Nehéz lenne megmondani, hogy pontosan mikor is kezdődik a karácsony, hisz az ünnephez hozzátartoznak az előkészületek is, a megfelelő fenyőfa felkutatása, a karácsonyfadíszek gondos kiválogatása.
Karácsony Szíriában
Most, hogy otthonomtól távol kell töltenem a karácsonyt, jelentőséget kapnak az egészen apró dolgok, olyanok, amelyekre otthon talán kevésbé figyelünk. Pedig, közel is, távol is egyformán ragaszkodnunk kell a karácsonyi szokásokhoz, legyen szó az étkezésről, az ajándékozásról, a családi összejövetelek apró mozzanatairól.
Természetesen, még így az otthontól távol is szerencsés helyzetben vagyok, hisz olyan országban élek, ahol élnek keresztények, nem is kevesen. Igyekszik tehát az ember, amennyire csak lehet, az otthoni karácsonyi hangulatot valamiképpen itt is megteremteni. Persze, a szokások mindenhol másmilyenek, még akkor is, ha alapvetően mindenki ugyanúgy ünnepel, néhány apróság azonban különbözik. Egy idegen országban éppen ezek az apróságok hiányoznak leginkább. Itt Szíriában például nem tartozéka a karácsonynak az adventi koszorú, ezért nem is kapható sehol. Élő fenyőfát beszerezni pedig szinte teljes képtelenség, ezért a családok kénytelenek műkarácsonyfával ünnepelni. Egyik-másik valóban nagyon szép, de nem pótolhatja az igazi fenyőfát, sem annak látványát, sem pedig hamisítatlan, karácsonyi fenyőillatát.
Szíria legrégebbi keresztény negyede Báb Túma, vagyis Tamás kapuja. Ez Damaszkusz óvárosa, hangulatos, szűk utcákkal, egymástól alig egy karnyújtásnyira épült magas lakóházakkal, ahol az egyik ablakból könnyedén átléphetünk a szemközti lakóház erkélyére. A szűk útvesztőben fényes paloták bújnak meg az apró kapuk mögött. Ezek a paloták ma jobbára kávéházként vagy étteremként működnek. Báb Túma és a körülötte levő negyedek keresztény-lakta kerületek, így karácsony előtt körülbelül tíz nappal fénybe borulnak itt az utcák. Színes villanyégők kerülnek nemcsak a lakóházakra, hanem a terekre, a templomokra, s a fákra az utcaszéleken. Itt is óriási tülekedés van a boltokban, sok a bámészkodó, és rengeteg télapó járja az utcákat, olykor a boltok alkalmazásában, hogy becsalogassa a vásárlókat, a gyerekeknek pedig cukorkát osztogat.
Ilyenkor már javában díszítik a karácsonyfákat, amelyekre színes gömbök, csengők, angyalkák kerülnek éppúgy, mint odahaza. A fenyőfa alá azonban itt minden családban úgynevezett maghárát készítenek, amely barna papírból, olykor festett gipszből kialakított apró barlang, előtte pedig a Jézus születése körüli bibliai szereplők figurái állnak. A barlangot a családok maguk készítik, a figurák pedig megvásárolhatóak. Az ajándékozás Szíriában nem szokás, csak addig vásárolnak ajándékot a szülők, amíg egészen kicsik a gyerekek. Amikor felnőnek, a karácsonyfa alá már csak a maghára kerül.
A templomok hitközösségei az 5–15 éves korú gyermekek részvételével a vasárnapi iskola keretén belül színdarabot készítenek, amelynek témája Jézus születése, ritkábban egyéb bibliai, oktató-nevelő célzatú történetek. A színdarabot a vasárnapi iskola tanárai, nevelői készítik elő, s a gyerekek leggyakrabban a karácsonyt megelőző pénteken adják elő a templomban, különböző karácsonyi énekek kíséretében. A felkészülést nagyjából két hónappal karácsony előtt kezdik meg. Természetesen nem minden hitközösség készít műsort, de a nagyobb templomokhoz tartozó hívek igen. Szíriában a kereszténység minden csoportja megtalálható: a görögkeleti, a római katolikus, az evangélikus vagy a szír maronita egyház hívei, ugyanakkor országszerte élnek örmények is, főként Damaszkuszban és a török határvidéken.
Az előkészületekhez hozzátartozik a böjt is, amely negyven napig tart, s időközben a hívők nem fogyasztanak semmilyen állati eredetű ételt, tehát húst, tejtermékeket, tojást. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy legtöbben ma már csupán egy-két napos jelképes böjtöt tartanak az ünnepek előtt.
