Hőguta vagy fagyhalál fenyeget?

Még vitatják a tudósok, hogy a földi légkör melegedése – amit sokan a mostani, extrém magyarországi időjárás egyik okának is vélnek – tartóssá válik-e, vagy éppen ellenkezőleg, egy közeledő jégkorszak fenyegeti az emberiséget. Az elmúlt félév világszerte tapasztalt, sok katasztrófát okozó időjárási szélsőségei mindkét vélekedésnek tápot adnak. Az Európai Unió a nemzetek közös felelősségére figyelmeztet, amikor a felmelegedés lehetséges okait veszi számba.

Európa elsivatagosodhat

A Németországot a nyár derekán lehűlésekkel és áradásokkal sújtó periódus után a potsdami Időjárás-változás Kutató Intézet egyik alapítója és jelenlegi vezetője, Hans-Joachim Schnellenhuber professzor például így válaszolt arra a kérdésre, hogy lesznek-e még a jövőben normális nyarak, s egyáltalán, visszatér-e megszokott rendjébe a Föld időjárása? „Előbb-utóbb biztosan! Merthogy a Föld időjárása olykor rövid, máskor évezredes időszakokban, de folyamatosan változik, hullámzik. Arra viszont ma még nem adhatunk egyértelmű választ az érdeklődőknek, de a német kormány Globális Klímaváltozási Tanácsának sem, hogy mikor és milyen jelleggel következik be a változás.” A professzor azt is elmondta: amikor 1992-ben a potsdami intézet megkezdte a munkáját, már észlelték, hogy az időjárás az emberi tevékenységek hatására is szeszélyesedik. Általában szárazabbá válik, aminek a jelei Afrika, s az Amazonas-medence elsivatagosodásában, valamint a mind erősebb hurrikánok, ciklonok, tájfunok, orkánok gyakoriságában mutatkoznak meg. Ha a kiszáradás folytatódik és Európában is felerősödik, például az eleve száraz Spanyolországban ellehetetlenülhet a fejlett mezőgazdálkodás, de a turizmus is.

Utánunk az özönvíz

Az amerikai Elisabeth Colbert az Amazonas vidékén személyesen kutatta a változásokat és az Utánunk az özönvíz című könyvében a meteorológiai szélsőségek miatt szintén Brazília elsztyeppésedését, a Sarkvidék jegén működő kutatóállomások alól a jég kiolvadását jósolja. Ez egyáltalán nem lehetetlen, hiszen i.e. 1200 táján a vikingek az akkori meleg periódusban a most jéggel borított Grönlandon (Zöld-földön) növénytermelő- és állattenyésztő településeket alapítottak, templomokat építettek, s onnan áthajóztak még Amerikába is. Aztán a következő hideg periódusban a vidék eljegesedett, a vikingek kihaltak, telepeik elenyésztek, csupán romjaik őrzik emléküket.

A geológiai feltárások jól mutatják, hogy az elmúlt 700 ezer évben milyen sokszor változott meg a földi időjárás. Sokan úgy vélik, hogy a Közép-Európában, a neandervölgyi kultúrában élő elődeink 40–50 ezer évvel ezelőtt egy kis-jégkorszaknak estek áldozatul, ahogy sokkal korábban talán a dinoszauruszok is. De nem kell ilyen régmúltból előásni az éghajlat gyökeres változásának lehetséges következményeit bizonyító történeteket. Öt és félezer évvel ezelőtt a monszunok kezdték elkerülni Afrika északi részét, mire a vidék elsivatagosodott. Ahol ma terjed a Szahara, a barlangi falfestmények, karcolatok tanúsága szerint valaha pálmafákkal övezett tavakban halak, krokodilok éltek.

A 13. században az Egyesült Államok délkeleti vidékén fejlett kultúrában, városokban élt anaszaci indiánok a csapadékszegénnyé vált időjárás következtében haltak ki. Más időszakban viszont az arrafelé óriási vízmennyiséget hömpölygető folyók, például a Colorado – vájtak mély kanyonokat a fennsíkba.

A légszennyezéssel minden rendben?

Az újkor máig töretlen ipari fejlődésével – a szén, a fosszilis energiahordozók használatával – járó légszennyezés a felmelegedés irányába befolyásolhatja az időjárást. Ám az időjárásnak az embertől függetlenül, év-tízezrekben mérhető periodikus, sokszor az átlagostól plusz-mínusz tíz fokkal is eltérő átlaghőmérsékletű változásaihoz képest ennek a hatása még nem hozna korszakváltást.

„Nagyobb baj, hogy a modern emberi élet berendezése, sőt fejlesztése is mindig az éppen meglévő ismereteken és viszonyokon alapul, s nem eléggé számol a Föld lakosságának és energia-igényének növekedésével. Ezért a létesítményeket (városokat, utakat) és intézményeket (oktatás, egészségügy) nagyon gyorsan kinőjük, a különféle forrásokat túlfogyasztjuk, tönkre használjuk (ivóvízkincs). A »fejlesztések« azzal eleve nem számolnak, hogy jöhet egy melegebb, vagy hidegebb éghajlati korszak, amit az ember és eszközei nem képesek elviselni” – mondja egy másik kutató, a svájci J. L. Kirschner. Az arlingtoni S. Fred Singer professzor viszont túlzónak ítéli a klímaváltozással riogatást. Jellemző, hogy az Egyesült Államok legfőbb bírósága épp arról vitatkozik, hogy felvehető-e a bűncselekmények közé a környezetszennyezés, mert nem egyértelmű, hogy az egyik fővádlott, a széndioxid-kibocsátás káros-e, vagy éppen előnyös a fejlődésünkre. Az agronómusok szerint például a levegő magas széndioxid-tartalma és a meleg (de csapadékos) idő kedvez a növények fejlődésének.

A végső konklúzió: az időjárás extrém változásaival számolni kell, de az érkezésük, irányuk, mértékük és tartósságuk egyelőre megnyugtatóan még nem prognosztizálható. A földi élet fenntartásához alapvető, de nem teljes biztosíték a lakossági létszám és az energia-használat kontrollálása, meg az események folyamatos figyelése és értékelése. Egyelőre azonban az időjárást nemhogy irányítani, de változásait még pontosan előre jelezni sem tudjuk.