Európai Törökország mint precedens

Az EU rövidesen megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal. Mi az, ami Európa szemszögéből nézve Törökország felvétele mellett szól?

Az Európai Unió államfői és miniszterelnökei a közelmúltban valóban úgy döntöttek, hogy 2005 második félévében megkezdi a tárgyalást Törökországgal. Azért hagyták 2005 második félévére a dolgot, mert 2005 első félévében több tagországban, mindenekelőtt Franciaországban népszavazást tartanak az uniós alkotmányszerződésről. Ezen országok vezető politikusai – szerintem kicsit naivan azt remélik ettől a lépéstől, hogy ezzel sikerül elválasztani egymástól Törökország és az alkotmányszerződés témáját. A tárgyalások megkezdésével ugyanis az unió – az eddigi gyakorlattól eltérően – nem adott Törökországnak semminemű garanciát arra, hogy a tárgyalások sikeresen, vagyis a teljes tagság megadásával zárulnak le. A tárgyalások nyitott végűek, tehát befejezésük attól függ, hogyan halad Ankara a reformok útján. A probléma valóban ott van, hogy Törökország teljesen eltérő történelmi és kulturális háttérrel rendelkező ország, s bár a jelenlegi török politikai elit jelentős erőfeszítéseket tesz arra, hogy az ország elfogadja az európai civilizáció értékrendjét, erre hosszabb távon nincs garancia. Törökországban érezhetően túl sok szál köti az embereket az európaitól jelentősen eltérő múlthoz. A dilemma tehát – ahogy én látom – a következő: adott egy muzulmán gyökerű, muzulmán kultúrájú ország, amely saját akaratából az európai értékrendhez akar csatlakozni. Mi erre Európa válasza? A kérdés két világprobléma horizontján érdekes. Az első: Samuel Huntington amerikai professzor a múlt század kilencvenes éveinek elején írt egy nagyon érdekes, azóta sokat idézett könyvet a civilizációk összeütközéséről. A könyvben előrevetíti, hogy a 21. század meghatározó konfliktusa egy keresztény-muzulmán civilizációs összeütközés lehet. Sokan a 90-es évek boszniai háborúját és a 2001. szeptember 11-e utáni folyamatokat ezen elv megvalósulásának tartják. Nos, ha egy ilyen szembekerülésnek komoly veszélyei lehetnek, sokan azt kérdezik, nem okosabb-e egy ilyen nagy muzulmán országot stratégiailag magunk mellett tudni, mint esetleg megkockáztatni, hogy szembefordul velünk.A második kérdés az elsőből adódik. Az USA doktríjánának több évtizede kiinduló pontja, hogy a nyugati típusú demokrácia elveit érvényesíteni lehet más civilizációs körökben is. Japán, Dél-Korea ebben az összefüggésben sokat emlegetett minta. Napjaink nagy dilemmája, demokratizálni lehet-e Afganisztánt, Irakot – esetleg később Iránt. Ebből a szempontból egy európai Törökország komoly érv lehet, hogy egy muzulmán gyökerű társadalomban is érvényesülhetnek a nyugati típusú demokrácia elvei. Ne essünk abba a tévedésbe, hogy most azt mondjuk, ez messze van, minket nem érint. Európában is robbannak a terroristák bombái, a világ nagyon összezsugorodott, s különböző híradásokban Szlovákia és Magyarország is megjelent már, mint lehetséges célország. Összegezve tehát: Törökország felvétele mellett elsősorban stratégiai- biztonságpolitikai megfontolások szólnak.

Megalapozottak azok a félelmek, miszerint Törökország esetleges csatlakozásával egy idegen kultúra olyan súllyal telepedne Európára, hogy néhány évtized alatt a saját képére formálná?

Kétségkívül egy olyan – az európaitól teljesen eltérő – civilizációról van szó, amely Európa nyugati felében elkülönül, megrögzötten ragaszkodik a saját elképzeléseihez. A nyugat-európai országok például azért nem támogatják a kisebbségek kollektív jogainak törvénybe iktatását, mert több európai nagyváros konkrét negyedeiben a muzulmánok vannak többségben, s ott a kollektív jogok alkalmazása azt jelentené, hogy mindenki számára kötelezővé válhatna például a burnusz használata. Tény, hogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy ők nemigen akarnak alkalmazkodni, modernizálódni, imámjaik a nyugat-európai mecsetekben is gyakran hangoztatnak radikális iszlám nézeteket, s ez bizony nem elhanyagolható veszélyforrás. A kormányban való szavazás után – félig viccesen, de nem minden történelmi tapasztalat híján – magam is azt mondtam a kollégáknak, hogy most menjünk el Mohácsra, és kérjünk bocsánatot az ott nyugvó elődeinktől. Az európai történelem ugyanis 350 éven keresztül arról is szólt, hogy Magyarországon vagy az Ibériai-félszigeten keresztül el tudja-e foglalni a muzulmán civilizáció a keresztény Európát. Csak hát a világ mára megváltozott, Európa komoly globalizációs kihívásoknak kell, hogy megfeleljen, s ebből a szempontból nem mindegy, hogy egy erős Törökország szövetségesünk-e, véd-e bennünket, vagy esetleg átcsúszik egy militáns ellenpólusra. Persze, a fentiek indokolják például a személyek szabad mozgásával kapcsolatos védzáradékokat, amelyek valószínűleg megjelennek majd a társulási szerződés szövegében.

Vajon a csatlakozási tárgyalások, illetőleg azok sikeres kimenetele esetén a csatlakozási szerződés garanciát jelentene Európa népeinek, hogy az említett kockázatoktól nem kell tartani többé?

Attól tartok, hogy százszázalékos garancia mai világunkban semmire sincs, de a jó viszony és a konstruktív együttműködés nagyban csökkenti a kockázatokat.

A török kormányfő elvetette a „kiemelt partneri kapcsolatot”, mint alternatívát a csatlakozási tárgyalások kudarca esetére. Miért nem felelne ez meg számukra?

Sérti az önérzetüket, hogy a 400 ezer lakosú Málta teljes jogú EU-tag, eme kis nép nyelve az EU egyik hivatalos nyelve, a jelenleg 72 milliós Törökország pedig csak amolyan másodrangú partner. Ezek persze a jelenlegi álláspontok, már most látszik, hogy a tárgyalási folyamat hosszú és bonyolult lesz, s az EU a fenti megfontolásokból kiindulva semmilyen garanciát nem adott arra, hogy a folyamat vége a teljes jogú tagság lesz. Szerintem a tárgyalási folyamat kapcsán derülnek majd ki az igazi problémák – és egyáltalán nem biztos, hogy megoldást lehet találni rájuk. Egy példa a sok lehetséges közül: Törökország esetleges tagságával Irak és Irán, továbbá Közép-Ázsia számos országa az EU szomszédjaivá válna. Ez a helyzet újabb komoly kérdéseket vet fel, s biztos vagyok benne, hogy Európában nincs senki, aki az elkövetkezendő 50 év horizontján lehetségesnek látná Törökország csatlakozását a schengeni szerződéshez.

ALAPVETŐ ADATOK

Törökország lakossága 65 millió, területe 779 452 négyzetkilométer. A Közel-Kelet legnyugatibb országa a Fekete- és a Földközi-tenger között. Területének 3 százaléka Európában, 97 százaléka Ázsiában fekszik. A GDP növekedése 2002-ben megközelítette a 7 százalékot, az infláció 30 százalék, és a munkanélküliségi ráta 11,4 százalék volt.