Gyermekáldás részletre

A művi megtermékenyítést végző hazai központok vészharangokat kongatnak: az egészségbiztosítók pénztelenségre hivatkozva nem fizetik a beavatkozás költségét, holott a meddőség éppolyan betegség, mint a porckopás.

– Öt évvel ezelőtt mentem férjhez, a terhességem vetéléssel végződött. Ezt követően nem kerültem áldott állapotba, Zsolnán agyonvizsgáltak, majd kezeltek, s most úgy tűnik, olyannyira rendbe jöttem, hogy művi megtermékenyítéssel megfoganhatna a magzatom. Én nem várhatok arra, mikor lesz a biztosítónak pénze, hisz az idő ellenem dolgozik – mondja elkeseredve a 34 éves asszony, aki 70-80 társnőjével együtt részt vett a pozsonyi Iscare központ összejövetelén, és kétségbeesetten hallgatta dr. Jozef Války vezető orvos beszámolóját.

– Intézetünkben ez év öt hónapja alatt 380 beültetést végeztünk, a várakozási listán 450 beteg neve szerepel. Kötelességünknek tartjuk tájékoztatni önöket a nem rózsás kilátásaikról, a bizonytalan jövőről. Az bánt bennünket a leginkább, hogy az illetékesek nem keresik a megoldásokat, a kivárási taktika viszont rontja a gyermektelen párok esélyét. Nem reális, ha a betegnek 2 évet kell várnia a beültetésre, hiszen ha túllépi a törvény által megszabott korhatárt (38 év), már nem végezhető el a művi megtermékenyítés. Sajnálattal kell közölnünk, hogy az ez évre engedélyezett irányszámokat kimerítettük, s az Általános Egészségbiztosító ügyfeleinek kezelését felfüggesztettük annak ellenére, hogy a biztosító felülvizsgáló orvosa jóváhagyott 250 kérvényt, és további 100 elbírálásra vár. Ez az áldatlan helyzet nem csak a mi központunkat, hanem a többit is érinti. Noha az egészségbiztosítókkal tárgyalásokat folytatunk, még nem tudják megmondani, milyen szerződéseket kötünk az elkövetkező évekre.

A bejelentésre a pozsonyi Iscare folyosóján álló kétségbeesett házaspárok hangos zúgolódással reagálnak. – Most 34 éves vagyok, ha azonnal sorra kerülnénk is, a beavatkozás sikere 30 százalékos, ám ha két év múlva, húszra vagy még kevesebbre csökkenne – sírja el magát egy pozsonyi fiatalasszony.

– Mit csináljak én, 36 évesen, amikor a biztosító csak 38 éves korig hajlandó téríteni a beavatkozás bizonyos részét – mondja, kérdezi egy másik. A férje kér szót: – Ha most letennénk az asztalra a készpénzt, mikor kezdődhetne a kezelés?

Amikor meghallja Války doktor válaszát, hogy akár azonnal, mosoly ül az arcára. Megcsókolja, magához vonja asszonyát, és szégyenkezés nélkül kimondja: – Különmunkával megkerestem a gyerekre valót.

Borsózik a hátunk.

Az egyik sarokban magyar szóra leszek figyelmes. A Molnár házaspár Gútorról érkezett. – Tudom, mit éreznek az itt gyülekezők, hiszen a gólya nem találja az utat hozzánk sem. Amikor még Szlovákiában nem volt lehetőség a beültetésre, a brünni központban kezeltek. Petefészekciszta miatt nem sikerült teherbe esnem, s amikor minden úgymond „rendben volt” sor került az embrió beültetésére. Nem mertünk nagyon bízni a sikerben, ezért nem is fájt annyira a kudarc. A második sikertelen próbálkozás sem rendítette meg hitünket abban, egyszer megszületik várva várt kisbabánk, és szülők leszünk – hangsúlyozza a 30 éves Krisztina, majd párja, Molnár Lajos veszi át a szót. – Vállaltuk a művi megtermékenyítéssel járó tetemes költségeket, a több mint 100 ezer koronát, de azt gondolom: mivel esetünkben, s a többi itt lévőnél is betegség okozza a meddőséget, jogunk van a kezelés egészségbiztosító általi térítésére. Vagy legalább a kiadások egy részének fedezésére. Kimondom, bármennyire kellemetlen is, a narkósok, az alkoholisták gyógyítását, az orvosságokkal együtt persze, ellenvetés nélkül fedezi a társadalombiztosítás, holott a kezeltek felelősek betegségük kialakulásáért. Mi vétlenek vagyunk, ám aki nem tudja előteremteni az anyagiakat, azt a társadalom diszkriminálja. És ez nincs rendjén, ez nem igazságos. Krisztina egészségügyi nővér, életét betegek között tölti, a szenvedőket segíti, s mint köztudott, nem sok pénzt kap a megterhelő munkáért. A várólistán a 178. hely a mienk. Újra gyűjtjük a pénzt, sietni kell, hisz az idő ellenünk dolgozik.

