Elsős van a családban – 3. rész

Mert mi tagadás, vonzóak a választható iskolai foglalkozások. Vajon válasszon-e az elsős ezek közül valamit? Legalább egyet... Nekik is kínálnak ugyanis nem kötelező jellegű elfoglaltságokat, mint például a néptánc, a bábozással való ismerkedés, a nyelvtanulás, ügyességi játékokon való részvétel, folklórcsoportban való szereplés, sőt újabban a számítástechnika is megjelent az ajánlatban.

Minden szülő szeretné,

ha gyermeke iskolai évei alatt minél többrétű tudásra tenne szert, ha előnyös helyzetben várhatná a pályaválasztási startot – a legtöbb szülő azonban csak a lehetőségeket látja, gyermekéről, az ő teherbíró képességéről teljesen megfeledkezik... Attól a kis elsőstől, aki hallás után nehezen tanul verset, nem várható el, hogy évek múlva profitál a német- vagy az angolórákon most hallottakból...; akinek nehézséget okoz a matematika világában való eligazodás, azt ne írassa be szülője számítástechnikai szakkörre! Ha a szülő azt tapasztalja odahaza, hogy gyermekének éppen elegendő idejét s energiáját emészti fel a házi feladatok elvégzése, akkor lelkiismeret-furdalás nélkül mondjon nemet a felkínált lehetőségeknek.

Ha viszont azt tapasztaljuk, hogy kis elsősünk gondok nélkül veszi az akadályokat, s nem mutatkoznak rajta a fáradtság jelei, akkor rakhatunk rá még egy kis terhet. Ám amint észleljük, hogy a pluszfeladatok visszavetik őt tanulmányi előmenetelében – függesszük fel a fakultatív programok (különórák, szakkörök, nem kötelező tantárgyak) látogatását.

Az elsősnek

általában délig van iskolai elfoglaltsága. Hazaérkezve, ebéd után kapjon egy-másfél órás pihenőt, amit bármivel, akár alvással is tölthet. A kettőtől fél négyig tartó időszak a legalkalmasabb a tanulásra. Általában ilyenkor még nincsenek zavaró körülmények: a családtagok is később érkeznek haza. Ha ez az időtartam valamilyen okból nem elégséges a házi feladatok elvégzésére, akkor majd este hat után vegye elő újabb fél-háromnegyed órára a könyvet, a füzetet.

Az elsősök számára az órarend csupán tájékoztató jellegű, hiszen a fő tantárgyak mindennap előfordulnak. A második félévtől (leghamarabb már novembertől) ügyeljünk arra is, hogy az üzenőfüzetbe beírt kellékek ott legyenek a nevelési órákon. Ő rakodjon el mindennel, a táskájában legyen meg mindennek a helye: a következetesség megérleli gyümölcsét. Ha néha-néha elfelejt valamit, ne korholjuk, ne szidjuk meg túlságosan, hiszen velünk, felnőttekkel is megesik, hogy megfeledkezünk valamiről. Ne feledjük Gárdonyi Géza örökérvényű mondását: „A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet.”

A legtöbb időt,

a legtöbb gyakorlást az olvasás igényli. Kezdjük mindig ezzel a tanulást. Olvassuk, olvastassuk el kétszer, négyszer, annyiszor a szöveget, ahányszor fel van adva. Ha az ötödik nekirugaszkodást követően sem vagyunk elégedettek a teljesítménnyel, akkor sem próbálkozzunk többet, hanem következzen valamilyen írásbeli munka: matematika vagy írás. E feladat végzésekor magára hagyjuk, de legyünk mindig a közelében: bármilyen segítségre van szüksége, azonnal tanácsot adhassunk.

Az egyik írásbeli feladat elvégzése után következhet a szlovák, aztán a másik írásbeli munka. Amikor úgy gondoljuk, minden feladatot elvégzett, nézzük át a táskáját, ellenőrizzük a tolltartó tartalmát: a ceruzák kifaragása fontos feladat, majd a radírgumi, a faragó is kerüljön a helyére.

Jöhet a játék,

a szórakozás, a pihenés – ha szükséges, akkor este hat óra után fél-háromnegyed óra hosszára elővehetjük ismét az olvasókönyvet vagy az írásfüzetet: azt gyakoroljuk, amit nehézkesnek találtunk.

A gyermek számára szükséges a tíz óra alvás. A lefekvés időpontjához szigorúan és következetesen ragaszkodjunk.

Ha napközis

A gyermek, természetesen az előbb ismertetett napirendje teljesen másként alakul. A kívülállók azt gondolják, a napközis nevelők munkája nem egyenértékű a többi pedagóguséval. Valóban nem az – hanem más jellegű. S ha lelkiismeretesen végzi feladatát, akkor gyakran nehezebb és összetettebb is. Mert gondoljunk csak bele, 15-25 gyermekkel kell elvégeznie ugyanazt a munkát, amit a szülő végez el délután egyetlen csemetéjével. A nevelő munkája még összetettebbé válik, ha több évfolyam gyermeke alkotja a napközis csoportot.

A közösen elfogyasztott ebédet követően játék, vagy a nevelő által eltervezett program (séta, mese olvasása, filmvetítés, technikai foglalkozás) következik. Két óra tájban fognak hozzá a tanuláshoz. Ez azonban sem a pedagógus, sem a gyermek részéről nem egyszerű dolog: a gyerekek ilyenkor már fáradtabbak, fegyelmezetlenebbek, mint a délelőtt folyamán voltak. A kis elsősök még bizonytalanok. Félnek felügyelet nélkül leírni egy rövidke szót is, minduntalan biztatást, jóváhagyást, bátorítást igényelnek. Azt szeretnék, ha a nevelőnő mindaddig mellettük ülne, amíg be nem fejezik munkájukat. A pedagógus viszont nem tudja mindenki munkáját egy időben felügyelni, mindenkit tanácsokkal, bátorító szavakkal ellátni. Amikor a szülő odahaza ellenőrzi gyermeke másnapra való felkészülését, előfordulhat, hogy a napköziben az írás nem sikerült a legszebben, az összeadás eredménye téves lett, az olvasás csak döcögő, a szlovák sem mondható kifogástalannak...

Bizonyos idő elteltével a szülő válaszút elé kerül: vagy kiveszi gyermekét a napköziből s délutánonként maga foglalkozik vele, vagy ha erre nincs lehetősége, akkor odahaza esténként kisebb „foltozgatásokat” végeznek a napközis munkán...

Sohasem kezdjen a szülő

mindent elölről! Ne írattassuk le újra az összes írásbeli feladatot – hiszen a gyermek fáradt, mi feszültek vagyunk, s időből sem áll annyi rendelkezésünkre, mint amennyit az összes feladat igényelne. A nagyobb hibákat javíttassuk ki, az olvasmányt egyszer, esetleg kétszer olvastassuk el, és csak a legcsúnyábbra sikeredett betűalakokat írassuk újra. Nyolckor a gyermek kerüljön ágyba, még akkor is, ha úgy érezzük, a másnapra való felkészülése még a legjobb szándékkal sem nevezhető kifogástalannak.

(Pénzesné B. Ilona jegyzeteinek felhasználásával)