Forgatás a pokolban

A 28 éves Jules és a 31 éves Gédéon különleges képek birtokosai: a francia testvérpár örökítette meg a New York-i Világkereskedelmi Központba elsőként becsapódó repülőgépet. Videokameráikkal ők jutottak be az ikertornyokba, ahol filmre rögzíthették a leírhatatlan káosszal küzdő tűzoltók hősi helytállását.

Hat hónappal később – jó 140 órás nyersanyagból – elkészült a 9/11 című dokumentumfilm. Az amerikai CBS csatornán negyvenmillió amerikai nézőt vonzott a különleges videoalkotás. A történelmi jelentőségűnek tartott produkciót – amelynek értékét az amerikai és a francia sajtó a John F. Kennedy elleni dallasi merényletről készült amatőr felvételhez hasonlítja – első külföldi televízióként a közszolgálati France 2 vette meg 537 ezer euróért, és a tervek szerint az amerikai terrormerényletek első évfordulóján tűzik majd műsorra.

A Naudet fivérek nem tagadják, hogy bravúrjukban a szerencse is segítette őket. Nem feltétlenül csak abban, hogy kisebb karcolásokkal túlélték a testközelből követett és filmezett katasztrófát. Eredetileg egy tűzoltóújonc, a 21 éves Tony Benetatos „férfivá éréséről”, a manhattani lánglovagoknál eltöltött kilenc hónapos próbaidejéről akartak dokumentumfilmet készíteni. Tavaly augusztusban a kaszárnyabeli életet rögzítették, és szeptember elején már éppen kezdtek aggódni, mert komoly esethez nem riasztották a Duane Street-i egységet.

– Olyan volt, mintha egy vonatszerelvény jött volna felénk – idézi fel a WTC-toronyba becsapódott American Airlines-gép látványát Jules. A fiatalabbik Naudet fiú kísérte el a tűzoltókat a gázszivárgáshoz, majd a tragédia helyszínére siettek. A képek tanúsága szerint Joseph Pfeifer, a Duane Street-i tűzoltók parancsnoka azonnal megértette, hogy nem baleset, hanem bűncselekmény történt. A veterán tiszt megérzése később is életmentőnek bizonyult, miután idejében evakuálta embereit az összeomló toronyból.

A kaszárnyában maradt Gédéon a hírek hallatán fogta a kameráját, és a WTC-hez futott. Bár az északi toronynál alig ötven méter választotta el őket, csak hat óra elteltével találtak egymásra. – Sokáig azt hittem, hogy a bátyám is meghalt – nyilatkozta Jules, akire Pfeifer parancsnok rávetette magát, hogy testével védje meg a kőzáportól.

Gédéon egy tűzoltókocsiba menekült az összeomló felhőkarcoló elől. – Amikor kiszálltam, térdig jártam a törmelékben. A látvány azonban még borzasztóbb volt, egy halott város tárult elém – idézte fel emlékeit az idősebbik Naudet fiú.

A 9/11 érdekessége, hogy az élőben rögzített borzalmat nem emberi holttestekben és súlyosan sebesültek látványában ábrázolja. - Amikor Pfeiferrel beléptünk az északi torony főbejáratán, tőlünk jobbra két súlyosan megégett, a fájdalomtól üvöltő ember vonaglott a földön. Nem filmeztem őket, öntudatlanul is cenzúráztam magamat. Ilyen képekre nincs szükség – hangoztatta Jules Naudet.

A videokamerákat szeptember 11-e után sem tették le. Három héten keresztül kísérték a tűzoltókat. A mentőalakulatok tagjai segítettek nekik abban, hogy bejussanak a tiltott területnek számított Ground Zeróra. – Felváltva ástunk és forgattunk, a filmet tanúvallomásnak szánjuk az utókornak – mondták.

A Robert de Niro bevezetőjével elkészült dokumentumfilmben halottakat nem mutatnak, az ikertornyokban felvett hetven tűzoltó közül egyik sem élte túl a katasztrófát. Naudet-ék minden érintett hozzátartozóval beszéltek, senki sem tagadta meg a képek sugárzását.

A fiatal filmesek a 9/11 jogainak értékesítéséből származó bevételeket a tűzoltócsaládok gyerekeinek oktatását támogató jótékonysági alapba utalják.

Jules és Gédéon a mai napig nem heverte ki a szeptember 11-i sokkot, és ezen a 9/11 televíziós premierje sem változtatott. Ahogy eredeti főhősük, Tony Benetatos sem érzi felnőttnek magát.

A mindennap rátörő drámai emlékeket rajzfilmekkel és más gyerekes dolgokkal igyekszik elnyomni.