Havel polgár mobilozni tanul

Havel tavalyelőtt Portugáliában nyaralt. Most még többet szeretne utazni.TASR/EPA-felvételAmikor személyesen találkozunk a volt köztársasági elnök nemrég berendezett belvárosi irodájában, mosolyogva közli: – Jókor hívott, mert az eltelt néhány nap alatt betábláztuk az egész esztendőt. Pedig kora őszre időpontot kell még találnunk pozsonyi barátjának, Szigeti Lászlónak, a Kalligram Kiadó igazgatójának is, aki csallóközi eszmecserére és borozgatása hívja Havel és Göncz urakat – mondja sóhajtva. Mutatja a hatalmas levélköteget és az internetes üzenetekkel, kérésekkel teli tárat: – Az elnök úr eredetileg egy asszisztens hölgyet és engem alkalmazott, de nem győzzük feldolgozni a napi postát. Ezért erősítésként felvett még egy személyt – mondja, majd hozzálát a válogatáshoz. Ma a legfontosabb kérések dossziéjába kerül Thomas Klestil osztrák államfő és a római polgármester meghívója, és néhány üzenet a kubai emigránsoktól. Ide sorolja azt a kérést is, amelyet az egyik prágai alapítvány küldött: nyárutói rendezvényükön tartson előadást globalizálódó világunk morális gondjairól.

Megérkezik Jaroslava Dutková, aki már a Hradzsinban is Havel közeli munkatársa volt: – Amikor az elnök úr február elején tizenhárom esztendő után leköszönt a tisztségéből, egyre csak azt hajtogatta, hogy mindössze három kívánsága van: sokat pihenni, még többet olvasni és írni, valamint egyszerű polgárként bebarangolni Európát. Ő ma is annyira népszerű, annyian hívják az ország és a világ szinte minden tájára, hogy nem is olyan könnyű feladat segíteni őt abban, hogy óhaja teljesüljön – tájékoztat, majd ő is nagy halom levelet húz maga elé. Főnökük programjáról, szokásairól semmit sem árulnak el. – Olykor személyesen jön be az elnök úr, de a legtöbbször telefonon, legújabban már mobilon egyeztetünk – hangzik a kurta válasz.

Amióta Havel nem államfő, háromszor mutatkozott a nyilvánosság előtt. Kétszer könyvet dedikált: a válogatott beszédeit tartalmazó kötetet és azt a kiadványt, amelyet műépítész barátjával Borek Sipekkel írt a prágai Vár felújításáról. Néhány hete a Vencel tér szomszédságában az uniós népszavazás kampányát záró rendezvényen utódjával, Václav Klausszal ellentétben, egyértelműen letette a voksát Csehország integrációja mellett.

Az egyik közeli sörözőben Michael Kocábot, a máig népszerű rockert faggatom Václav Havel polgár életéről. – Vasek teljes joggal mondja azt, hogy amióta kilépett a közéletből a magánélete nem tartozik a közvélemény elé. Ő azonban kiváló dramaturg hétköznapokon is. Személyi titkárával ügyesen és teljes titoktartás mellett szervezik a programját, amely gazdag és változatos. Jut ideje baráti tereferére, sörözésre. Napjait pedig leggyakrabban az indiai vagy más, általa különösen kedvelt étteremben Dagmar asszonnyal elköltött közös vacsorával fejezi be. Egyébként mestere a dramaturgiai csavaroknak is. Ezért biztosra veszem, hogy ha majd feltöltődik erővel, élményekkel, visszatér a közéletbe, mert már képtelen hosszú ideig csak magánemberként élni – vélekedik Havel egyik régi barátja.

