Interjú Gágyor Józseffel a keddi Új Szóban

Egy nyugalmazott pedagógus, aki kitartó néprajzi gyűjtő és kitűnő helytörténész is egy személyben. A szó gárdonyis értelmében: Lámpás. Arról a tallósi tanítóról beszélek, akiről eddigi munkásságának gazdagságát tekintve hozzáfűzendő: a szlovákiai magyarság múltőrző lelkiismerete. Miklósi Péter interjúja Gágyor Józseffel a keddi Új Szóban.

Gágyor első tanulmánya (A galántai járás gyermekjátékai) 1972-ben jelent meg; sokadik, éppen legfrissebb könyvének kézirata (Még a lélek is reszket az emberben) most van nyomdai átfutás alatt. A Szülőföld-díj, a szlovákiai magyar pedagógusok Életmű-díjának, a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjének, a hazai magyar honismereti szövetség Pro Patria-díjának, Tallós község Polgármesteri díjának kitüntetettje.
Még a 60. születésnapja kapcsán jeles néprajztudósunk, Liszka József ezt írta róla: „Neve a Szól a rigó kiskorában megjelenésével, az 1970-es évek végén vált a Kárpát- medencében is ismertté. Ez pedig *csak* egy előzetes válogatás, népszerű, gyermekek és pedagógusok számára egyaránt hasznosítható, jól kezelhető mutatvány abból az irdatlan mennyiségű gyermekjáték-gyűjteményből, amelyet az akkori Galántai járás területén följegyzett. (...) Számtalan – gyermekeknek is szóló – előadását volt szerencsém meghallgatni, s állíthatom, hogy az a sugárzó szeretet, amivel hallgatósága felé fordul, csak azon keveseknek adatik meg, akik valóban életüket tették (nemcsak) a gyerekek nevelésére.” Sorsának talán külön „betlehemi csillaga”, hogy március 15-én született! A véletlenek összjátéka pedig, hogy az immár 71 éves Gágyor Józseffel, a tallósi tanítói lakás nyugalmában, az anyanyelv napján beszélgetek.

Az interjút az Új Szó Keddi faggató című rovatában olvashatják!