Fegyverbe forrt civakodók

Érdemes áttekinteni, melyek Fehéroroszország területén azok a stratégiai jelentőségű objektumok, azok a katonai-haditechnikai infrastruktúrák, amelyek Moszkva globális és kontinentális védelmi és biztonságpolitikai érdekeit szolgálják, és az előretolt rendszerek funkcióit töltik be nagyfokú orosz autonómia jegyében. A posztszovjet térségben az államközi integráció legmagasabb foka kétségkívül Oroszország és Fehéroroszország (Belorusszia) között valósult meg, mégpedig egységes szövetséges/szövetségi állam formájában. A közös védelmi térség jelképe két-három orosz katonai objektum Fehéroroszország területén.

Orosz objektumok a szomszédban

Az egyik a Volga rádiólokációs állomás a fehérorosz Baranovicsi várostól 60 kilométerre fekvő Ozerecsje településen. Az állomás az ellenséges rakétatámadást nagy távolságból és idejekorán jelző orosz védelmi rendszer egyik kulcseleme, amelynek építése még 1985-ben kezdődött meg és 2003. október 1-jén hadrendbe állt. Az állomás észlelni hivatott az atlanti térségből – beleértve egész Európát – 4800 kilométeres távolságon belül végrehajtott rakétaindításokat. A vonatkozó orosz-fehérorosz megállapodás 2017-ig érvényes, és Moszkvának adómentességet biztosít. Az állomás a nyugati szektorban pályájukon mozgó űrobjektumokat is követi, azonosítja és osztályozza a potenciális célokat. A kódolt információkat az oroszországi központ veszi. A ballisztikus rakéták meghatározásának pontossága 99 százalékos. Az állomás jelenleg becsült élettartama tíz év. Fehéroroszország kellős közepén, Vilejka várostól 10 kilométerre meglepő módon az orosz haditengerészet zászlóit lobogtatja a szél a nagytávolságú rádióösszeköttetéseket biztosító Antyej állomás körzetében.

Az orosz fegyveres erők vezérkarának és az orosz haditengerészet főtörzsének alárendelt fehérorosz állomás – amelyet Vilejkának is becéznek – 10 ezer kilométeres távolságon belül megbízható rádiókapcsolatot tarthat fenn tengeralattjárókkal és vízfelszíni hadihajókkal. Az elkülönített 400 hektáros területen 320 és 270 méteres antennatornyok erdeje működik (összehasonlításul: a párizsi Eiffel-torony magassága 300 méter), a kapcsolattartás tengeri és szárazföldi objektumokkal is biztosított. A földalatti termek biztonságáról 35 centiméter vastag acélajtókkal ellátott bombabiztos, másfél méter vastag betonfalak gondoskodnak.

Távvezérelt nukleáris elrettentés

Valójában a Vilejkán keresztül nemcsak „beszélget“ az orosz haditengerészeti vezetés a tengeralattjárók parancsnokaival, hanem ezen az úton biztosítható, hogy Moszkva hadászati erőtényezői teljesíthessék a nukleáris elrettentés feladatát, és szükség esetén rakétacsapásokat mérhessenek az ellenségre. Persze az orosz óceáni tengeralattjáró-flotta az utóbbi időben igencsak megcsappant. Szergej Ivanov orosz védelmi miniszter 006 szeptemberében azt volt kénytelen jelenteni az államfőnek, hogy a világ óceánjain mindössze nyolc atomhajtóműves orosz tengeralattjáró van harci ügyeletben, gyomrában nukleáris robbanótöltetű rakétákkal: ebből öt hadászati kategóriájú, három pedig többrendeltetésű.

Antyej-Vilejka működésének feltételeit egy 1995-ös, 25 évre szóló kormányközi egyezmény rögzítette. Adómentességet élvez, kivéve a gazdálkodási szükségleteket. Amikor a jelenlegi fehérorosz elnök 1996-ban elfoglalta tisztségét, a létesítmény vezetőjének megígérte, hogy egyetlen telefonhívásra megadja a kellő segítséget. Erre mindeddig nem volt szükség. Probléma támadt viszont az orosz hatóságokkal, hiszen lakást Oroszországban vagy nyugállományba vonulásra szóló engedélyt csak orosz állampolgár kaphat, annak fehérorosz felesége nem.

Sokba kerülő hadi létesítmények

Újabban megsokasodtak és nyomasztóvá váltak a pénzügyi problémák. Emlékezetes, hogy a 2000-es évek kezdetén Moszkva és Minszk között már volt „gázárháború“, a fehérorosz elnök titkos utasításban rendelte el a Vilejka fenntartási költségeinek pontos megállapítását, hogy a Kreml ezt ne hagyja figyelmen kívül. A téma 2006-2007-ben újból időszerűvé vált. Az éremnek persze itt is két oldala van. A vonatkozó adatok titkosak, de nagy valószínűség szerint a vilejkai objektumok évente 7-10 millió dollárnak megfelelő összeget visznek el az orosz katonai költségvetésből. Magától értetődő, hogy a létesítmények működtetése Fehéroroszország biztonságát is szolgálja, így Minszknek nem feltétlenül lesznek spekulációi velük kapcsolatban.

Az Antyej adótornyoktól nem messze van egy erdővel benőtt domb alatt az orosz egységes pontos idő központ, amely százezer év alatt tévedhet egy másodpercet. Tengereken, óceánokon, hadikikötőkben és támaszpontokon az orosz haditengerészet egységei naponta kapják az állomástól a „pontos időt“ mikromásodperc nagyságrendben, annak tekintetbe vételével, hogy a pontosság nemcsak a királyok erénye, hanem a katonai győzelem nélkülözhetetlen követelménye is. A tengeralattjárók és a vízfelszíni hadihajók ugyanis nem nélkülözhetik az „abszolút időt“ sem saját helymeghatározásukhoz, sem a célok koordinátáinak, pályaadatainak kiszámításához. A harci ügyeletben lévő tengeralattjáróknak nemcsak az esetleges rakétaindításokat kell észlelniük, hanem háború kirobbanása esetén csapásokat kell mérniük a valószínű ellenfél állandó koordinátájú, teljesen konkrét hadászati objektumaira is. ĺgy biztosítható, hogy a nukleáris robbanótöltetű rakéta néhány méteres pontossággal célba érjen. Vilejka közvetíti a rendeltetési helyre azt az üzenetet, amely a legfelsőbb főparancsnok (adott esetben az orosz államfő) számára állandóan hozzáférhető „atombőröndtől“ érkezik.

Némileg meglepő, hogy a vázolt kritikus körülményeket nem sietnek a nemzetközi közvélemény tudomására hozni, mondhatni teljes a némaság a fehérorosz orosz hadászati létesítmények biztonsági kockázatai témakörében. Ettől függetlenül remélni kell, hogy Vlagyimir Putyin feltörő Oroszországa, ha nem fogja is önfeledten szeretni Lukasenko Fehéroroszországát, nem fog – Nyikita Hruscsov szavaival élve – „beleköhögni“ abba a tányérba, amelyből még jó ideig ennie kell.