Emberi agy vagy mesterséges intelligencia – kié lesz a jövő?

E kutatási terület az 1950-es években indult komoly fejlődésnek, célja: a művi értelemmel működtetett berendezések feladat-végrehajtás közben tudják szabályozni, ütemezni működésüket, tanuljanak a fellépő helyzetekből, érzékelés és memória mentén magukat fejlesztve üzemelésüket hatékonyabbá tegyék. Sok téren mutatkozik hasznuk. Egy kínai városban az így felturbózott jelzőlámpák előnyt biztosítanak a mentőknek. Ésszel alkalmazva hasznosságuk vitathatatlan. De felügyeletük szükséges! Az emberiség létszámához viszonyítva még kevéssé elterjedtek a művi értelemmel felvértezett rendszerek, de ilyen hátterű súlyos hibák már történtek, jelezve e fejlesztések gyerekcipős voltát: okoztak haláleseteket szoftverhibás önműködő autók; ölt embereket művi intelligencia vezérelte, elszabadult katonai fegyverzet. Ha működik, akkor sem mindig válik be: az IBM Watson szuperszámítógépe hiába látja át a daganatos betegségek teljes orvosi szakirodalmát, nem ismert rá bizonyíték, hogy e képessége egyetlen daganatos beteg gyógyulásához hozzájárult volna.

Milyen lesz úgy élni, ha minden percben gépi agyak döntései vezérelte kütyük fogják körülvenni az embert? Sokak fejében motoszkál az agyat felülmúló gépi vezérlőegységek rémképe. Ami biztos, ha a gépek „meg is okosodnak”, feladatvégzésükre sosem lesznek hatással érzelmek, etikai kétségek. Az emberiség történetében időről időre gyökeres szemléletváltás szükséges a fejlődés érdekében. A könyvnyomtatás elterjedése előtt keveseknek adatott meg a bővebb ismeretek megszerzésének lehetősége. Ma végigolvashatatlan mennyiségű szövegrengetegből válogathatunk. Eleink csontokra rótt vonalakkal adtak össze. Számtanban felülmúlják az embert a számítógépek – de ezt is fajunk ötlötte ki, igaz, folyvást fejlődő világunkban nélküle sok esetben ma nem boldogulnánk. A művi értelem a jövőben gyaníthatóan a mindennapok része lesz (orvoslás, energia- és autóipar, hang- és beszédfelismerő rendszerek, bűnüldözés, a lakhatás kényelmét szolgáló készülékek…). Sokan tartanak attól, a művi értelemmel telezsúfolt jövőben munkanélkülivé válhatnak, azt gondolják, az iparosok inkább ilyen gépekkel akarnak dolgoztatni, hisz ezek nem mennek ebédszünetre, nem panaszkodnak, nem kérnek fizetést. Mások szerint több új munkahely jön létre. Mindkét nézetben van részigazság. Új, hiszen újfajta munkahelyeket teremt. Ez az ifjúságnak előnyére lesz.

Habár ezt nehezíti, tanterveken sehol sem változtatnak (képtelenség lenne) oly gyors ütemben, hogy a gyerekek mindjárt a megjelenésükkor pontos ismereteket kapjanak minden új eszközről – pedig ez lenne a mindenkori jövő kihívásaihoz való alkalmazkodás üdvös előfeltétele. De a fiatalok mégis gördülékenyen élnek az új fejlesztésekkel, beleszületve könnyen hozzászoknak. Ugyanakkor sok idős maradhat állás nélkül; az ugyanis hitegetés szülte álomkép, könnyű mondani, hogy nekik sincs félnivalójuk, a megszűnő helyett lesz új munkájuk, csak váltaniuk (és tanulniuk) kell. Csakhogy, mivel más eszközkészletet használva nőttek fel, nem minden idős képes lazán váltani, megszokni valami újat. Könnyen rajtaveszthetnek, akik pechjükre egy jelentős műszaki fejlődési küszöb átlépése idején élik időskorukat. Az önműködő megfogalmazás megtévesztő. Egy gép kizárólag akkor s attól működik, még ha bekapcsolása után egy időre magára is hagyható, ha előtte megteremtették minden előfeltételét. Ez arra utal, az emberi agynál okosabb gép igazából nem lesz. Legföljebb az lehet, még nem értjük, miféle képességek rejlenek agyunkban – ezért örömteli lenne teljesen megérteni, úgy a jövő gépeitől sem lenne félnivalója senkinek.

Az összehasonlíthatóság végett megkérdeztem a csallóközi származású Dr. Domonkos Andor agykutatót (Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, MTA), 2019-ben mennyit tudunk az agyról? Azt mondja: „Honnan fogjuk tudni, hogy teljesen megismertük az agyat egy adott ponton? Szerintem nincs ilyen, a megismerés folyamatos, mindig egyre több kérdés fogalmazódik meg – így mintha egyre kevesebbet tudnánk. Másrészt, nemcsak mennyiségi információval gyarapszik a tudás, minőségivel is, átértékelünk dolgokat, teljesen új megvilágításba kerül akár egyetlen apró felfedezéssel is minden korábbi ismeretanyag.

Már tudjuk, az intelligencia és az agykéreg tekervényessége között lehet összefüggés, de ez nem egyszerű lineáris összefüggés. Intelligens (közeli) feladatmegoldáshoz (lásd pl. a varjakat) nem feltétlenül kell agykéreg, a madaraknak nincs agykérge. Ugyanakkor egy bonyolultabb felépítésű agykéreg több feladatot vehet át a kéreg alatti struktúráktól (agytörzs, talamusz stb.), árnyaltabbá téve az általuk szervezett magatartást. Emberek között is lehet némi különbség a tekintetben, hogy a prefrontális kéreg mennyire jól strukturált, és ennek egyik lenyomata annak tekervényessége. »Erősebb « prefrontális kéreg – ha az jól, élménydús környezetben fejlődött és fejlődik (mert ez élethosszig is tarthat akár) – erősebb teljesítőképességet, nagyobb intelligenciát jelenthet. Abból, hogy egy-egy felfedezésnek mekkora impaktja, korábbi ismereteket átértékeltető hatása van manapság, arra lehet következtetni, az agy felfedezésének eléggé az elején járunk, szerintem épp csak érzünk valamit az agy rejtelmeiből.”

Agyunk azt is kieszelte, miként tehetők élettelen tárgyak gondolkodó, valamiben bennünket is túlszárnyaló eszközökké. Mindig a gépi értelem előtt fogunk járni. Szép kutatói feladat az agy tulajdonságainak és az azokon alapuló, bizonyára létező, csak még nem ismert készségeinek teljes feltárása. Ha meglesz, fajunk a mai képességeinknél ki tudja, mennyivel többre lesz képes – önerőből.