Gazdag főváros, szegény ország?

Pozsonyban soha nem épültek olyan tempóban új irodaházak, mint az elmúlt években. A város utcái tele vannak reklámokkal, a bevásárlóközpontokból jobban megtelt bevásárló kosarakat tolnak ki az emberek, és több luxusárut vásárolnak, mint az ország más régióiban. Szlovákia lakossága a közvélemény-kutatások szerint már évek óta nem kedveli a fővárosiakat. Az emberek gyakran azt hiszik, hogy éppen a főváros veszi el a pénzt a többi régiótól, meggyőződésük: az ország a főváros miatt szegény.

Elég legyen Pozsonyból!

Leegyszerűsítve talán így fogalmazható meg a lakosság véleménye: gazdag Pozsony, szegény észak, dél és kelet – valahol ezek között található nyugat- és északnyugat-Szlovákia. Körülbelül ilyen mutatókat kínálnak a Statisztikai Hivatal felmérései. A Pozsonyi kerületben tavaly az átlagbér 24 860 korona volt, az Eperjesi kerületben 14 087.

Az adatokat látva nem csoda, hogy az ország szegényebb régióiban irigykednek a főváros lakóira. Viszont még egy kevésbé elfogult szemlélőnek is be kell látnia, hogy a fővárosban lényegesen többet dolgoznak, mint vidéken. Az embereket a jobb kereset ígérete miatt nem kell rábeszélni, hogy túlórákat vállaljanak, amikor a kisebb városokban a dolgozók többsége már otthon van, Pozsonyban a sofőrök csak ilyenkor sorakoznak be az utakon húzódó dugókba, amelyek rendszerint a munkanap befejezését jelentik. Valóban Pozsony tehet a szegénységről, vagy csak ugyanolyan averziót éreznek az emberek a fővárosiak iránt, mint Csehországban a prágaiak, vagy Magyarországon a budapestiek iránt?

Nem csak a pénzről van szó

Ha valakinek megemlíti, hogy Pozsonyban dolgozik, valószínűleg ezt a választ kapja: „Milyen jó neked, biztos jól keresel, sokat megengedhetsz magadnak.” De ami, mondjuk, jó fizetésnek számít Rimaszombatban, nem biztos, hogy Pozsonyban egy főnyeremény. Egy kisvárosban élő családnak az ország keleti régióiban sokkal kevesebb pénz is elég, mint a fővárosiaknak.

Példaként említsünk egy tőketerebesi házaspárt. A férfi orvos, felesége pedig gyesen lévő óvónő. A Profit gazdasági napilap felmérése szerint az orvosi bér a régióban alig haladja meg a 20 ezer koronát, felesége viszont csak négyezer korona körüli gyermekgondozási segélyt kap – a család költségvetése tehát 24 ezer korona havonta. Háromezer koronát nyel el havonta a jelzáloghitel és különböző adóságok törlesztése, a lakbérre, a gázra, a vízre és az energiaköltségekre körülbelül 5000 koronát költenek. Mindketten havi ezer koronás életbiztosítást is fizetnek. Az orvos húsz kilométert utazik naponta a rendelőbe, az ezzel összefüggő kiadásokat nyolcszáz koronára becsülte. Minden egyéb költség kifizetése után körülbelül kilencezer koronájuk marad.

Egy fiatal házaspár a fővárosban viszont csak álmodhat ilyen megtakarításról. A férfi 25 ezer koronát keres, párja 15 ezret. A negyvenezres havi családi költségvetésből viszont sokkal kevesebbet engedhetnek meg maguknak. Tízezer koronát fizetnek a jelzáloghitel törlesztésére, ötezer koronát a lakbérre, a városban autóval, de buszokkal is közlekednek, ezért 2-3 ezer koronát fizetnek. A koszt, telefonszámla, kultúra, sport további csaknem 7000 koronát nyel el a családi kasszából. A fővárosban persze az életstílus is más, többet költenek ruhára és egyéb szolgáltatásokra – gyakrabban járnak színházba, koncertekre stb. Míg kisebb városokban 15 koronába is kerülhet egy sör, a fővárosban alig találnak 25 korona alatt.

Az orvosok vagy tanárok például nem számíthatnának nagyobb fizetésre, ha Pozsonyba költöznek, mivel bértarifáikat törvény határozza meg. Az állami alkalmazottak ugyanis nagyrészt ugyanolyan fizetést kapnak az egész országban, lényegtelen, hogy az illető vidéken vagy a fővárosban él, az eltérések minimálisak. Ezt a munka-, szociális- és családügyi minisztérium szóvivője, Alexandra Gogová is alátámasztotta. „Az államigazgatásban a törvény szabályozza a béreket, függetlenül a régióktól – az országban ebben a szférában nem változnak a bérek. Meggyőződésem, hogy ha valaki keletről a fővárosba költözne, még veszítene is rajta, hiszen egy tanári fizetés nem változik, viszont sokkal több kiadása lenne Pozsonyban“ – tette hozzá érdeklődésünkre Gogová. A magánszektorban dolgozók viszont jobb fizetéshez juthatnának a fővárosban. Itt ugyanis jobban osztályozzák a béreket, mint az állami szektorban. Viszont kérdéses, hogy mennyire lenne előnyös a költözködés, mennyire változna az illető életszínvonala.

Az Orange szóvivője szerint a vállalatnál lényegtelen, hogy ki melyik régióban dolgozik. Sokkal fontosabb a tapasztalat és az alkalmazott pozíciója. „Ha a fővárosba való költözés nem jelentené automatikusan azt, hogy az alkalmazott magasabb pozícióba kerül, akkor aligha lenne előnyös elhagyni a vidéki várost, a pénz biztos nem jelentene motivációt” – vélekedik Peter Tóth, a mobilszolgáltató szóvivője. Ugyanezt alátámasztotta az Általános Hitelbank szóvivője is, Viera Walterová. „Alkalmazottaink fizetéseit elsősorban az adott személy teljesítménye befolyásolja, függetlenül a régiótól, ahol lakik” – mondta lapunknak Walterová.

Mindezek ellenére a fővárosban dolgozók pár ezer koronával mégis többet kapnak, mint más régiókban. Nem beszélve arról, hogy ha egy kelet-szlovákiai például a kassai U.S. Steel vasműnél dolgozik, akkor átlagosan 27 ezer koronához jut – ebből az összegből pedig sokkal könnyebb megélni keleten, mint Pozsonyban.