„Füred, a Magyar Királyság dísze”

A címben szereplő mondatot József nádor fogalmazta meg, s véleményével nem volt egyedül. Az Anna Grand Hotel árkádjai alatt sétálva – az emléktáblák tanúsága szerint – inkább azt kérdezhetnénk: ki nem járt a varázslatos Balatonfüreden? Berzsenyi Dániel, Berda József és Fáy András a gyógyvíz kiváló hatását ecsetelte, Vörösmarty Mihályt a reformkor szellemi pezsgése vonzotta. Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza, a híres színésznő az 1857-es látogatásakor szeretett bele a környezetbe, olyannyira, hogy egy évtizedre rá telket vettek Balatonfüreden, a rajta álló díszes, kora eklektikus  épület ma ízlésesen berendezett múzeum. A legnagyobb romantikus írónk e falak között írta Az arany ember című könyvét, amit a legkedvesebb művének tartott. A regényben természetesen a magyar tenger is felbukkan, a kalandor Krisztyán Tódor egy rianásban fejezi be züllött életét. A nagy mesélő Noémi figuráját Lukanics Ottiliáról mintázta, akihez gyengéd szálak fűzték. Gyámként gondoskodott róla, s amikor a lány nagy beteg lett, Füreden gyógyíttatta; a liezonnak az ifjú teremtés halála vetett véget. Róza asszony igazi birodalma a konyha volt, nagyszerű vendéglátó hírében állt, az asztalon a százfajta finomság között természetesen az ízes balatoni halak, a garda, a fogas és a süllő is helyet kaptak. Jaroslav Hašek cseh író Balaton partján című kötete messzi tájakra vitte el Füred jó hírét. A vízparti sétány Rabindranath Tagore nevét viseli. A hindu költő 1926 őszén kezeltette magát a híres helyi szanatóriumban, s a magyar társadalmi elit számos tagjával találkozott. E kapcsolatrendszernek köszönhetően hívta meg az akkor már világhírű tudóst, Germanus Gyulát a santiniketáni egyetemre tanítani. A költő ittlétét faültetéssel tette emlékezetessé, ami elé a szobrát is felállították. A helyiek szerint az eredeti fa már kipusztult, de a lelkes városvédők csendben pótolták. Sokan ültettek még fát ebben a ligetben, Nobel-díjas tudósok hagytak emléket, ásót ragadott 1961-ben a nagy olasz költő, Salvatore Quasimodo, fél évszázadra rá az Aranycsapat két utolsó tagja, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő. A sétányon áll Széchenyi István szobra, aki sokat tett a balatoni hajózásért, s az első balatoni gőzhajó, a Kisfaludy megépítéséért. Elnevezése is tendenciózus: Kisfaludy Sándor nevét kapta, aki a helyi fürdő gyakori vendége volt, s oroszlánrészt vállalt abban, hogy 1831-ben felépítették az első dunántúli kőszínházat.

A szállásom Blaha Lujza egykori villájában volt. A „nemzet csalogánya” 1893–1916 között használta a klasszicista stílusban, oromzatos előcsarnokkal felépített nyaralót. Örömmel foglaltam el szobámat, közvetlenül a bejárat mellett. A történelmi falak éjszaka váltak kényelmetlenné, mivel – légkondicionálás híján – igencsak megizzadtam.

A múlt emlékeinek ápolásában Balatonfüreden az Anna-bál viszi a prímet. Történetéről, számozásáról Miklós Tamást, a Városi Helytörténeti Gyűjtemény igazgatóját kérdeztem.

„A minden évben július végén megrendezett füredi Anna-bál Balatonfüred legrangosabb és legnagyobb múltra visszatekintő rendezvénye. A 19. század első felében alapították, s rendszeres megtartásával a reformkorban az ország legelőkelőbb báljai közé emelkedett, ahol a haza legjelesebb családjai, politikusai, művészei nyaranta találkoztak. A számozás nem a megtartott bálokat veszi lajstromba, hanem a hagyomány szerint elsőként megtartott báltól számított évek számát. Erre a helyi hagyomány szerint 1825. július 26-án került sor, amikor a Szentgyörgyi Horváth család lányuknak, a legenda szerint Anna-Krisztinának szervezte meg a táncmulatságot, aki itt ismerkedett össze későbbi férjével, Kiss Ernő ulánus hadnaggyal, utóbb aradi vértanú tábornokkal. Az említett évszámtradíció viszont az 1950-es évek közepén született, tehát a valós történeti háttér a múlt ködébe vész. Viszont az kétségtelen, hogy az 1800-as évek elején rengeteg bált szerveztek a füredi ’Savanyúvízen’ főleg főúri családoknál, akik a nyarat itt töltötték, s e hétvégi események a társadalmi élet fontos színterei voltak. A Horváth család a villáját – a Balaton-felvidék legnagyobb copf stílusú nyaralóját – 1796-ban építette, s az épület a közélet egyik központjává vált. Számos híradás foglalkozik e mulatságokkal, s külföldi utazók – például John Paget – beszámolnak azokról. Elgondolkodtató az is, hogy a Horváth családban az említett lánynak öt neve volt, amelyek közül éppen az Anna hiányzott. Szentgyörgyi Horváth János felesége viszont Anna névre hallgatott, lányuk az öt nevéből viszont a Krisztinát használta, s ennek névnapja július 24-ére esett, nem messze a Nagy naptól. Mivel a Horváth család számos bált szervezett, júliusban ez lehetett a felesége, illetve leánya tiszteletére is. Az 1830-as években az országos lapok viszont már ’hagyományos füredi Anna-bálról’ írtak. Az időben az Anna-bálok országosan elterjedtek, s ennek sorába illeszkedett a balatoni rendezvény, majd vált országos hírűvé. Először az 1862-ben rendezett bálon választottak bálkirálynőt – akkor még „Annavigalom királynéját” – Kozma Irma erdélyi úrhölgy személyében, aki „Eris almájával” térhetett haza. A férfiak szívét is megdobogtató versengést az 1950-es évek végén elevenítették fel ismét. A bált – kisebb-nagyobb sikerrel – az első világháborúig rendezték évente. Volt, mikor ezres nagyságrendben tolongtak a vendégek, máskor néhány tucat vendég mulatott. A világháború után néhány próbálkozásról beszélhetünk, de gyakorlatilag vége szakadt, s 1954-ben újították meg. Itt említeném Zákonyi Ferenc nevét. A Balaton nagy tudora, az 1950-es évek elején került Siófokról Balatonfüredre, és itt a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőjeként sokat tett a bál mint helyi hagyomány megszervezéséért. A bálok helyszíne is érdekes lehet. Az 1820-as években a már említett Horváth-ház, 1830–79 között a Nagyvendéglő, ezt követően a Kúrszalon, vagyis az újonnan épült gyógyterem, a mai Anna Grand Hotel díszterme fogadta a báli vendégeket.”

