Gömbös Gyula 75 éve halt meg

1886. december 26-án született, felmenői között németek és magyarok egyaránt akadtak. A pécsi hadapród iskola elvégzése után Zágrábban szolgált, majd a bécsi hadiiskolában vezérkari tiszti képzésben vett részt. Az I. világháborúban a szerb, később az orosz fronton harcolt, 1916-ban meg is sebesült, felgyógyulása után a honvédelmi minisztériumba helyezték.

A vesztes háború után a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) elnöke lett, a Tanácsköztársaság idején a bécsi magyar emigránsok által létrehozott Antibolsevista Comité (ABC) tevékenységébe kapcsolódott be, idővel a szegedi ellenkormány hadügyi államtitkára lett.

1920-ban kisgazda színekben került be a nemzetgyűlésbe, 1921-ben a MOVE mozgósításával nagyban hozzájárult IV. Károly második visszatérési kísérletének megakadályozásához. A kormánypárt (KNEP) és a kisgazdák egyesüléséből létrejött Egységes Pártban ügyvezető alelnöki posztot kapott. 1923-ban Bethlen István kormányfővel támadt vitái miatt kilépett, és megalapította a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártot, amely a szélsőjobboldali ellenzék legjelentősebb erejévé vált.

A bethleni konszolidáció sikerei láttán 1928-ban feloszlatta pártját és visszatért az Egységes Párt soraiba. Egy évvel később hadügyminiszter, szolgálaton kívüli tábornok lett és vitézi címet kapott. Vitéz jákfai Gömbös Gyula hadügyminiszteri tisztségét Károlyi Gyula kormányában is megtartotta, majd Károlyi lemondását követően, 1932. október 1-jén ő került a kabinet élére.

Gömbös az Egységes Pártot a Nemzeti Egység Párt (NEP) névre keresztelte át, és haláláig annak vezetője maradt. Kormányzati programjában, a nagyrészt Mussolini által ihletett 95 pontos Munkatervben a közjogi, államigazgatási, gazdasági és kulturális berendezkedés átalakítását, a parasztság életkörülményeinek javítását tűzte ki célul, az érdekképviseleti szervek működését korporációs rendszerbe akarta szervezni.

Gömbös az exportot növelő gazdasági megállapodásokat kötött Ausztriával és Olaszországgal, később Németországgal is. Diplomáciai sikerként könyvelhette el, hogy 1932-ben elengedték a háborús jóvátétel fizetését, illetve csökkentették a külföldi kölcsönök kamatfizetését is.

Hozzálátott a politikai szerkezet átalakításához is, a konzervatív-liberális bethleni irányvonalat a jobbra nyitás és az autokratizmusra való törekvés váltotta fel. 1933-ban támogatta a kormányzói jogkörök kiszélesítését, megegyezést kötött a kisgazdákkal a bethleni csoport elszigetelésére. 1935-ben a fontosabb miniszteri székekbe saját híveit ültette, a hadseregben is olyan fiatal tisztek kinevezését pártolta, akik támogatói közé tartoztak. Pártja - igen erőszakos eszközöket is bevetve - megnyerte az 1935-ös választásokat.

Gömbös intézkedései nem találtak széleskörű támogatottságra, a várt eredményt sem hozták meg, helyzetét egyre súlyosbodó vesebetegsége is nehezítette. Rohamosan romló egészségi állapota miatt 1936. szeptember 3-án egy müncheni klinikára jelentkezett be, a kezelés azonban nem járt sikerrel. 1936. október 6-án meghalt, a Kerepesi temetőben temették el.