Történelmi kitekintő

1871-től II. Sándor cár Oroszországban külön tanfolyamokon oktattatta azokat a csendőrtiszteket, akik a képzettség mellett politikai ügyekben már vizsgálóbírói jogkört is nyertek. Idővel tovább „modernizálták” a szervezetet, mert 1882-ben – II. Sándor elleni sikeres merénylet hatására – új titkosrendőrséget hoztak létre „az állami rend és közbiztonság megóvása” érdekében. Rövid elnevezése az Ohrana volt, melyet széles jogköre és aktív fellépése tett hírhedté. Jogában állt előzetes engedély nélkül házkutatást tartani, állampolgárokat letartóztatni, s kellő esetben Szibériába száműzni, vagy felügyelet alá helyezni, sőt kivégezni is. Nagy számban alkalmazott a szervezet besúgókat, „agent provocateur”-öket, vagyis provokátorokat. (Ilyen provokátor volt Gapon pópa is 1905-ben, akiről miután kiderült, hogy titkos ügynök, társai kegyetlenül meg-gyilkolták.) Az Ohrana és a merénylők közötti küzdelem egyre élesebbé vált, s egyre kifinomultabb módszereket alkalmaztak. (II. Sándor ellen nyolc merényletet követtek el, számos minisztert és katonát távolítottak el az élők sorából. Ekkor úgy tűnt, hogy ezekkel az eszközökkel meg lehet oldani Oroszország politikai és társadalmi gondjait.) Ezek a módszerek a későbbi titkosrendőrség (pl. Cseka, NKVD, KGB) eszköztárába is átkerültek. (su-et)