Egy végtelen háború tanulságai

A Post leszögezi, hogy a jelenlegi helyzet egész egyszerűen siralmas, a háború tragikus áldozatokat követelt az amerikaiaktól és irakiaktól egyarántTasr-felvételIrak a háború negyedik évében megvált két férfitól, akiknek az erőszak, a megfélemlítés és az öldöklés voltak a módszereik. Abu Múszab az-Zarkávi, a nemzetközi iszlámista terrorszervezet iraki csoportjának vezetője az amerikai légierő bombázása során vesztette életét, Szaddám Huszein diktátort az iraki bíróság ítélte halálra.

Ki a felelős?

Túl egyszerű volna Bush elnököt vádolni, mert „belehazudta” az Egyesült Államokat az iraki háborúba és kormányát az elhibázott végrehajtásért – írta az ötödik évébe lépő háború tanulságai kapcsán a liberális The Washington Post, amely szerint a felelőtlen kivonulás csak rontana a helyzeten.

A mértéktartó újság több hasonló szemléletű lappal szemben nem arra használja fel az évfordulót, hogy Bush elnökbe rúgjon és a republikánus kormány katasztrofális háborús politikájának azonnali leállítását követelje. Ehelyett önkritikus módon tekint vissza, mit lehetett volna másként intézni, és mik a tanulságok a jövőre nézve.

A Post leszögezi, hogy a jelenlegi helyzet egész egyszerűen siralmas, a háború tragikus áldozatokat követelt az amerikaiaktól és irakiaktól egyaránt. Az is nyilvánvaló, hogy az amerikai beavatkozás során több lényegi hiba történt, így például helytelen döntés volt az iraki hadsereg feloszlatása vagy az, hogy túlságosan kis létszámú csapatot telepítettek Irakba.

Elképzelhető azonban, hogy a háború kiváltotta helyzet egy bölcsebb vezetés alatt sem lett volna ellenőrzés alatt tartható. Lehet, hogy egy jóval nagyobb haderő sem tudta volna elejét venni a fosztogatásoknak, és lehet, hogy az egykor kormányzó Baath párt tisztjeinek való teljes megbocsátás sem előzte volna meg a szunnita felkelést, talán síita lázongás lobbant volna fel.

Még a rövid és sikeres háborúk is előre nem látható, rosszindulatú erőket szabadítanak el. Az egyik legfőbb tanulság az, hogy a diplomácia kudarca nem elegendő a háború indításához.

Mit rontottak el?

Amit sokkal hangsúlyosabban meg kellett volna tenni a háború előtt – írja önkritikus éllel is a Post – az az, hogy alaposan meg kellett volna vizsgálni, milyen következményekkel járhat a hadjárat. Lehet, hogy a Bush-adminisztráció felnagyította az iraki veszélyt, egyoldalúan válogatott az információk között és talán leegyszerűsítette azokat, de hitt abban, amiben a CIA is, hogy az invázió megalapozott. Sem a Fehér Ház, sem a sajtó nem törődött azonban kellően a következményekkel: ki fogja kormányozni Irakot Szaddám Huszein távozása után, ki tartja fenn a biztonságot, és meddig maradnak az amerikai csapatok.

Az iraki lecke megmutatta a megelőző háborúk kockázatait. A The Washington Post ugyanakkor világossá tette: a kegyetlen, öngyilkos terroristák korában, amikor az iszonyatos pusztító erejű fegyverek könnyűszerrel csempészhetők át országhatárokon, a nem cselekvés is veszélyes. Egy Észak-Korea, illetve Irán elleni esetleges fegyveres akciók kockázatai nyilvánvalóak, de annak a veszélye felől sem lehet kétség, ha Kim Dzsong Il phenjani vezető vagy Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök atomfegyver birtokába jutna.

Az újság szerint nincsen világos recept arra nézve, milyen döntéseket kell hozni a jövőben. Noha az ember késztetést érez rá, az a felszólítás sem magától értetődő, hogy a csapatokat Irakból azonnal ki kell vonni. Az iraki helyzet alakulása döntő mértékben befolyásolja a térséget és Amerika biztonságát. A The Washington Post úgy ítéli meg, hogy az Irakba telepített erők fokozatos kivonása és a türelmes, hosszú távú amerikai segítségnyújtás még esetleg helyes irányba terelheti Irakot. (stop.hu, ú)