Időjárás-előrejelzés és a krími háború

Az emberiség vágya a természet – s ezen belül az időjárás folyamatainak megismerésére – évezredekre nyúlik vissza. A meteorológia fogalmát már az ókori görög kultúra virágzásának időszakában is ismerték. A kezdetben rendkívül lassú fejlődés a meteorológiában a XIX. század közepén felgyorsult, és jelentős szerepet játszottak ebben olyan igények, amelyek a hadviselés, a katonai célok elérését célozták.

Történelmi tény, hogy a krimi háború során, 1854. november 14-ére virradó éjszaka a Krím-félsziget mellett, a Balaklavai öbölben, néhány óra alatt elpusztult az egyesült angol– francia hadiflotta. A vereséget azonban nem a cári hadihajók mérték az angol– francia hajóhadra, hanem egy hirtelen érkezett, pusztító vihar. A nagy emberáldozattal és anyagi veszteséggel járó katasztrófa után bízta meg a francia kormány Le Varrier csillagászt a következő feladattal: vizsgálja meg, hogy az akkor Európában és az észak-atlanti térségben már működő, mintegy 45 meteorológiai állomás adatainak előzetes ismeretében vajon következtetni lehetett volna a vihar közeledtére. A vizsgálat eredménye a várakozáson felüli meglepetést okozott. A katasztrófát megelőző napok megfigyelési adatainak térképre vitelével és elemzésével nyomon követhető volt a ciklon, amelyhez a szóban forgó vihar kapcsolódott. Ez a felismerés teremtette meg a meteorológián belül egy új szakmai ág, az időjárás-előrejelzés tudományának alapjait, amely lehetővé a légkör fizikai állapotának és a benne lejátszódó mozgások, az áramlások fizikai törvényeinek megismerését. Az időjárási térképek egymásra következése pedig már a légkörben lejátszódó változások, a folyamatok, vagyis az időjárás törvényszerűségeinek fokozatos megismerését segítette elő. Innen már csak egy lépés volt, hogy a már bekövetkezett időjárást a jövőre extrapolálják, és ezzel a meteorológia elérkezzen az időjárás-előrejelzés első használható módszeréhez. (omsz)