Molnárék elmondták, a meddőség nem ritka baráti társaságukban sem. Amikor szóba hozom az örökbefogadás kérdését, Krisztina bevallja, foglalkozik a gondolattal, de 32 éves férje még nem barátkozott meg vele. – Ez a megoldás esetleg akkor jöhet számításba, ha kimerítettük az összes lehetséges módszert – mondja meggyőződéssel.

A központ dolgozói szerint nem csupán a biztosítók okolhatók a pénzhiányért. – Az Általános Egészségbiztosító keresi a megoldást, de amíg megtalálja, rengeteg nő esik el az anyai örömöktől. Tény, hogy míg 2001-ben 250 ciklust fedezett, az idén csupán 200-at azzal az ígérettel, hogy az első negyedév után a keretet kibővíti. Sajnos, a mai napig nem történt semmi – tudatja a vezető orvos. – Az is baj, hogy az orvos és a beteg közé beférkőzött a politika. A helyzetnek nem kedvez az sem, hogy közelednek a választások. Egyes politikusok viszont nagyon furcsa nézeteket hangoztatnak a meddő párok gyógyításával kapcsolatban. Véleményük általában akkor változik csak meg, ha családtagjuk kerül ebbe a nem irigylésre méltó helyzetbe. Mivel mi itt a központban éppolyan szerencsétlenek vagyunk, mint betegeink, megpróbálunk az egyes kezelési eljárásokra kedvezményes árakat szabni. A meddőség gyógyítása olcsónak nem mondható, az előkészítő kezelés 15-16 ezer korona, a beavatkozás, az embrió beültetése 30-33 ezer. Az Iscare kínálatában helyet kapott az ún. redukált (szabad) ciklus – 35 éven felettieknek és 3 sikertelen átültetésen átesetteknek –, amelynél nem adagolnak nagyobb számú petetermelést elősegítő orvosságokat. Egyetlen petét termékenyítenek meg „in vitro”, majd beültetik az anyaméhbe. Az olcsóbb, 12 500 koronás művelet szépséghibája, hogy a gyógyítás sikere egyharmados. A biztonságos eljárás negatívuma, hogy kudarc esetén nincs több mélyhűthető pete. Ötszázalékos gyógyszerár-csökkenéssel is számolhatnak a gyermekáldásra várók, illetve hitelt kaphatnak a várható kiadásokra.

– Bár nem igényelünk sürgős ellátást, nem tisztességes ez a félreállítás. Önhibánkon kívül kerültünk ebbe a nehéz helyzetbe. Lehet, hogy a tehéntej, a civilizációs betegségek, vagy a csernobili atomerőmű robbanása miatt váltunk meddővé. Ha gyereket akarunk, részletfizetés ellenében válhatunk szülővé. Hát nem kétségbeejtő? – mondja ki hangosan a többiek véleményét az egyik fiatalasszony. Vele együtt kérdezzük: valóban nincs más, optimálisabb módszer a meddő házaspárok megsegítésére?!

Erre még David Copperfield sem képes. A művi megtermékenyítésre szakosodott központokban dolgozó embriológusok – ne tessék megrökönyödni – tűvel „csinálnak” gyereket. Hiszen ők azok, akik a pete citoplazmájába injekciós tűvel spermát fecskendeznek. Hogy megtörténjék a csoda...