Elsős van a családban – 4. rész

Ha elfárad, ha elkeseredik, vigasztaljuk őt, mondjuk el, hogy tudatában vagyunk: nem könnyű a dolga. Nap mint nap dicsérjük meg valamilyen teljesítményéért! Ne szidjuk, ne ostorozzuk őt állandóan esetleges iskolai kudarcaiért, mert ezáltal még nagyobb ellenérzéseket fog táplálni az iskolával, a tanulással szemben. Bátorítsuk inkább abban a hitében, hogy képes megbirkózni az akadályokkal – és magunk is higgyünk benne, hogy gyermekünk képes elfogadható teljesítményt elérni!

Az iskola is változik

Helytelen, ha a kis hétévest már a kezdetek kezdetén megrendítjük az iskolába vetett hitében. A pedagógussal vagy az iskolai szabályzattal szembeni elégedetlenségünket ne éreztessük vele – ő van a legkevésbé abban a helyzetben, hogy változtatni tudjon a dolgokon.

A szülő gyakran összehasonlítgatja gyermeke iskolás napjait saját iskolás tapasztalataival, az ő gyerekkorában alkalmazott tanítási módszereket a gyermeke oktatása során tapasztaltakkal – s a régit, az egykor alkalmazottat véli jobbnak, hatásosabbnak. Tudatosítsuk: az iskola szerkezete, tanítási módszere megváltozott azóta, hogy mi jártunk oda! Mindezek ellenére előfordulhat, hogy problémáink adódnak a pedagógus személyével, tanítási módszerével, esetleg az iskolában uralkodó légkörrel – ezeket a gondokat semmi esetre se a gyerekkel beszéljük meg. Keressük fel az osztálytanítót, s négyszemközt próbáljuk egyeztetni az egymással vagy az intézménnyel szembeni elvárásainkat. Előtte azonban illő érdeklődni az oktatási szünetek rendjéről, hiszen tanítási órát zavarni nem szabad. Olyan dologban viszont, amely nem tűr halasztást, keressük fel az osztálytanítót akár tanítási óra alatt is! Ha a beszélgetést követően is kitartunk véleményünk mellett, s van mód más utat választani, akkor minél hamarabb lépjünk arra: gyors elhatározással írassuk át a másik intézménybe, mert a halogatás kellemetlen gyermeknek, pedagógusnak egyaránt.

Bízni kell a pedagógusban

Az elmúlt időszakban iskolarendszerünkben gyökeres változásokra került sor, felesleges tagadni, hogy vannak hibái (pl. a haladás üteme, a tananyag összeállítása), az alkalmazott módszerek, a pedagógus felkészültsége, gyermekekhez való viszonyulása azonban általánosságban nem kifogásolható. Hinnünk kell, hogy azok a pedagógusok, akik már évtizedek óta a pályán vannak, szeretik munkájukat s a gyerekeket; a pályát most kezdők pedig friss ismeretekkel, bizonyítási vággyal indulnak választott hivatásuknak, s szeretettel közelednek a rájuk bízott emberpalántákhoz. Ne feledjük: odahaza gyakran egy gyermek is kiborít lelki nyugalmunkból – a pedagógusnak 15-26 izgága ördögfiókát kell lekötnie négy-öt tanítási órán. Lehetséges, hogy néha ő is téved, de rosszindulatot feltételezni nem illő róla.

A szülői értekezlet

Feltétlenül jelenjünk meg a szülői értekezleteken, hiszen itt közérdekű dolgokról (az osztály haladási üteméről, az otthon gyakorolandó módszerek alkalmazásáról, az osztály tervezett rendezvényeinek ismertetéséről, a magatartási gondokról, eredményekről, mindenkit érintő tervekről) esik majd szó. A szülők sok esetben az értekezleten hoznak döntéseket. Az a szülő, aki távol van, nem fejtheti ki véleményét, tehát kénytelen elfogadni a távollétében hozott, az esetleg nem ínyére való döntéseket.

