Egyre drágább horgászfelszerelés

A horgászok legfontosabb és nélkülözhetetlen kelléke, mondhatnánk úgy is, hogy a horgász meghosszabbított karja a horgászbot. A bottal juttatjuk el a csalit a kívánt helyre, vele vágjuk be és fárasztunk eredményesen. A kiszemelt zsákmánytól, a meghorgászott víztől és az alkalmazott horgászmódszertől függ, hogy milyen botot választunk.

Történelmi áttekintéséről csak annyit, hogy gyermekkorunkban sokan átmentünk a fejlődés szakaszain. Kezdetben mogyorófa vessző, majd bambusznád bot kísért bennünket horgászataink során. Ezt követték a valaha szenzációnak tekintett üvegbotok, melyek jóformán elhasználhatatlanok voltak. Őket váltotta fel az üvegszövetből készült csőbot, mely sokkal könnyebb volt a tömör elődjénél.

Ma a legtöbbet használt botok a szénszálas (carbon) botok, melyek könnyűek, erősek és szinte minden horgászmódszerhez használhatóak. De egyben életveszélyesek is, mivel a szénszálak nagyon jól vezetik az áramot, ezért vegyük komolyan a boton elhelyezett figyelmeztető jelzést. Ezeknél a botoknál külön figyelni kell a szállításra, a botok lehelyezésére, mivel nagyon könnyen sérülnek, a sérülés helyénél nagyon könnyen törnek. De az imént említett hibái ellenére ezekkel a finom botokkal igazán nagy élmény a horgászat. Nagyon sokféleképpen lehet őket csoportosítani. Felépítésük alapján lehetnek egyrészesek, melyek rövidebbek. Felhasználásuk eléggé szélsőséges, ugyanis az egyik véglet a nagyon könnyű, aprólékos botok, a másik véglet a nagyon erős csónak vagy hajó botok. Jellemző hosszuk 180-240 cm. Különleges változatuk a jégbot is.

További fajták: összedugható botok, melyek több szártagból állnak. Általában 2-3 részesek, hosszuk 240-450 cm között változik. Minden horgászmódszerhez fejlesztettek ki összedugható botot, ezért nagyon sok fajtája van.

Teleszkópos bot: minden horgászmódszernél felhasználható. Könnyen felismerhető rövid szállítási hosszukról, na és persze arról, hogy tagjai egymásba csúsznak, mint a teleszkópok. Szintén mindenhol megtalálhatóak, nagy népszerűségnek örvendenek, ugyanis mint említettem, rövid szállítási hosszukból előnyt kovácsoltak azzal, hogy nagyon hosszú botokat tudtak legyártani, melyek hosszuk ellenére mégis könnyűek maradtak. A hosszú bot még nagyobb dobótávolságot, jobb csali-vezetést, hatásosabb, élvezetesebb fárasztást tett lehetővé.

Akciójuk alapján lehetnek A-B-C-D akciósak, de mielőtt megnéznénk ezek tulajdonságait, jó tudnunk, hogy a bot akciószáma nem függ a dobótömegtől. Az akcióképesség határozza meg a bot rugalmasságát, hajlékonyságát és erejét. Ebben az értékben ez a három fontos tulajdonság együttesen jut kifejezésre.

Akciójuk szerint lehetnek:

A (merev) akciósak, másképpen csúcsakciós botok, melyek betűjeleihez tartozik egy számérték is (4,5-5,0). A bot, mint nevéből is következtethetünk rá, alapvetően merev, csak a bot csúcs része, kb. a bot felső negyede hajlik. Ezek a botok very fast (gyors) akciósak. Alkalmasak kis súlyok nagy távolságra való pontos eljuttatására. Ha kapás van, akkor viszont gyors bevágásra és a merev alsórész következtében nagytestű halak fárasztására.

