Ján Hrubalával, a kormányhivatal korrupcióellenes harccal foglalkozó osztályvezetőjével

Az ellenzék bírálta az agent provocateur hatásköreinek erősítését. Vladimír Mečiar HZDS-elnök szerint vissza lehet élni az intézménnyel: jön egy új kormány, mely politikai ellenfelei ellen beépített ügynököket fog használni. Mit szól ehhez?

Természetesen mindennel, a legtökéletesebb jogi fegyverrel is vissza lehet élni, ám ez ellen több biztosíték létezik. Az agent provocateur intézményét csak bírói beleegyezéssel lehet bevetni. A rendőrség is csak akkor folyamodhat alkalmazásához, ha a feltételezett bűncselekmény elkövetését más módon nem lehet a gyanúsítottra bizonyítani. Hangsúlyozom: a rendőrök sohasem politikai megrendelésre, hanem kizárólag bírósági engedéllyel élhetnek e lehetőséggel.

Ügynököt akkor lehet bevetni, ha létezik olyan megalapozott gyanú, hogy az elkövető akkor is korrupciós bűncselekményt hajtana végre, ha az ügynök nem is provokálná őt. A gyanú mindig csak feltételezés, és elméletileg bárkiről bárki gondolhatja, hogy korrumpálható. Az emberek nem standard helyzetekben gyakran követhetnek el hibákat. Miért kell művileg kísértésbe ejteni a polgárokat és próbára tenni gerincességüket? Milyennek kell lennie annak a megalapozott gyanúnak, amely e „gerincpróbát” indokolttá teszi?

Az egész a rendőrség operatív ismeretei alapján fog történni. A rendőrök nemcsak a korrupciós, hanem más ügyekkel kapcsolatban is rengeteg információt gyűjtenek össze a politikusok vagy a többi állampolgár kriminogén tevékenységéről. Az összegyűlt operatív adatokat kiértékelik, és ha ezek alapján megfogalmazódik olyan erős gyanú, hogy az illető akkor is bűncselekményt követne el, ha nem vetnék be a provokatőr ügynököt, akkor e megalapozott gyanúval a rendőrség bírósághoz fordulhat. Az illetékes bíró pedig eldönti, indokolt-e az agent provocateur alkalmazása.

Tudna mondani konkrét példát?

Például egy bíróval vagy ügyésszel kapcsolatban rengeteg gyanú fogalmazódik meg: sokan panaszkodnak rá, a polgárok gyakran kifogásokat emelnek ellene, döntései valóban megkérdőjelezheőek, tehát feltételezhető, hogy valami nincs rendjén...

...de hiányzik a döntő bizonyíték...

...igen, hiányzik az a konkrét bizonyíték mely alapján, büntetőjogilag felelősségre vonható lenne. Nem lehet rábizonyítani, hogy lefizették, hogy törvényt sértett, pedig az összes körülmény ellene szól. Jelentősen különbözik kollégáitól, mindenki panaszkodik rá, gyanúsan viselkedik. Sőt előfordulhat, hogy valamilyen más üggyel kapcsolatban már megfigyelték, lehallgatták, és beszélgetéseiből kiderült, hogy nem ódzkodik csúszópénz elfogadásától, nem kerüli az ilyen témákat, gyanús emberekkel tartja a kapcsolatot. Ilyenkor bírói engedéllyel bevethető az említett speciális ügynök, aki megszerezheti a kulcsfontosságú bizonyítékot.

Vagyis nem kell attól tartanunk, amit Mečiar mondott, azaz hogy ezentúl a lobbizót és a provokatőrt nem lehet megkülönböztetni egymástól?

Semmiképpen. Nem arról van szó, hogy 2004. január 1-jétől ügynökök fognak mindenhol hemzsegni, és csak a lakosokat fogják provokálni. Csakis megalapozott gyanú esetén nyúlhatnak ehhez az intézményhez. Magyarán: csak annak kell félnie, akinek vaj van a fején. A becsületeseknek nincs mitől tartaniuk.

A korrupcióellenes harc felelőseként mit vár az ügynök hatásköreinek megerősítésétől?

A legtöbb nagy korrupciós ügyet ilyen ügynök segítségével sikerült tisztázni. Januártól ugyebár az ügynök „szabad kezet” kap, önmagától is provokálhat, és ha a rendőrség okosan használja majd e lehetőséget, akkor bízom benne, hogy emelkedni fog a felderített korrupciós ügyek száma.

Ön szerint sikerül lefülelni egy-két „nagy halat” is?

Biztosan. Örülnék, ha elcsípnének néhányat, de a korrupcióellenes harc nem a kis vagy a nagy halacskákról szól. Nincs értelme ilyen különbséget tenni, mert a kis korrupció sem bocsánatos bűn. Mindenestre remélem, hogy ezentúl hatékonyabb lesz az úgynevezett fehér galléros bűnözők elleni harc. (sza)