<p>A mítoszok sorsa, hogy időről időre megdőljenek – így van ez a horgászattal is, melyről ma is sokan tudni vélik, hogy a legbékésebb, ergó legunalmasabb foglalatosságok egyike.</p>
Horgász - új melléklet az Új Szó szerdai számában
Ha a bősi Csörgő Juditot kérdezik, másról kezd mesélni – kapitális rablóhalakról, nagy küzdelmekről, adrenalin-bombáról.
A Duna mellett cseperedett Judit – aki bevallása szerint édesapja „egyetlen lánya és fia egy személyben” – kétéves korában már horgászott. Hogy később kizárólag a rablóhalak kezdték érdekelni, annak egészen prózai okai vannak.
„Az élet minden területén, így a horgászatban is a kihívást keresem – mondja. – A harcsában, a csukában, a süllőben van erő; a rablóhal küzd, azt meg kell keresni, el kell találni az ízlését. Elejtésük helyismeretet, kitartást, taktikát igényel – sport ez a javából.”
Legnagyobb csukáját a Duna ágvizében fogta azokban az időkben, amikor a vízjárást még a Természet, s nem a vízgazdálkodási vállalat szabályozta. A foltos ragadozó valamivel több, mint hét kilót nyomott, a Vág Komárom fölötti szakszán pedig egy 27 kilós harcsát akasztott meg. Hosszú ideig ez volt egyéni rekordja, mígnem jó szerencséje az olaszországi Pó folyó alsó szakaszára vetette.
Részletek az augusztus 17-ei Új Szóban.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.