B (középmerev) akciójúaknak vagy gyors (fast) akciójú botok, akciószámuk 3,5-4,0. Terheléskor a bot felső harmada dolgozik. Jól lehet vele dobni, bevágáshoz kellően gyors, jól lehet vele fárasztani is. Ezzel a bottal alkalmas horgászható terület a közepes-, nehéz pergetés, fenekező horgászat.

C (középlágy) akciósbotoknál, akciószámuk 2,5-3,0, fárasztáskor a bot felső kétharmada dolgozik. Alkalmas nagy súlyok távoli és pontos dobására, s mivel a bot majdnem teljes egészében fáraszt, ezért nagytestű halak horgászatára jól alkalmazható.

D (lágy) akciósak – akciószámuk 1,5-2,0 – terhelésekor a bot teljes egészében hajlik (kivéve a nyél J J J). A bot használata tapasztalatot és jártasságot igényel a pontos dobás és a bevágás véghezvitelében.

Botnyél alapján lehetnek a botnyél anyagából: műanyaggal borított (teniszütő) nyél, valamint csúszásmentes EVA gumival borított szivacsos nyél.

Orsótartó: orsórögzítő gyűrűs, béka záras, eltolható, mozgatható orsótartó, erős csavaros fém orsótartó, integrált csavaros orsótartó, legyező orsótartó.

Gyűrűzetlen botok:

Spicc botok: amelyek teleszkópos rendszerű botok. Fő jellemzőjük, hogy nincs rászerelve a zsinór megvezetésére szolgáló gyűrűsor, tehát orsó sincs rajta.

A horgászboltokban két fajtája kapható. Az egyik az üvegszálas, a másik a sokkal könynyebb, sérülékenyebb (carbon) szénszálas bot.

Hosszuk széles skálán mozog, de általában 250-800 cm között van. Szélsőséges esetben és valamikor réges-régen a versenyhorgászatban használtak 900-1200 cm-es botokat is. Ám ezeket felváltotta a sokkal korszerűbb rakós bot. Még egy fontos jellemzőjük van, méghozzá az, hogy milyen a spiccrészük: amely lehet tűspicces (tömör) és csőspicces (üreges). A begumizásra, mely a nagyobb halak megfogását is lehetővé teszik csak a csőspicces botok alkalmasak.

Rakós bot: szintén gyűrűzetlen és orsó nélküli bot. A spiccbottól való különbsége csupán anynyi, hogy a bot hossza a bottagok egymásba dugásával nő széthúzásával csökken. A rakósbotok hossza a versenyszabályok értelmében 14,5 méter, ezért a gyártók a hobby horgászoknak sem gyártanak hosszabbat. (De azért ott vannak a toldók, amivel növelhető a bothossz, csak legyen erő tartani is a botot.)

Gyűrűzött botok. Úszózásra.

Nádi bot: ajánlott hossz 300-330 cm, de van aki a 400 cm főlé esküszik

Match bot: 360-450 cm, érzékenyek, karcsúak, gyorsak és rendkívül erősek.

Bolognai botok: ezek csak teleszkóp rendszerű botok, jellemző hosszuk 500-900 cm között változik. Úszós horgászatra alkalmazható jól, főleg folyóvízen.

Gyűrűzött botok. Fenekezésre.

Hagyományos fenekező botok: 240-350 cm nagyon változó felépítésűek.

Bojlizó távdobóbotok: 360-390 cm nagyságú csúcsbotok. Nagy dobótávolság jellemzi őket és a kellő lágyság, mely a kritikus időszakban elképesztően fel tud keményedni.

Ezeken a botokon librában adják meg a dobótömeget. Tehát, hogy mindenki értse 1 libra=454 gramm, amit osszunk el 16-al és az így kapott 28,375-ös számot szorozzuk meg a boton található libra értékével. ĺgy egy két librás bot ideális dobósúlya 70,94 gramm.

