Focit néznek, fociról beszélnek, fociról álmodnak

Giccs, foci, tehénReuters-felvételekSvájcban ugyanis az elmúlt hetekben még az is kénytelen a focival foglalkozni, aki nem akar. Az utcákat szó szerint ellepték az EURO 2008 feliratú kék zászlók, minden méteren hatalmas plakátok hirdetik a bajnokságot. Zürich, Bern és Genf főterein már készen álltak a hatalmas kivetítők, amelyeken több tízezer rajongó figyelheti majd élőben az összes mérkőzést. Az utcákon közlekedő autókon svájci zászlók lobognak, ugyanúgy, mint minden második házon. A svájci kormány, az osztrákhoz hasonlóan, egy kormányrendelettel engedélyezte, hogy az EB alatt bárki kiakassza a nemzeti lobogót autójára – a hétköznapokon ugyanis ez csak a diplomata gépkocsikon engedélyezett. Mindenki, akinek autója van, élt ezzel a lehetőséggel.

Foci folyik a vízcsapból is

Nem túlzás azt állítani, hogy Ausztriában és Svájcban szombattól minden a fociról fog szólni. Az őrület már a bécsi repülőtéren kezdődött. Zürichbe a svájci Swiss Air légitársaság repülőjével utaztam, nem sokkal felszállás után minden utasnak csoki focilabdákat osztottak szét egy szórólappal, amelyből kiderült, mely csapatok és milyen városokban játszanak majd Svájcban, konkrétan Bernben, Zürichben, Genfben és Bázelben. Miután a gép felszállt, a pilóta meglepődésemre nem arról tájékoztatott minket, milyen magasan repülünk és mikor érünk Zürichbe, hanem arról, hogy egy hét múlva kezdődik a torna. Felszólította az utasokat, hogy ha jól akarnak szórakozni, és feledhetetlen élményekkel akarnak távozni az országból, akkor maradjanak Svájcban június 7-e, a labdarúgó Eb kezdete után is.

Megérkezésem után tovább fokozódott az őrület. Mi más is fogadhatná a zürichi reptéren az utasokat, mint egy hatalmas plakát: EURO 2008 – amelyből egyébként a légikikötőben legalább száz van. A főpályaudvaron több olyan plakátot is láttam, amelyen az alábbi szöveg volt feltüntetve: az Európa-bajnokságnak csak egy győztese van, de Isten szemében mindenki győz?tes…

A jegyek már 4000 euróba kerülnek

A belépőjegyeket már néhány hónappal az Eb kezdete előtt eladták. A 31 mérkőzésre több mint egymillió jegyet értékesítettek. A jegyek 38 százalékát nemzeti labdarúgó szövetségek kapták, 33 százalékukat vehették meg a szurkolók, 14 százalékot a médiapartnerek és a hivatalos szponzorok tehettek el, a maradék 15 százalékot jótékonysági célokra osztották szét, valamint a mérkőzéseknek színhelyt adó városoknak, és a stadionok tulajdonosainak. Ez viszont közel sem jelenti azt, hogy már nem lehet jegyet venni. A feketepiacon még bárki hozzájuthat, csak épp azzal kell számolnia, hogy az eredeti ár több százszorosát kell kifizetnie érte, s az sem biztos, hogy eredeti belépőhöz jut. A svájci hatóságok szerint ugyanis már forgalomba került néhány hamisított belépő, konkrét tetteseket ez ügyben még nem tartóztattak le.

Bernben májusban kezdték a feketepiacon a jegyárusítást, egy héttel a torna kezdete előtt 4000 euróba (120 000 koronába) kerültek a belépők. A döntőre egyébként hivatalosan 160–550 eurót kóstál egy jegy, a többi mérkőzésre 45-110 euróért lehetne bejutni. Még egy érdekesség: az egymillió belépőjegyet tízmillió ember akarta megvenni, vagyis minden tizedik járt sikerrel. „Hallottam arról is, hogy a városban már 5-6 ezer euróba kerülnek a jegyek. Próbálunk harcolni a feketepiac ellen, de csak nehezen lehet” – mondta Alexander Tschäppät, Bern polgármestere. Bár szerinte a rendőröknek lényegesen több dolguk lesz a rendfenntartással, mintsem az illegális jegyárusok kergetésével.

Semmi sem tökéletes

Svájc valóban kiválóan felkészült az Eb-re és kétség nem fér hozzá, hogy aki a torna idején ellátogat oda, feledhetetlen élményben lesz része. A föciőrület a közszolgálati svájci tévét sem kerülte el. „Két csatornánk van, az egyik reggeltől estig az egyes mérkőzéseket fogja közvetíteni élőben, vagy ismétlésben, a dokumentumfilmek, vitaműsorok és különböző programok szintén a labdarúgásról szólnak majd. Több ezer ember dolgozik az adásokon és a közvetítéseken” – magyarázta Helen Stheli Pfiser, a svájci közszolgálati tévétársaság riportere. Elmondása szerint a legnagyobb gondjuk jelenleg az, milyen műsorokkal csalogassa a nézőket a második csatorna, amely nem sugároz focit. „Sokat gondolkoztunk azon, milyen műsort állítunk össze, hiszen mindenki a focit fogja nézni. Végül a nőknek szóló dokumentumfilmek mellett döntöttünk. Ebben az országban ugyanis szerintem a nők azok, akik a leginkább imádkoznak azért, hogy ez az őrület már véget érjen, és újra minden visszatérjen a régi kerékvágásba” – tette hozzá Pfiser.

Néhány nap után már kicsit fárasztó volt hallgatni, milyen tökéletesen felkészült Svájc az Eb-re, hány százmillió svájci frankot költöttek a szervezésre, s milyen költséges volt például az, hogy a genfi tavon a város jelképévé vált szökőkút tetején egy hatalmas focilabda lebegjen. Ezért enyhe káröröm fogott el, mikor múlt héten a héliummal teli focilabda szétpukkadt. A városnak vissza kellett küldenie Nagy Britanniába a gyártó cégnek, hogy ragasszák össze. A labda ezen a héten szerdán érkezett meg – összeragasztani ugyan már nem sikerült, de a cég egy teljesen újat küldött Londonból.

Labdarúgó Európa-bajnokságot rendezni biztosan nem kis feladat. S bár az EURO 2008-as feliratú plakátokat és zászlókat az ember egy idő után megunja, mégis olyan érzés lesz úrrá rajta, hogy szombattól hihetetlen szórakozás, jókedv és buli vár mindenkire, aki odalátogat. Én otthon maradok, a focit azért annyira nem kedveltették meg velem. Elképzelhetőnek tartom, hogy egy-két meccset megnézek, de azt is csak azért, hogy ne kelljen majd szótlanul ülnöm két hétig, ha a barátaimmal találkozom este egy bárban. Mindettől eltekintve, ha Svájcba nem is, de Bécsbe látogassanak el a következő három hétben. Ha másért nem, hát azért, hogy megnézzék, milyen az igazi fociőrület, és milyen az, amikor mindenki focit néz, fociról beszél, focit eszik és focit iszik.