Hosszú és érdekes az amerikai Szövetségi Nyomozóiroda listája

Az FBI az információ szabadságát garantáló amerikai törvény miatt köteles nyilvánosságra hozni mindazokat az adatokat, amelyeknek titkosságát a jogszabályok értelmében fel kell oldani. ĺgy aztán az interneten a http://foia.fbi.gov címen érdekes történelmi kirándulást tehet, akit vonzanak a titkos akták.

A valamiért megfigyelt híres emberek listáján az egyik első név a Franciaországban valóságos nemzeti hőssé vált Josephine Bakeré. A banánszoknyában táncoló énekesnő állítólagos kommunista kapcsolatairól táplált gyanú sosem igazolódott be. Wernher von Braun német rakétatudóst a háború után azért kellett átvilágítani, hogy kiderüljön, bevonható-e az amerikai űrkutatási programba. A jelentés kedvező volt. Bertold Brechtet is megfigyelték: szovjet és kommunista kapcsolatokkal gyanúsították. Cesar Chavez azért került a listára, mert megalapította a Mezőgazdasági Munkások Nemzeti Szövetségét. Az amerikai filmiparba való kommunista beépülés bizonyítékait kutató nyomozók 13 533 oldal dokumentumot halmoztak föl – benne többek között Charlie Chaplin kapcsolataira vonatkozó jelentésekkel. Henry Fordot az FBI főleg a zsarolóktól védte, de gazdasági visszaélések miatt olykor nyomoztak is ellene. Armand Hammer, az Occidental Petroleum milliárdos elnöke esetében éppen ellenkezőleg: hazai gazdasági ügyei senkit sem érdekeltek, az már annál inkább, hogy személyesen ismerte Lenint, és a kezdetektől aktívan kereskedett a Szovjetunióval. A Szövetségi Nyomozóiroda Adolf Hitlerről is vezetett aktát, de korántsem azért, amiért az ember ma gondolná. A hatóságok figyelmét 1933-ban egy, a Führer meggyilkolására szerveződő New York-i csoport tevékenysége keltette fel. A háború után pedig sokáig archiváltak minden, Hitler feltételezett búvóhelyéről szóló feljelentő levelet. Edgar J. Hoover szerint Martin Luther King is megért egy misét – az FBI a feketék jogaiért harcoló tiszteletesről is vezetett aktát. Akárcsak John Lennonról, aki 75 ezer dollárral támogatott egy, az 1972-es republikánus konvent megzavarására készülődő csoportot. Az Atlanti-óceánon egyedül elsőként átrepülő Charles Lindbergh hűségét állampolgári levelek özöne kérdőjelezte meg. Az ábécésorrend közel hozta egymáshoz Malcolm X-et, Thomas Mannt és Marilyn Monroe-t. Az egyikről a feketék jogainak harcos képviselete, a másikról „kommunistaügyek” felkarolása, a harmadikról viharos szerelmi élete (és a Kennedy fivérekhez fűződő nagyon közeli viszonya) miatt kellett adatokat gyűjteni. Kémkedéssel gyanúsították a Bolsoj külföldi turnéján disszidáló balettzsenit, Rudolf Nurejevet. Arisztotelesz Onasszisz viszont az amerikai lobogóval való feltételezett visszaélések miatt került fel a listára. Az atomtudós Robert Oppenheimerről a Rosenberg házaspár ügye kapcsán 7336 oldalt gyűjtöttek össze. (Az atomtitkoknak a Szovjetunióba juttatása miatt kivégzett Julius és Ethel Rosenbergről persze ennél is többet.) Pablo Picasso neve felforgatónak minősített csoportok kapcsán merült föl – meg azért is, mert nyilvánosan bírálta az Egyesült Államokat. Paul Robeson, a világhírű fekete énekes gyakran utazott a Szovjetunióba, és különben sem csinált titkot kommunista meggyőződéséből. Eleanor Rooseveltet ilyesmivel aligha lehetett vádolni, ám a hidegháború kitörése után egyes polgárok az ő liberális nézeteit is aggasztónak találták, és ennek hangot is adtak az FBI-hoz írt leveleikben. Frank Sinatrát a maffiához fűződő kapcsolatai miatt figyelték. Richard Wright írót meg azért, mert a második világháború előtt tagja volt az USA kommunista pártjának.