Lengőspicces bot: 300-360 cm közötti hoszszúak. Különlegességük a neve által is megjelölt lengőspicc, mely olyan mintha el lenne törve a vég és egy gumidarabbal össze lenne újra fűzve. A bedobásnál nagyon kell vele vigyázni, de ha sikerül, akkor a legérzékenyebb fenekezős horgászmódszer birtokába jutunk. Hátránya, hogy hullámzásban és szélben nem igazán tudunk vele horgászni.

Rezgőspicces bot: két csoportra osztják őket. Egyik csoport a winkler-picker botok, melyek 240-300 cm-es botok. A másik csoport a feeder botok, 330-420 cm hosszúságban. Különlegességük ezeknél is a spicc rész, mely a kapásjelzésre szolgál.

Dobótömeg meghatározására itt az OZ-t használják, melynek jelentése az, hogy 1 OZ=28 gramm. Tehát 1 OZ spiccel maximálisan 28 gramm össztömegű etetőkosarat, ólmot dobhatunk be biztonságosan.

Csónakbotok: 210-300 cm hosszúak, Jellemzőjük a rövidhossz mellet a nagy dobósúly is.

Pergető botok: jellemzője a könnyűsúly, jó kiegyensúlyozottság, a jó kidolgozású botnyél. Általában ezeken a botokon a szokásosnál nagyobb méretű gyűrűk találhatók a dobótávolság növelése érdekében.

Legyezőbotok: 240-290 cm hosszúak. Nagyom finom, páratlan kidolgozásúak. Hihetetlenül karcsúak, súlytalanok és nagyon érzékenyek.

Allround, vagy multifunkcionális botok: igazi szabadidős botok. Nagyjából mindenféle horgászmódszerre sikeresen és élvezetesen használható.

ZSINÓROK

Valamikor hajdanában az ember őse a kezében tartotta a horgot a történészek találgatása szerint (bár fogalmam sincs ezt mire alapozzák), de állítólag hamar rájöttek, hogy észszerűbb valami növényi rostra kötni a horgot (ugyan hány ujjuk ment addig veszendőbe). Majd valamivel később a fonott selyemszálat használták horgászzsinórnak. De hála a Du Pont cégnek 1937-ben felfedezte a műanyagzsinórokat és megszületett a monofil zsinór.

Monofil horgászzsinór

A jó horgászzsinórral szemben a homogenitás az egyik legfontosabb alapkövetelmény, ami azt jelenti, hogy a zsinór minden egyes milliméterén azonos tulajdonsággal és képességgel kell rendelkeznie. Fontos szempont a zsinór sűrűsége, mivel a víz 1 g/cm3 sűrűségű és a régebbi zsinórok sűrűsége alig volt nagyobb 1,15 g/cm3 ezért a vízbe kerülve nem akartak elsüllyedni, inkább a víz tetején úsztak, de ezt az apró hibát mára teljesen kiküszöbölték.

A másik fontos szempont a zsinóroknál a szakítószilárdság, de arra tekintettel kell lennünk, hogy minél keményebb a műanyagzsinór anyaga annál kisebb a nyúlása, de nagyobb a szakítószilárdsága. Ellenben minél lágyabb annál nyúlékonyabb, gyengébb a zsinór.

Ennek a tudásnak a függvényében és az alkalmazott horgászmódszernek megfelelően kell kiválasztanunk a legmegfelelőbb zsinórt. Fontos tudnivaló, hogy a zsinór csomagolásán feltüntetett érték nem a zsinór szakítószilárdságát jelenti, hanem azt hogy mekkora az a húzótömeg, amelyet a zsinór még szakadás nélkül elbír.

Fontos még tudnunk, hogy a zsinórra kötött csomók 15-40%-kal is csökkenthetik annak a szakítószilárdságát. Bebizonyított tény, tehát mindenki nyugodtan használja, ha vizes a zsinór akkor az kedvezően befolyásolja a zsinór csomótűrését, tehát a zsinór kötése előtt ne felejtsük legalább a kötözött részt bevizezni.

