Kár lenne, ha csak a hitetlenek innák

Egészen pontosan nem lehet tudni, hogy ki fedezte fel a kávé növény hatását és ki főzött először italt a kávészemekből. A kávé eredetéről kétféle legenda ismert. Az első egy Phazes nevű arab orvostól származik, aki 900-ban a kávét orvosságként említette. A másik történet (kb. Kr.e. 300-ból) szerint egy Káldi nevű kecskepásztorról szól.

Kávézó kecske

A legenda szerint kb. Kr.e. 300-ban élt Etiópiában egy Káldi nevű kecskepásztor, aki észrevette, hogy a kecskék bizonyos piros bogyók legelése után egészen estig rendkívül aktívvá váltak. Ő maga is megkóstolta a bogyókat, és ugyanazt a hatást tapasztalta. Elmondta ezt a közeli apátságban élő szerzeteseknek, akik szintén elkezdték a bogyókat enni, hogy az esti ima során sokáig fenn tudjanak maradni. A szerzetesek véletlenül rájöttek, ha a megpörkölik a bogyókat és italt főznek belőle, akkor ugyanazt a hatást érik el, de az íze finomabb.

Hogyan terjedt el?

Hitelesebb források szerint a kávét először Jemenben kezdték el fogyasztani, ahol a szufi dervisek egyébként is előszeretettel fogyasztottak különböző serkentő növényeket, hogy jobban érezhessék az egyesülést istennel. Az egyik rend vezetője rájött, hogy a kávé is alkalmas a révület elősegítésére, és tanítványaival rendszeresen itta. A kávé előbb-utóbb kitört a szakrális körből és a társadalom egyéb rétegeiben is elterjedt. A kávézás szokását mohamedán zarándokok vitték magukkal Mekkába és Medinába menet, innen terjedt tovább a kávé fogyasztása az egész Közel-Keletre. Később a kávétermesztés továbbterjedt Arábiába és Egyiptomba, ahol a kávé (kahweh) fogyasztása hamarosan mindennapi szokássá vált.

Ezer kávéház Kairóban

Bár eleinte nem volt népszerű a keserűsége miatt, sőt egyes uralkodók szentségtelennek nyilvánították, már a 16. századból is vannak írásos emlékek, melyek kávéházak létezéséről adnak hírt. Kairóban ez idő tájt ezer kávéház működött. Eltérő fogyasztási szokások is kialakultak: sokan a cserje leveléből főzött teát szürcsölgették, mások nyers kávéból készítették az italt, amit mézzel ízesítettek. Szultánkávénak nevezték azt a folyadékot, amit a megpörkölt terméshéj kifőzésével nyertek.

A bigottak tiltakoztak

A Balkán felé terjeszkedő Török Birodalom a 16.–17. században magával vitte a kávézás szokását is, így aztán Velencében már az 1600-as évek első felében megnyílt az első kávéház. Olaszországban természetesen elsöprő sikert aratott, míg Franciaországban kétkedéssel fogadták. Több perzsa és örmény vállalkozó is megkísérelte, hogy Párizsban kávéházat nyisson (az első 1672-ben), ám egyik sem járt sikerrel. A franciák végül maguk alakították ki saját kávézási szokásaikat, és tiszta, kényelmes helyiségeket rendeztek be, ahol teát, csokoládét és egyéb üdítőket is lehetett fogyasztani. Ez a kávéházi forma annyira bevált, hogy ötven év alatt 300 kávézó nyílt a francia fővárosban. Igaz, 1789-ig szigorú rendi ellenőrzés alá vonták az efféle találkozóhelyeket, sőt egy idő-ben be is tiltották a kávéházi beszélgetéseket.

A bigottak is fel akartak lépni a kávé ellen, igaz, ez még akkor történt, amikor a kávé éppen csak kezdte ismertté tenni magát a keresztény Európában: Isten nevében megpróbálták rávenni VIII. Kelemen pápát, hogy tiltsa be a pogányoktól származó ördögi szert, ám a történet szerint Kelemen megkóstolta az italt, és így szólt: „Kár lenne, ha csak a hitetlenek fogyasztanák”.

Visszavont rendelet

Londonban még hamarabb kávéztak, mint Párizsban. A kávéárusokat keményen meg is adóztatták. Érdekesség, hogy 1675-ben Károly király bezáratta a kávéházakat mint felforgató eszmék adásvételére alkalmas helyeket, de rendeletét néhány napon belül visszavonta.

Hamarosan nálunk is megkedvelték, olyannyira, hogy a 18. században már számos kertben fellelhető volt maga a kávécserje is. Annyira azonban nem vált elterjedtté, hogy a szegényebb rétegek is részesülhettek volna belőle, ezért hamar bejöttek a különböző kávépótlékok, pótkávék, mint a cikória. (v-t, de-t)

A kávé szót magyarul először Zrínyi Miklós használta írásban 1645-ben, a Szigeti veszedelem harmadik énekében, egy jó tárgyismeretről tanúskodó török jelenetben: Szkender, ha akarod ketten együtt háljunk, / Meleg kávé mellett ag szót kovácsoljunk, / Osztán mi virrattig mind bízvást aluggyunk. (...)