Mikor e sorokat írom, kezembe került a magyar nőnevelés nagyasszonyának, Veress Pálné lányának, Veres Szilárdának a visszaemlékezése, aki két báli idényt is belesző a memoárjába. Az 1858-as évadról írja: „A cotillon egy figurájában nőválasztás volt, én pici rózsaszínű csokrom Vadnai (megjegyzés: Vadnai Károly, korának híres írója, újságírója) kabátjára tőztem…” A másik rá egy évre született, s honleányi szívéről tesz tanúbizonyságot: „Az Anna- bálra gyülekeztünk, megkezdődött a tánc, báró Duka közeledik hozzám és bemutat egy uhlanus tisztet: gróf Longholettit. Éppen keringőt húztak, meghajtja magát és táncra kér. Én ezt feleltem: ’Osztrák katonával nem táncolok és keringőt sem’. Azzal elfordultam és édesanyámnak mondtam: ’Gyerünk innen!’… Másnap, a reggeli sétánál mellém lépett Jókai Mór és üdvözölt a magyar irodalom nevében, örömét fejezte ki, hogy akadt egy magyar lány, aki így viselkedett.” Egy személyes emléket is említek Füredre gondolván: üknagyapám, Lehóczky István 1848-ban a már említett Kiss Ernő altábornagy alatt szolgált Délvidéken, s nagyra becsülte parancsnokát.

Idén elmaradt a híres táncmulatság, viszont számos kísérőeseményét megtartották. A Balatonfüred Város Önkormányzata, a Hagyományok Háza által szervezett Balatonfüredi prímásverseny is ezek közé tartozott, s a népzenének újabb híveket szerzett. A megmérettetésnek a Kisfaludy Galéria adott otthont. Minden prímás három produkciót – két kötelező versenyszámot és egy szabadon választottat – adott elő. A kötelező versenyszámokban a résztvevők Szék, illetve Gömör népzenéjéből – azon belül egy-egy emblematikus prímás játéka alapján – választhattak. Az első helyet a zsűri Király Miklósnak, a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház prímásának ítélte, akit szabad programválasztásában a kiváló gyergyóalfalui hegedűs, Cserkesz Béla személye motivált. A második helyen a délvidéki Cseszák Zsombor, a Fokos zenekar prímása végzett. Az óbecsei muzsikus a harmadik részben kalotaszegi muzsikát adott elő, ezzel is tisztelegve példaképe, a legendás bánffyhunyadi muzsikus, Varga Ferenc „Csipás” emléke előtt. A dobogó harmadik fokára a turai Boda Gellért állhatott, aki a választott kategóriában az erdélyi Szászcsávás muzsikájára tette le voksát. Érdemes volt közelről figyelni a versenyzők felkészülését a próbákon, a művészek és hozzátartozóik izgalmát, s azt a felszabadult játékot, amit a gálaesten hallhatott a közönség. A záróeseményt a Gyógy téren felállított nagyszínpadon rendezték. Itt lépett fel – a díjazottak mellett – Agócs Gergely, Sőregi Anna, Maier Cseperke, Balogh Melinda, a 2019-es prímásverseny győztesei, valamint a Magyar Állami Népi Együttes zenekara.

Balatonfüreden mára beindult a pezsgő élet, a gálaesten is szép számú közönség vett részt. A promenádon is mindig sokan sétáltak, párok romantikáztak, gyerekek etették a kacsákat, mások horgásztak. Sok az építkezés, a régi villák megújulnak, József nádor szavai ma is megállják helyüket.

Csermák Zoltán