Fő alkalmazási területei az ún. hagyományos horgászmódszerek és a finomszerelékes horgászat.

Multifil zsinór

Új idők szeleként a közelmúltban kerültek be a horgász köztudatban ezen zsinórok első jeles képviselője, az ún. fonott zsinór volt, amely a monofil zsinórok szakítószilárdságának a többszörösét képes elviselni, cserében viszont nem nyúltak. Főzsinórnak nem igazán voltak alkalmasak, nagy gubancolódási hajlamuk miatt, de előkének tökéletesek voltak, hajlékonyságuk és csomótűrésük miatt.

Következő generációja a körfonot zsinór, mely főzsinórként is jobb és kényelmesebb horgászatott tett lehetővé. Fő erénye nagy szakítószilárdsága és a kopásállósága melyet a nagyhalas pergető horgászok és a nádi pontyozók használnak ki.

Legújabb generációja a kötegelt zsinórok, melyeknek a kopásállóságuk és siklási tulajdonságai is kedvezőek, természetesen nagy szakítószilárdsága mellett.

Fő alkalmazási területei a nádi pontyozás, bojlizás és pergetés.

Legyező zsinórok

A legyezéshez használt műcsalik általában kicsik és súlytalanok, ezért a dobósúlyt általában a zsinór súlya adja. Ezért a legyező zsinór gyártására nagyon szigorú szabályok vonatkoznak.

Létrehozták az AFTMA osztályzási rendszert, mely a zsinór első 9,1 méterének súlyára vonatkozik.

Ezt a számot feltüntetik a legyezőbotokon is, főleg azért, hogy melyik bothoz milyen zsinór való.

Fő alkalmazási területei a legyező horgászat.

Legyezőzsinór szimbólumok

DT Mindkét felén kúpos és vékonyodó zsinór (Double Trapper)

WF Elöl súlyos, majd párhuzamosan vékony zsinór (Weight Forward)

SH Lövő fejű, egyszerűen vékonyodó zsinór (Shotting Head)

L Párhuzamos zsinór (Level)

F Úszó zsinór (Floating)

ND Semleges fajsúlyú zsinór (Neutral Denisty)

I Átmeneti fajsúlyú zsinór (Intermediate)

S Süllyedő zsinór (Sinking)

FS Gyorsan süllyedő zsinór (Fast Sinking)

VFS Nagyon gyorsan süllyedő zsinór (Very Fast Sinking)

Előke zsinórok

Lényegében monofil zsinórok, de nagyobb szakítószilárdsággal rendelkeznek, mint azonos átmérőjű társai, tehát az előállításuk is drágább és általában sokkal kisebb, általában 50 méteres kiszerelésben gyártják.

Fő alkalmazási területei a finomszerelékes horgászat további finomítása.

ORSÓK

A horgászorsót a III. századi Kínában elvileg már feltalálták és teljes megelégedéssel használták. Nálunk Európában a XVIII. század folyamán kezdett elterjedni. A XX. század közepén a horgászat mindinkább népszerűvé vált, így egyre nagyobb igény volt az orsó iránt.

Alapvető fajtái:

Tároló orsó: A legegyszerűbb orsó, használata csak annyiban merül ki, hogy a körbeforgó dobról le kell fejteni a zsinórt a földre, majd elvégezve a bedobást a többi zsinórt ami esetleg a földön maradt, óvatosan vissza kell csévélni a dobra.

Továbbfejlesztve ezt az egyszerű orsót megkapjuk a legyező horgászatnál használatos legyező orsót. Ez a fajtája nagy halak fárasztására, valamint az értékes legyezőzsinór csavarodás mentes felcsévélhetőségéhez szükséges. Fontos ennél az orsónál a letisztult forma, de azért tartalmaznia kell a legfontosabb funkciókat, úgy mint a gyors kezelhetőség miatt az áttételt növelő fogaskerekek és csapágyak. Fontos a halk működés és kell egy jó fékrendszer és fogantyú.