A legtöbb pedagógus a szülői értekezleten nem jellemzi az osztály tanulóit külön-külön, hanem általánosságban beszél, mivel egy-két szülő számára a néven nevezés kellemetlen volna. Ha a pedagógus ezt az utat választja, akkor a személyes gondokat, kirívó eseteket csak az értekezlet végén, négyszemközt beszélik meg. Az utóbbi időben viszont a szülők kérik a nyílt beszédet, hiszen egy közösség tagjai, ismerik egymást és a gyermekek megnyilvánulásait, sokak ismeretsége még az óvodáskort megelőző időszakra nyúlik vissza. Osztály- s szülői közösség kialakítása szempontjából ez utóbbi, a nyíltság vállalása az eredményesebb út.

Részt venni az iskola életében

Az iskolát ne csupán szülői értekezletek alkalmával keressük fel, hanem úgy ütemezzük programjainkat, hogy részt tudjunk venni egy-egy nyílt napon, farsangi maszkabálon, anyák napi ünnepélyen, iskolai gyermeknapon, vagyis mindenütt, ahol a gyermek fellép, ahol fontos neki, hogy a szülő vagy nagyszülő jelen legyen. Neves gyermekpszichológusunk szerint: nem szabad, hogy a szülő számára fontosabb legyen egy megbeszélésen való részvétel, mint gyermeke első iskolai farsangja vagy bizonyítványosztása!

Tudjuk, felgyorsult életünk komoly választások elé állítja a felnőttet, akadnak esetek, amikor a legjobb szándéktól vezérelve sem tud részt venni az iskolai rendezvényen – sok szülő azonban gyakran a munkája mögé bújik akkor is, amikor gyermekével lehetne...

Alapszabályok

Alapszabály, hogy beteg gyermeket ne küldjünk az iskolába! Az a gyermek, aki lázas, fülfájós, torokgyulladással bajlódik, a gyomrát fájdítja – nem tud az iskolai feladatokra koncentrálni. Sőt, társait is megfertőzheti. Volt időszak, amikor az anyukák a meghatározott időben beadandó gyógyszert is az iskolába küldték, megkérve a tanító nénit, adja be a beteg gyermeknek...

Gyakran előforduló probléma a kis elsősöknél a reggeli hasfájás. Ezek oka általában lelki eredetű: szorongás, feszültség. Izgalom van mögötte, a feleléstől, a számonkéréstől való félelem az előidézője.

Ha családi okok (kirándulás, távollét, késői hazaérkezés) miatt gyermekünk nem készülhetett a másnapi órákra: tudassuk az osztálytanítóval, ne tegyük ki a gyereket elkerülhető idegességnek.

Ha az olvasás gyakorlásakor túl hosszúnak találjuk a feladott szöveget, s a gyerekkel rövidebb szakaszt olvastattunk többször – ezt is jelezzük szóban vagy írásban.

Ha gyerektől trágár szavakat hallunk, s tudjuk, hol, kitől szedte fel – vitassuk meg a szülői értekezleten.

Ha a diákközösségben a többi gyermek fölött basáskodni vágyó osztálytárs is akad, ez szintén a szülői értekezletek témája legyen. Nem biztos, hogy az első nekirugaszkodásra találunk megoldást, de mindenképpen kell a jelenségről beszélni.

Hívás nélkül is keressük fel az osztálytanítót, ha úgy érezzük, sok negatív esemény történt a gyerek körül.

Ha azt tapasztaljuk, hogy ceruzákat, faragót, apró kacatokat hord haza, ültessük le s beszéljük meg vele, hogyan jutottak hozzá ezek a tárgyak. Ne illessük szidalmakkal – attól esetleg megszégyenül, de nem érti az összefüggéseket, nem érzi át a problémát.

A hétéves gyermek általában már egyedül tisztálkodik, de legalább hetente egy alkalommal fürdessük meg, ellenőrizzük körmeit, haját. Előfordulhat, hogy fejtetűt, serkét találunk a hajzatában – haladéktalanul vegyük meg a gyógyszertárakban kapható tetű- és serkeirtó szert, fertőtlenítsük vele a haját, és közöljük észrevételünket az osztálytanítóval, hogy ő is figyelmeztetni tudja a többi szülőt.

A problémamentes kisiskoláskort nagyban elősegíti az iskola és a szülői ház harmonikus kapcsolata.

(Pénzesné B. Ilona jegyzeteinek felhasználásával)