„Hogy az ember megfeleljen elsősorban saját magának...”

Nagysurányban végeztem a közgazdasági szakközépiskolában, majd Budapesten tanultam tovább külkereskedelmet és szállítmányozást. Azután egy magáncégnél helyezkedtem el, ahol végül én lettem az igazgató. De sajnos a tulajdonos elképzelései nem egyeztek az enyémmel... Meg-megemlítem a fiúknak is, hogy már tizenhat éves kamaszlányként megfogalmazódott bennem, mit szeretnék elérni: üzletasszony leszek, szolgálati autóval és rengeteg elegáns kosztümmel. Hát, lett szolgálati kocsim, sőt több autóm, és nagyon sok kosztümöm is. Az idáig vezető út persze kőkemény volt. De pontosan ugyanazokon az állomásokon mentem végig, amelyeket megálmodtam. A lényeg, hogy az ember a legutolsó nüanszát is kitapasztalja a problémának, amit meg akar oldani. Ha ez sikerül, onnantól nem számít, hogy férfi vagy nő az illető.

Azt hiszem, dicsekvés nélkül elmondhatom, hogy a saját szakmámnak már minden csínját-bínját ismerem. Imádom az autókat, órákig tudok róluk beszélni, s mindenféle értelemben szeretem, ha a volán az én kezemben van. Azt például nem tudom elképzelni, hogy cégen belül nincs jó kapcsolat az emberek között. Lehet valaki bármilyen jó munkaerő, ha hajlamos az áskálódásra, a konfliktusteremtésre, akkor nálam nem él meg. Nem egy partner- vagy konkurens céget ismerek, ahol sokszor ez a legnagyobb probléma, minden egyéb baj forrása.

Mi valójában egy pici cég vagyunk. Először éppen tavaly voltunk úgynevezett csapatépítő hétvégén a Balatonon. Kibéreltünk egy hatalmas házat kétágyas szobákkal, és egyik nap is reggel hatig mulattunk az alkalmazottakkal, meg a másik nap is. Utóbb kérdezték is a versenybizottság tagjai, hogy a víkendet követően hétfőn milyen respektusom maradt a többiek előtt. Ugyanolyan, mint pénteken volt, feleltem. És ez tényleg így van. A tisztelet nem ezen múlik, sőt. Énnekem ebben a cégben még senki nem mondta, hogy „főnök”. Nem is szeretném, el se viselném, ha így szólítanának. Egyszerűen csak Marika. És ugyanúgy, én nem mondok olyat, hogy ezt meg ezt meg kell csinálni, hanem hogy légy szíves csináld meg! Nagy különbség. Az sem megy, hogy én valakit állandóan fegyelmezzek, kijavítsak. Lehet, hogy kétszer megteszem, mert a másik oldalon arról az aranyigazságról sem szabad elfeledkezni, hogy csak az nem követ el hibákat, aki nem dolgozik. És az alkalmazottnak éppen úgy lehetnek problémái, mint a munkaadónak. De harmadszor azt mondom, hogy most akkor próbálkozzunk valaki mással.

Az első két évben azért vállalkozik az ember, mert pénzt akar keresni. Két év után viszont, ha működik a dolog, szerintem már senki nem a pénzért csinálja. Én is gondoltam rá, hogy valami újba kezdek, mert amit tudtam bizonyítani, az már megvan. Most éppen egy szlovák–magyar vegyes vállalkozást indítunk, amely vízi szállítmányozással, folyami hajózással foglalkozik... (-cz-)