Még tovább fejlesztve az egyszerű tároló orsót megkaphatjuk a multiplikátoros orsókat. Ez annyiban különbözik elődjétől, hogy csapágyazott. De ez mellett számos extra kiegészítővel is rendelkezik, mint pl. mechanikus dobfék, mágnesfék mely a túlpörgést próbálja megakadályozni, szinkronizált zsinórvezető a dobótávolság növelése érdekében. Érdekességnek tartom ezért elárulom, hogy multiplikátoros orsókkal tartják minden kategóriában a távdobási csúcsokat.

Peremfutó orsó: Talán a világon a legnépszerűbb orsó, de ha az nem is, akkor is a legelterjedtebb orsófajta.

A peremfutó orsók az állódob elvén épülnek fel. Ebből az következik, hogy sem dobáskor sem pedig visszacsévéléskor nem forog a dob. Bedobáskor a zsinór szabadon lepereg a dobról, vissza csévéléskor pedig az állódob körül forgó mozgást végző szerkezeten rögzített felkapókar zsinórvezető görgőjének segítségével egyenletesen elosztva visszatekeredik a dobra.

A hátulütője az a technikájának, hogy a felkapókar minden egyes fordulatnál csavar egyet a zsinóron.

A peremfutó orsók fejlődése az utóbbi években nagyon felgyorsult, mivel rengeteget javítottak a működésükön. Ennek köszönhetően ezek az orsók a legelterjedtebbek és a legszélesebb körben használható orsók.

Felépítésük:

Orsótest anyaga: alapvető tulajdonsága a forgó és mozgó alkatrészek megvédése a piszoktól és a mechanikus külső sérülésektől. Azonban emellett elsősorban az orsó súlyát, másodsorban a használhatóságát is befolyásolja. Az új orsóházak anyagai karbonból készülnek, melyek könnyűek és erősek.

Hajtómű: Itt található a főtengely, melynek precíz, súrlódásmentes és könnyű mozgatása nemcsak a horgász kényelmét szolgálja, hanem az egyenletes zsinórcsévélést is.

Fékmechanika: Az elhelyezésétől függetlenül a könnyű kezelhetőség a precíz szabályozhatóság és a jó fékerő a fő jellemzője. De az sem baj, ha rendelkezik jó vízhatlansággal, bár az inkább az orsótest feladata.

Mostanában nagy divat és egyre elterjedtebbek az ún. duplafékes orsók, melyeknek alapvetően két fajtája van. Az egyik a nyeletőfékes orsó, mely jellemzője, hogy egy kar segítségével a fékrendszer kiiktatható, mely a rablóhalazásnál és a bojlis horgászatnál találta meg leginkább a létjogosultságát (a nyeletés miatt ugye). A másik fajtája a harcifékes orsó, melyen található még egy szabályozókar, amellyel az előre beállított fékerőt lehet növelni vagy csökkenteni egyetlen apró mozdulattal. Elterjedése leginkább a finomszerelékes horgászoknál a jellemző.

Fék: Valaha régen volt az első fékes rendszer, ami valamiért nem tetszett a „horgászoknak”, tervezőknek, ezért megalkották a hátsó fékes rendszert. Mikor már mindenki megszokta, akkor (hogy nehogy béke legyen) újra elővették az első fékes rendszert és kikiáltották sokkal jobb technikai megoldásnak, mivel az ún. féklamellák sokkal nagyobbak, ezért az sokkal biztosabbak is. S amikor a horgászoknak sikerült valamelyik táborhoz csatlakozniuk, újra jött a „nagy találmány” és megalkották a középső fékes orsó csodát, mely nagy teljesítményű, (mivel még nagyobb féklamellák tehetők bele) könnyen kezelhető és finoman szabályozható fékrendszerrel vívta ki a horgászok elismerését.

