előtt elhagyják családjukat. Évente több ezer 18 év alatti fiatal válik csellengővé, szerencsére többségük viszonylag rövid idő után megkerül, de kérdés, hogy milyen állapotban. Az eltűnt fiatalok mintegy kétharmada magától tér haza, illetve kér szülei segítségét a hazajutáshoz, egyharmadánál viszont rendőrségi előállítás szükséges. Ez utóbbi gyermekek azonban többnyire bűncselekmény elkövetése miatt bujkálnak. A szülői felügyelet nélkül élő tizenévesek feltehetően kortársaiknál hamarabb találkoznak az alkohollal és a droggal. (sz, ga, he)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.