Szavait a legújabb hírek valószínűsítik. Cyril Svoboda, cseh külügyminiszter nemrég diplomata-útlevelet adott át neki és feleségének, aki jelenleg elsősorban a Vízió’97 jótékonysági alapítvány ügyeit intézi. Felkérte Havelt, legyen jószolgálati missziókat teljesítő, tiszteletbeli nagykövet. Olyasféle, mint amerikai kollégája, Jimmy Carter. Miután a kiszivárgott információkat a külügyminiszter megerősítette, a cseh sajtóban nagy vita kerekedett arról, vajon milyen feladatra kérhetik fel a volt köztársasági elnököt. – Havelnek kétségtelenül nagy a tekintélye a világon, sok államférfi ma is a barátja. Emberjogi harcosként leginkább Kubára vagy Észak-Koreára vetheti vigyázó tekintetét. Ám amikor a Fidel Castro vagy a Kim Dzsong Il típusú diktátorokkal Carter tárgyalt, akkor maga mögött tudhatta az erős Egyesült Államokat. Havel legfeljebb szavainak erkölcsi erejét vetheti latba, ami ezeket az alakokat nem hatja majd meg, habár a nemzetközi közvélemény nyilván felfigyel majd volt államfőnk missziójára és szavaira – mérlegelt a minap az egyik prágai napilapban Viliam Buchert, az ismert prágai publicista. Egyik jól értesült, magát azonban megnevezni nem kívánó prágai külügyminisztériumi szóvivő elmondta, hogy már javában folyik a kubai másként gondolkodókat és hazai fellépésüket támogató nemzetközi akció előkészítése. A nyitány július elsején volt Madridban.

Kiautózom a prágai villanegyedbe, Dejvicére, ahol Václav Havel lakik. Az emeletes épületet még 1993-ban vette, állítólag harmincmillió koronáért. Kifizetése nem jelenthetett gondot, hiszen a restitúciós (a kommunizmus alatt elkobzott javak visszaadásáról rendelkező) törvény alapján milliárdos vagyont kapott vissza. A civil ruhás rendőrök már nem vizslatnak, viszont maradtak a megfigyelő kamerák. Csend honol a környéken, ahol számos nagykövetség és rezidencia van. Végül egy férfi, talán kertész vagy karbantartó, lép a kerítéshez, s érdeklődésemre közli, hogy az elnök úr nincs otthon. További kérdéseimre nem tudomokkal válaszol. Aztán megcsörren a mobilom, majd jó egy óra múlva cseh kollégámmal már a prágai művészemberek kedvenc találkozóhelyén, a Slavia kávéházban rögzítem magnóra az exállamfő szavait: – Tudják, több mint egy évtized után nagyon nehéz visszatérni a hétköznapokba. Naponta ütközöm banális akadályokba Például most tanulok mobilozni, üzeneteket küldeni, mert eddig nem volt ilyen készülékem. Saját számítógépem is van, de nem merem azon írni még a beszédeimet sem, mert a fránya masina többször elnyelte a lepötyögött sorokat. Tizenhárom év alatt hatalmasat változott a világ. És én nagyon szeretnék minél többet megismerni mindabból, ami eddig csak száguldó limuzinokból suhant el előttem. Remélem, végre teljesül a régi vágyam, hiszen legutóbb 1968-ban jártam magánemberként Nyugaton. Akkor Dubček személyes utasítására kaptam útlevelet. Aztán sötét évek következtek idehaza. Nos, az akkori útvonalat igyekszem újra végig járni. Konkrét útitervem nincs, Dagmarral szeretnénk száguldozni, nézelődni Európában. Néhány napot megpihenünk majd a portugáliai tengerparti nyaralónkban. Különben csak két időpontra figyelek: szeretnék időben megérkezni Madridba, a nyár végén pedig ott akarok lenni a Rolling Stones prágai koncertjén.

Itthon ért utol a hír, hogy a Havel házaspár vadonatúj Mercedes terepjárót vásárolt, s két testőrrel nekivágott Európának. A prágai lapok szerint vidáman és bölcselkedő hangulatban ült a volán elé: – Dramaturgként sem tudnék érdekesebb élettörténetet kitalálni, mint az enyém. Abszurd, meseszerű, tragikus, komikus, sőt bohózatba illő elemek keverednek benne. Börtönből kikerülve államfő lettem, súlyos betegségem a halál torkáig sodort, de most jól érzem magam. És a sors már írja életem újabb felvonását.