Áttétel: Meghajtó rendszer áttétele, mely azt jelenti, hogy a hajtókar egy körbetekerésére, a felkapókar a zsinórvezető görgővel egyetemben mennyit fordul.

Felkapókar: Nincs semmi jelentősége csak annyi, hogy legyen mivel megmozgatni a hajtóművet és vele a zsinórt. Lehet egy hajtókaros orsó és dupla hajtókaros orsó, tripláról még nem tudok, de a mai világban semmi sem lehetetlen.

Zsinórvezető görgő: Nagy átmérőjű kemény kopásálló forgó görgő (esetleg csapágy), melyek a zsinór kímélését szolgálják.

Visszaforgás-gátló: A hajtókar visszaforgását akadályozzák meg, ezzel segítve elő a gubancok keletkezésének minimalizálását.

Csapágyazottság: Általában golyós csapágyat alkalmaznak, mely könnyebbé teszi a futást és csökkenti a súrlódást. (A tapasztalatok szerint 4-6 csapágy indokolt, a többi csak vásárlócsábítás.)

Dob: Alapvetően két fajtája van: az egyik a fémdob, a másik a műanyagdob. A fémdobot alapvetően a nagy igénybevételt kitevő fonott zsinóros horgászathoz tervezték, mivel ott a zsinór nem nyúlik, ezért elég nagy szorító igénybevételnek van kitéve, amit bírnia kell. Vannak még a match dobok is, amik annyiban különböznek a sima horgászdobtól, hogy nem kell rátölteni alátét zsinórt, hanem eleve úgy van kialakítva a dob, hogy sokkal kevesebb zsinór fér rá, mint a hagyományos dobra. Gondolva a finomszerelékes horgászokra, akik 14-16-os zsinórral horgásznak.

Zártcsészés orsók: Működési elvük megegyezik a peremfutó orsókkal. A különbség lényegében csak annyi, hogy a dob tetejét egy fedőcsésze zárja le, melyen a zsinór egy szűk résen jön ki.

Ezek az orsók csak vékony, max. 30-as vagy ennél kisebb átmérőjű zsinórral használható, kis dobótömeggel.

Elsősorban a szeles és csapadékos országokban népszerű könnyű pergetésre, match- és versenyhorgászatra

HORGOK

A horog olyan a horgászatban, mint a közlekedésben a kerék, és mint ilyen az ember legelső találmányai közé tartozik. Nagyon sokféle anyagból készült horgot használt és esetleg használ ma is az emberiség pl.: kovakőből pattintott, csontból, kagylóhéjból faragott és valamilyen fémből kovácsolt.

A horog a horgászat egyik legfontosabb kelléke, mert igazából a horog dönti el, na meg a hal, hogy kapcsolatba kerülnek-e egymással. A horog mindezek ellenére nagyon egyszerű eszköznek tűnik és tulajdonképpen az is, mivel egy kis fémdarabból áll. Mégis tapasztalt öreg horgászok azt állítják, hogy a horognak lelke van.

Horoghegy: régebben a horoghegy kialakítása attól függött, hogy milyen halakra - lágyszájú békés vagy keményszájú ragadozó halakra horgászunk.

A ma készülő horgok nagy kihívása a finomszerelékes horgászat, mivel csekély erővel történő bevágáskor is biztosan meg kell akasztania, át kell hatolnia a horoghegynek a hal száján, hogy a vékony zsinórnak nem szabad elszakadnia.

A tűnél is sokkal hegyesebb horog alapfelszerelése minden horgász módszernek. Ezt legegyszerűbben a körömpróbával tudjuk ellenőrizni, ami csak annyiból áll, hogy ujjunk körméhez érintjük a horgot és ha megcsúszik rajta, célszerű új horgot kötni, mivel „hegyetlen, életlen“ horoggal, lehet hogy életünk nagy halát szalasztjuk el.

