Iraki bevetés előtt az e-bomba?

Az e-bombaként aposztrofált szerkezetről szóló beszámolók szerint az új hadikészség nemcsak az ellenfél területén működő, szinte valamennyi elektronikus készüléket (így a kommunikációt, a számítógép vezérelte fegyvereket és járműveket) bénítja meg, hanem mikrohullámú sugaraival szó szerint megpuhítja a gépeket kiszolgáló személyzetet is. Természetesen ez az eszköz – ha létezik egyáltalán – sem a semmiből jött, különösen, hogy a szakértők szerint a közönséges atombomba tulajdonképpen e-bombaként is működik. Erre jó négy évtizede figyeltek fel az amerikai tudósok, amikor a magas légköri atomrobbantásokkal kísérleteztek a Csendes-óceán felett. Az egyik, Starfish (tengeri csillag) kódjelű próbálkozáskor ugyanis, amikor a másfél megatonnányi töltetet 400 kilométerre a felszín felett robbantották fel, azt tapasztalták, hogy a menetrendszerű gombafelhőn és a radioaktív sugárzáson kívül a kísérletek színhelyétől mintegy ezer kilométer távolságban fekvő Hawaii egyik szigetén több helyen összeomlott a közvilágítási hálózat, meghibásodtak a riasztóberendezések, és igen nagy területen fél napon keresztül akadozott a rádió-összeköttetés. Állítólag részben az ezt követő ijedelemnek is köszönhető, hogy egy évvel az ominózus kísérlet után, 1963. augusztus 5-én az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia addig példátlan sietséggel írta alá a magas légköri atomrobbantásokat (is) tiltó részleges atomcsendegyezményt. Ennek fényében különösen meglepő, hogy az ilyen különös „mellékhatásokra“ mindig oly érzékenyen reagáló katonai stratégák milyen késéssel kezdtek el érdeklődni az új lehetőség iránt. Persze előbb meg kellett érteni, mi is történt valójában. A tudósok végül arra jutottak, hogy a magas légköri atomrobbanáskor felszabaduló, amúgy is elektromágneses tulajdonságú gamma-sugarak más részecskékbe ütköznek, és bonyolult hatásmechanizmusok során hoszszabb, rádió- és mikrohullámokká alakulnak át. Mindeközben óriási energiatömeg keletkezik, amely szétterjedve több száz kilométeres körben befolyásolhatja, akár tönkre is teheti az elektromos és elektronikus berendezéseket. Ehhez még elektromos vezetéket sem kell érinteni, e hatás oly erős, hogy a számítógépek, televíziók, mobiltelefonok, de még az újabb típusú, elektronikus alkatrészeket tartalmazó autók is használhatatlanná válnak a sokszoros túlterhelés miatt. A láthatatlanul jelen lévő és akár főzővizet forraló, húst sütő energia képességeivel pedig ma már a mikrohullámú sütők tulajdonosai is megismerkedhettek. ĺgy azután a mostanában az úgynevezett e-bombával kapcsolatos híreket illetően még hihetőnek is tetszik Vlagyimir Loborev vezérőrnagy, az orosz Honvédelmi Minisztérium Központi Fizikai és Technológiai Intézetének vezetője állítása, aki szerint csecsen harcosok 1995-ben feltehetően e-bombával hatástalanították egy orosz bázis elektronikus biztonsági rendszerét. Egyesek szerint nem kétséges, hogy az Egyesült Államok már rendelkezhet hordozható, akár többször is felhasználható elektromágneses fegyverrel. A washingtoni Insight Magazine szerint már évek óta folynak kísérletek a rendőrautókon alkalmazni kívánt, például a gyorshajtó gépkocsikat megbénító „elektromos csapda”, illetve az elfogó vadászgépeken a közeljövőben debütáló és az ellenséges repülőknek, illetve azok rakétáinak elektronikáját blokkoló, hasonló elven működő óriásimpulzus-generátor megvalósítására. Ha ez igaz, akkor az új kihívást immár nem a támadás, hanem a védekezés jelenti. Ha ugyanis egy fontos berendezésnek akár csak egy alkatrésze is, szakszóval „árnyékolás”, azaz sugárzásvédelem nélkül marad, akkor e gyenge ponton keresztül megtámadható az egész rendszer. A biztonságot persze csak akkor lehet garantálni, ha sűrű szövésű ráccsal vagy tömör rézlemezzel borítják be a védeni kívánt berendezést, de még az esetleg különáramot biztosító áramfejlesztőt is, mivel veszélyforrást jelenthetnek a bejövő elektromos vezetékek is. Természetesen ajánlatos lenne egy megfelelően sűrű szövésű rézketrec az emberek számára is, mivel az új szupergyilok a katonákat is „megsüti”. Híradás-technikai szakértők azonban azt mondják, igencsak rafinált masinát kellett szerkeszteniük azoknak, akik egyszerre kívánnák elérni a gép- és emberölő hatást. A nyomtatott áramköröket ugyanis az emberre csak kevéssé káros, a másodperc törtrészéig tartó rádió- és mikrohullámok veszélyeztetik, míg az embereket csak a számítógépekre tökéletesen ártalmatlan, hosszan tartó, alacsony sugárzással lehetne „megmikrózni”. Ilyen e-bomba-kísérletekről azonban mind ez idáig nem publikáltak semmit. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem folytattak ilyen irányú kutatásokat. Ezért aztán a most a hírekben szereplő sokadik generációs e-bombával kapcsolatosan maradnak a találgatások. Annyi azonban már előre borítékolható, hogy még ilyen fegyver birtokában is tartogathat meglepetéseket a bevetés. A technika ugyanis korántsem mindenható amint azt a nemrégiben lejátszódó amerikai Millennium Challenge hadgyakorlat is igazolta. A mintegy 13 ezer katonát és rengeteg haditechnikai újdonságot felvonultató „háborús játék” egy közel-keleti diktatúra elleni harc mozzanatait modellezte. Igen ám, de a legújabb fejlesztésű harci eszközökkel támadó amerikai sereg nem számolt az ellenséges csapatfőnök szerepet kapó Paul Van Riper nyugalmazott altábornagy kreatív ravaszságával. Riper ugyanis sutba vágta a számára biztosított kincstári mikrohullámú és műholdas kommunikációs rendszert, s helyette a müezzinek reggeli imádságszövegeibe „kódolta” és a vallási vezetők üzenőláncára bízta a csapatait mozgató utasításokat. ĺgy már az első napon kínos vereséget mért az USA „igazi” hadseregére. (HVG, ú)