Így gyógyultak ők...

Nyári Krisztián népszerű sorozatának címe jutott eszembe, amikor valami ugyancsak ütőset kerestem a jelen írás elé. Szliácsfürdő ugyanis hajdanában nagyon népszerű volt nagyjaink körében is: megfordult itt Kossuth Lajos, Arany János és Madách Imre is.

A vasúton is könnyen megközelíthető fürdő a Felvidék egyik legvadregényesebb vidékén, az azonos nevű település felett emelkedő erdős domboldalon terül el, Zólyom és Besztercebánya közelében, szép kilátással a Garam völgyére. A névadó szliács kifejezés az útikönyv szerint posványos, ingoványos földet jelent. 

A hely gyógyforrásait már a 13. században is ismerték, IV. Béla 1244-ben kelt oklevele is említi. Hunyadi Mátyás 1476-ban, két évvel az Aragóniai Beatrixszal kötött házassága után járt itt a királynéval. Meglehet, hogy a várva várt trónörökös érkezését próbálták megsürgetni – mint tudjuk, nem sok sikerrel. A közelben született Bél Mátyás publikálta is a gyógyhellyel kapcsolatos megfigyeléseit. 

Szliács kezdetben csak a közvetlen környék fürdője volt, de gyógyvizeinek köszönhetően egyre népszerűbb lett. Forrásainak vize szívbetegségek, vérszegénység, női bajok, ízületi és idegbántalmak, valamint a gyomorpanaszok gyógyítására alkalmas. 

1823-ban előkelő vendégek látogattak Szliácsra: a „legmagyarabb Habsburg”, vagyis József nádor és harmadik felesége, Dorottya, akik két máig (Štefánik és Bystrica néven) működő savanyúvizes forrás névadói lettek. Ezek közelében fakad az eredeti nevét megtartó Lenkey és Ádám/Adam forrás.

Egy másik Habsburg, Habsburg–Tescheni Albert főherceg építtette 1855-ben a források közvetlen közelében a fürdőben gyógyulást kereső felesége védőszentjéről elnevezett Szent Hildegárd-kápolnát. Az épületre a későbbiekben tornyot építettek.

Hiába keressük viszont Kossuth Lajos emléktábláját, csak a hűlt helyét látni a Bratislava hotel falán, ahonnan – állítólag – a 20. század utolsó éveiben eltávolították.

Nem úgy Božena Němcováét, aki az 1850-es évek elején kétszer is gyógyult itt, és akinek hősnője, Babička még emlékpadot is kapott a történelmi szállodák mögötti teraszos-csobogós kertben.

A „nógrádi olvasók, tisztelők” által 2005-ben állíttatott, és a Detvan hotel falán elhelyezett márványtábla tanúsága szerint Arany János és Madách Imre 1862 nyarán volt a fürdő vendége. Irodalomtörténeti ismereteink alapján gyanítható, hogy a Toldi írója gyomorpanaszait, míg Az ember tragédiája szerzője a nők miatti bajait jött kúráltatni.

Egy a 19. és 20. század fordulóján íródott ismertető szerint Szliácson a meleg vizes forrásokra telepített központi nagy fürdőépület előtt állnak a Pest, Buda, Hungária, Pannónia nevű „palotaszerű szállók”, amelyeket híd, illetve fedett folyosók kötnek össze. (Ezek az épületek ma is léteznek, csak a forrásokhoz hasonlóan rendkívül találóan „átkeresztelték” őket: a Budából Bratislava lett, a Pestből Detvan, a Hungária az átépített Slovensko, a Pannónia pedig a Poľana.) Továbbá új szállodasorról, vendéglőkről, kaszinóról és nyári színházról szól a híradás, amelyeket tervezett franciakertek és angolparkok vesznek körül. Főidényben több mint 400 szoba állt a vendégek rendelkezésére a villákon kívül is. 

Az épületek egy része az alpesi, de a tátrai szállókra is jellemző favázas konstrukcióval készült. Mára utolsó mohikánnak vagy inkább partizánnak csak a „Starý Partizán”, az egykori Metropol maradt.

A fürdő az első Csehszlovák Köztársaság idején is roppant népszerű volt, T. G. Masaryk is meglátogatta. A szlovák nemzeti felkelés idején itt lábadoztak a sebesült partizánok. A felkelők számára kulcsfontosságú „Tri Duby” katonai repülőteret 2011-ben megnyitották a polgári légi forgalom előtt is. Hátborzongató és bizarr látvány, ahogy a leszálláshoz készülődő óriási repülők – mint egykor a zeppelinek – finoman „átúsznak” a lakóházak fölött. 

Szliácsfürdő még az 1990-es években is nagy forgalmat bonyolított le. Az egymást váltó kormányok és tulajdonosok tétovázása miatt azonban mára siralmas állapotba került. Jóformán csak egy hotel, két fürdőház és a termálvizes strand működik a tekintélyt parancsoló épületkomplexumból, a többi, régen szebb napokat látott szálloda inkább szellemtanyára hasonlít. A természet továbbra is teszi a dolgát: a fürdőpark üde és zöld, a gyógyforrások buzgón bugyognak, majd gazdag vastartalmú vizük a földet is rozsdabarnára festve békésen csordogál alá a domboldalon Szliács városka felé. 

B. Mánya Ágnes