Egyenes hegy esetén a szakáll többnyire apró, ami nagy átütőképességgel rendelkezik. Ezek kisméretű és vékonyhúsú változatait a finomszerelékes horgászatban alkalmazzák szúnyoglárva, pinki és aprómagvak csalizásával. Nagyobb példányai kiválóan alkalmasak süllő (fogas) és kősüllő horgászatára.

ĺvelt hegy esetén a horoghegy egyenletes ívvel befelé hajlik az öbölívtől fokozatos szűkítéssel. A szakáll valamivel szélesebb, de mivel az enyhén ívelt hegy átütőképessége jó, így a lágyszájú halakat jól megfogja. Mivel a hegy enyhén visszahajlik, ezért célszerű és az egyenes hegynél alkalmasabb az akadós aljzaton, folyóvízen való horgászatra. Minden csalihoz jó, széleskörűen használható márna, ponty és amur horgászatára.

Horogöböl: kedvelt formájúak ponty és dévérkeszeg horgászatára az oldalirányban kihajlított, de egyben befelé hajló horgok, de szintén jól vizsgáztak ezen fajta horgok hosszúszárú változatai a ragadozó halak horgászatában is. Ugyanakkor a horogöbölnek annak méretének nagy szerepe van abban, hogy mekkora húst tudd átfogni a hal szájában.

Horogszakáll: a szakáll és a horoghegy kialakítása összefügg, bár az igaz, hogy a szakáll nélküli horog esetében még nagyobb átütőerőt tudunk elérni, ami azt jelenti, hogy a finomszerelékes horgászatnál sokkal kisebb erő kell a bevágásához, ami még vékonyabb zsinór alkalmazását teszi lehetővé. Viszont fárasztásnál figyelembe kell venni azt, hogy a horgász és a hal között állandó feszített kontaktus legyen. A vékony szakáll ellenben biztosabban tartja a megfogott halat és sokkal nehezebben akad ki a szájából, így kevesebb gyakorlatot igénnyel mint a szakáll nélküli horog, jobban tűri a kezdő és tapasztalatlan horgász hibáit és sokkal több halat tud ezáltal fogni.

A „nagy szakáll”, megfelelő hegykiképzéssel rabló halak horgászatára való, főleg élőcsali alkalmazása esetén, mivel ilyenkor nincs állandó és feszített kapcsolat a horgász és a csalihal között így a „nagyméretű szakáll“ megakadályozza a csalihal meglógását a horogról.

Horogszár: gyakorlati jelentőssége általában annyi, hogy a rövidszárú horgokat a békés halak horgászatára, a hosszúszárú horgokat a rabló halak horgászatára fejlesztették ki. (lásd a fentebbi ábrát) Mivel a hosszúszárú horog ugyanannak a halnak a szájába való behatolása szöge 20-25°, tehát a bevágáskor felhasznált erő a halnak a szájához majdnem veszteség nélkül jut el. Ez a magyarázata annak is, hogy a finomszerelékes horgászatnál miért használják a hosszúszárú horgok kisebb változatait, főleg nagyobb távolságban való horgászatkor. Ez a horog lehetővé tesz a még vékonyabb zsinórok használatát.

Ellenben a rövidszárú horog behatolási szöge kb. 40°, amely bevágáskor felhasznált erőből sokkal kevesebbet juttat el a hal szájához, de ellenben az átfogott ún. hústömeg sokkal nagyobb, mint a hosszúszárú horognál, tehát sokkal biztosabb a puhahal szájának megtartására.

Horogfej: választéka nem túl bőséges, mivel két alaptípusa van, a lapkás és a füles. Tulajdonképpen ez csak a felkötés módját határozza meg, de a horog kiválasztásánál tekintettel kell lennünk a horogfej minőségére és eldolgozására. Mivel az alapvető funkciója az, hogy biztonságosan, sérülés- és csúszásmentesen megtartsa a horogkötést.