Iskolát alapítanának a csángóknak

„Ha az anyaország nemet mondott a határon túli magyarokra, akkor én igent mondok a mi határon túlijainkra” – mondja Déván Böjte Csaba ferences szerzetes arra utalva, hogy sok száz ajándékcsomagot készítettek azoknak a moldvai csángó gyerekeknek, akik magyarul tanulnak. A moldvai csángók olyan területen laknak, amely soha sem tartozott Magyarországhoz, ezért számítanak ők határon túliaknak az erdélyiek szemében.

Négyszer annyi árvaház

Csaba testvér másfél évvel ezelőtt még „csak” két erdélyi magyar árvaházat működtetett, ma már nyolc ilyen intézményt vezet szerte Romániában, Dél-Erdélytől a Zsil völgyén át Székelyföldig. Most a moldvai csángóknak próbál iskolát „gründolni”.

A dévai árvaház lakói által elkészített csomagokkal vasárnap vágunk neki a hatszáz kilométeres útnak Klézsére. A karácsonyi különítmény Böjte atyából, két dévai tanítványából és az Index munkatársából áll. Az út során többször előkerül a kettős állampolgárság anyaországi elutasítása. Csaba testvér felidézi például, hogy a németek fizettek a román diktatúrának, hogy a romániai németek áttelepülhessenek.

Klézsénél a főútról letérve rögvest sejteni lehet, hogy jó felé megyünk, mert néhány száz méter után az addig kitűnő minőségű út földúttá változik. Az egyik szerény külsejű háznál fékezünk: ez a csángó oktatási program egyik központja. A régi vályogházban konyhát, két szobát és egy fürdőszobát bérelnek a tanároknak.

Kerékpárral fürdeni

A hat faluban folyó oktatásban részt vevők mind Klézsére járnak fürdeni, zuhanyozó helyiség ugyanis csak ebben a bérleményükben tudtak kialakítani. A zuhanyozóhoz a vizet közkútról húzzák, bojler helyett fatüzelésű kályha melegít, a szennyvíz az árokba, itteni nevén a sáncba folyik. Hogy a tanárok közlekedését megoldják, egy magyarországi üzletember kerékpárt vásárolt nekik.

Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője szerint hatvanezer csángó él Romániában. Bár a kétszázezres Bákó lakóinak vagy negyven százaléka eredendően csángó, a városokban sokkal intenzívebb az asszimiláció. Hegyeliék mostanra hat csángó faluban szervezték meg a magyaroktatást, falvanként körülbelül évi kétmillió forintért, ebben a tanárok fizetésétől az épületek bérleti díjáig minden benne van. Az oktatás részben az állami iskolákban zajlik, mivel a csángó szülők közjegyző előtt tett nyilatkozatban kérték gyermekeik magyarnyelv-oktatását, és a román törvények szerint erre lehetőséget kell biztosítani, ha ezt a diákok egy meghatározott százaléka kéri. Az órák másik részét viszont bérelt épületekben tartják, szívszorító körülmények között.

Magyaróra a diszkópadláson

Az egyik településen például egy olyan levegőtlen, fénytelen lyukban tanítanak, amely a hétvégenként diszkóként funkcionáló építmény padlásán kapott helyett, és itt van a tanári lakás is.

Magyarfaluban az iskola melletti garázsból alakítottak ki lakrészt és tantermet. A két fiatal tanítónő egy hat négyzetméteres helyiségen osztozik, a berendezés csak a legszükségesebb: egy hatalmas kályha, egy íróasztal számítógéppel, valamint egy kinyitható ágy. A tanterem körülbelül kétszer ekkora, itt összesen száz diák tanul, persze felváltva, egyszerre csak tízen férnek el. Útközben felveszünk egy stoppost, aki – jellemző – Magyarországon dolgozik az építőiparban. Bár igazi csángó faluban él, arra a felvetésre, mi lenne, ha volna magyarnyelv-oktatás a településén, így felel: „Csak azt ne, hát kibotoznának a faluból, ha megtudnák, hogy magyarul tanul a gyerekem.” Hegyeli Attila szerint azért ilyen a hangulat, mert a csángók katolikusok, a papok viszont románok, akik az asszimilációt látják az érvényesülés egyetlen megoldásának. ĺgy van olyan település, ahol akkor tartják a hittanórát, amikor a magyaróra van. Ha átteszik más időpontra az órákat, az egyház helyi képviselője sem tétlenkedik, átteszi ő is az óráit, munkatársai pedig strigulázzák, hogy ki hiányzik.

Helyet keresnek az iskolának

Az iskolának már keresik a helyét, noha az induláshoz szükséges százmilliósra becsült összegnek még nyoma sincs. Csaba testvér bizakodó, amíg össze nem jön az iskolára a pénz, nem nyugszik.

Hegyeliék jelenleg zajló programját három szocialista politikus is anyagi támogatásban részesítette. Az MSZP prominensei a népszavazási kampány kellős közepén jelentették be, hogy a csángó oktatás szervezőinek felhívására keresztapaságot vállalnak, és fejenként harmincezer forintot fizettek be az alapítványba. Az oktatási program kiötlői ezzel az akcióval igyekeztek biztosítani programjuk fedezetét. A támogatók harmincezer forint – egy csángó gyerek egyéves oktatási költségének – befizetésével jelképes keresztapaságot vállalnak. Hegyeli Attila örül ugyan a szocialisták támogatásának, de levélben kérte őket, hogy vagy adjanak több pénzt, vagy lobbizzanak nagyobb támogatásért.

Négyszázmillió a csángókra

Az utóbbi négy évben a kultusztárca több mint négyszázmillió forintot fordított a csángókkal kapcsolatos programokra, például tízmilliókkal támogatták egy alapítvány budapesti csángó bálját. Hegyeliék azonban csak a pénz töredékét kapták meg, noha ők nem tudományos kutatásra, hanem oktatásra gyűjtik a pénzt. Hegyeli azt panaszolja, hogy a támogatottak jönnek, gyűjtenek-kutatnak, majd hazautaznak, és könyvet írnak a témáról, a csángókkal viszont nem foglalkozik senki. Hegyeliék most kétezer példányban megjelentettek egy könyvet a csángókról, a csángóknak.

Szeretni kell őket, nem félni tőlük

A keresztapa-akcióval a programszervezőknek 1,6 millió forintot sikerült összegyűjteniük, és másfél millió jött össze egy szombati budapesti fórumon is. Csaba testvér reméli, hogy a következő tanévben megnyílhat az új iskola, addig is tavaszra zarándoklatot szervez. Azokra a magyarországi településekre akar elmenni, ahol a legtöbben utasították el a határon túliak kettős állampolgárságát. Azt akarja üzenni az anyaországiaknak, hogy nem félni kell az erdélyiektől, hanem szeretni őket.