A karácsonyt megelőző napot a család együtt tölti, együtt étkezik, s fogadja a látogatókat, akik az egész délután folyamán érkeznek, s olykor éjfélig, hajnalig maradnak. Sokan sétálgatni mennek, a damaszkuszi utcákon ilyenkor a bámészkodók között sok a mozlim is. Az iszlám ugyan nem tekinti ünnepének Jézus születésnapját, a lakosság körülbelül tíz százalékát kitevő keresztények számára mégis szabadnap karácsony napja. Jézus az iszlám vallásban is fontos személyiség, mert egyike a Muhammadot megelőző neves prófétáknak, akiket minden mozlim Muhammad prófétához hasonlóan tisztel. A nagyobb templomokban zenés-táncos esteket rendeznek, ahol a gyerekeknek ajándékokat osztogatnak a templomok télapói. A szülők olykor maguk adják a télapónak a gyerekeiknek szánt csomagot, a szegényebb családok számára a korábban összegyűjtött pénzből, adományokból vásárolnak jelképes ajándékokat. A legfontosabb dolog, hogy minden gyermek kapjon valamit a télapótól a templomi ünnepségen. Mielőtt azonban kiosztanák az ajándékokat, rövid betlehemes játékot mutatnak be a résztvevőknek. A templomközösségek fiataljai közül néhányan ezen az estén házról házra járnak, hogy harmonika kíséretében előadjanak néhány karácsonyi éneket. Éjfélkor némelyik templomban éjféli misét tartanak, de a hívők leginkább a következő reggel, vagy délután mennek el a templomba, a protestáns egyház hívei inkább reggel, a katolikusok koradélután.
A reggeli mise folyamán előbb a gyermek-, majd a felnőttkórus lép fel. Délután aztán ismét együtt ebédel a család, gyakran készítenek az ünnepi ebédhez sült pulykát, franciasalátát, zöldségsalátát, amelyek természetesen nem szír eredetű ételek. Az ünnepi italok között szerepel a brandy, a whisky vagy a bor, alkohol itt is kapható néhány helyen, de szinte kizárólag csak keresztények fogyasztják.
A karácsonyi ebéd után nagyon fontos a rokonok, ismerősök meglátogatása, hogy kellemes ünnepeket kívánjanak egymásnak a családok, a vendéglátó ilyenkor egy pohár borral kínálja meg a vendéget, aztán pedig egy apró csészényi nagyon erős, keserű beduin kávéval. Ha a látogatásra nincs időnk karácsony napján, megtehetjük az azt követő pár nap valamelyikén. A látogatás azonban rendkívüli fontossággal bír, ha valaki elfelejti meglátogatni ismerőseit, hogy boldog ünnepet kívánjon, azt nagy udvariatlanságnak tekintik.
Szintén az itteni szokásokhoz tartozik, hogy ha elhunyt valaki a családtagok közül, akkor azon az éven nem ünneplik a karácsonyt. Ilyenkor nem jönnek látogatók sem, és ha mégis, a vendéglátó csak kávéval üdvözli őket, alkohollal nem. A gyász évében nincs ünnep a család számára.
Az este folyamán igyekszik együtt maradni a család, bár a fiatalok inkább magukban, baráti körben szeretnek ünnepelni, sétálgatni a fényekkel borított utcákon.
A karácsonyfák és az utcai díszek még karácsony után is maradnak, körülbelül az új év első hetének végéig.
A világ minden földrészén milliónyi keresztény ünnepel egyszerre, kicsit talán másképp, de mindenütt ugyanazt. A szeretetet, a békességet, a megbékélést egy olyan országban ünnepelni, ahol a kereszténység történelmének fontos állomásai és szent helyei találhatók, ahol még van falu, amelyben Jézus nyelvét is beszélik, kétségkívül felemelő érzés. A Közel-Kelet három vallás bölcsője, és egészen mostanáig otthona. Hogy a szeretet és békesség valahogy mégsem mindig a jellemzői ennek a térségnek, annak főleg politikai okai vannak. És bár ezek általunk, közönséges halandók által irányíthatatlan tényezők, annyit mégis megtehetünk, hogy igyekszünk nem csupán karácsonykor elgondolkodni Jézus és vele együtt a keresztény vallás üzenetéről. Talán még vallásosnak sem kell lenni ahhoz, hogy tudjuk: a megértés, a megbékélés és a szeretet az év többi napján is ugyanolyan fontos.
A szerző nyelvtanár, jelenleg a damaszkuszi egyetem hallgatója
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.