Húsz éve halt meg az utolsó magyar királyné

Tizenkilenc testvérével együtt szigorú katolikus nevelést kapott, egy ideig a Wight szigeti bencés apácakolostorban nevelkedett. A karcsú, nagy barna szemű fiatal lány nehezen viselte a hűvös éghajlatot, egy gyógyfürdői kezelése során szerettek egymásba Károly Habsburg-főherceggel, aki 1911. október 21-én el is vette. A Habsburg-családban ritka szerelmi házasságból 1912 novemberében született az első gyermek, Habsburg Ottó.

A családban sokáig háttérbe szoruló Károly az első világháború közepén, Ferenc József 1916. november 21-i halála után lett I. Károly néven osztrák császár és IV. Károly néven magyar király. A határozott és céltudatos, öt nyelven beszélő Zita komolyan vette a királynéi feladatokat, magyar alattvalói kedvéért még paprikáscsirkét főzni is megtanult. A politikába is aktívan beavatkozott, gyászos eredménnyel: testvére révén sikertelen különbéke-tapogatózásba fogott, ennek kipattanása után a németbarát körök céltáblája lett.

A háborús vereség után, 1918. november 11-én Károly lemondott az osztrák, majd 13-án a magyar államügyekben való részvételéről, a trónról azonban nem. A házaspár svájci emigrációjából Károly 1921 márciusában és októberében is megpróbálta visszaszerezni a magyar trónt. A második királypuccs után a kellemes éghajlatú, de biztonságos távolságban fekvő Madeira szigetére vitték őket, ahol Károly hamarosan meghalt. Alig 30 éves felesége 8. gyermekével terhesen maradt támasz és pénz nélkül.

Zita gyermekeivel egy ideig XIII. Alfonz spanyol királynál talált menedékre, 1929-től Belgiumban, majd az Anschluss, a restaurációs remények szertefoszlása után a tengerentúl élt. Az ötvenes években visszatért Európába, 1962-től haláláig egy svájci kolostorban élt. Ausztriába nem utazhatott be, mert nem mondott le trónigényéről. Egykori birodalmának földjére csak kétszer tehette lábát: 1982-ben lánya, majd édesanyja sírját kereshette fel. A büszkeségét és tartását soha el nem vesztő, férje halála után csak gyászban járó asszony idős korában is érdeklődött a világ dolgai iránt. 34 unokája és 15 dédunokája látogatta, 95. születésnapját szinte teljesen vakon, több mint száz családtagja társaságában ünnepelte.

A 640 éven át uralkodó Habsburg-dinasztia utolsó koronás fejének özvegyét 97 éves korában, 1989. március 14-én érte a halál. Április 1-jén temették el a hagyományos külsőségek közepette: koporsóját Bécsben a kapucinusok templomának kriptájában helyezték el, szíve - Habsburg szokás szerint elválasztva a halott testétől - Svájcban maradt.