Hagyományos történet

Külföldi (és részben) hazai felmérések alapján egy rövid történetben foglalható össze a közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező nők hagyományokkal terhelt sorsa.

A gyerekek körülbelül tízéves korukig nemtől függetlenül egyformán szabadnak érzik magukat iskolai éveik alatt. Egyformán értékelik őket szüleik és tanáraik, mégpedig elért eredményeik alapján. Ezután azonban furcsa helyzet áll elő.

A fiúk önértékelése továbbra is a tanulásban, esetleg sportban elért eredményekre összpontosul, a lányoké viszont összezavarodik. Ahogy fokozatosan testileg nővé érnek, észreveszik, hogy társaik és tanáraik elsősorban külsejük szerint értékelik őket. Erre különbözőképpen reagálnak, de minden esetben vesztenek önbizalmukból.

Ha a lányt támogatják is szülei a továbbtanulásban, valahogy tudomására juttatják, hogy célja révbe érni, férjhez menni és családot alapitnai. Azt a véleményt osztják tanáraik is, tehát míg a fiúj esetében természetesnek veszik, hogy befejezi iskoláit, hiszen élete hivatására készül, a nők esetében ez a cél másodrendűvé degradálódik.

Most lássuk a főiskolát, egyetemet végzett nő esetét, aki munkát keres. Valamelyik potenciális munkaadójától rövid időn belül megtudja, hogy nem perspektivikus munkaerő, mert valószinűleg hamarosan anya lesz. Munkahelyén férfi kollégáitól is újabb véleménnyel gazdagodik: elárulják neki, hogy női mivolta miatt nem lehet jó szakember, ráadásul fiatal is.

Ha férjhez megy és gyereket szül, éppen induló karrierjét több évre megszakítja, s a visszatérés rengeteg nehézségbe ütközik. Ha nem tartozik azok közé, akik szívesen dolgoznak háztartásbeliként, egy idő után elégedetlen, sőt depressziós lesz. Viszont nem biztos, hogy be meri magának vallani, hogy a családról való gondoskodás nem életcél számára, mert újra ütközik a hagyományos elvárásokkal.

Ha férje nem azon kivételek közé tartozik, aki hajlandó támogatni felesége szakmai fejlődését azzal, hogy kiveszi a részét a család ellátásával járó munkából, három lehetősége van: feladja a karrierét, megpróbálja családját és munkáját egyformán ellátni vagy megvárja, míg felnőnek a gyerekek, és végre teljes erőbedobással munkájának élhet.

Ennek az általánosan jellemző történetnek van sok variációja, a tanulságuk viszont összefoglalható abban, hogy a nők ugyan egyre inkább érzékelik kedvezőtlen helyzetüket a férfiakkal szemben, mégis részben elfogadják a hagyományos szerepeket, mert ezt tartják „normálisnak”.