EDITORIAL

Ugye, Önök is járnak presszóba? Kortól, nemtől, foglalkozástól, érdeklődési körtől függetlenül, mindenki szereti a presszót. Látogatni és inni is. Ma talán egy kevés nosztalgia övezi a szót, a hetvenes-nyolcvanas évek füstszagú, nem mindig első osztályú feketét (emlékeznek, vizespohárban, kanállal?) felszolgáló kávézóit idézve, ahova az ember azért tért be, hogy kibeszélje magát. Az átkos idején egyfajta szabadságszigetekként üzemeltek a presszók – ezért is voltak olyan népszerűek. Nem kevésbé a magyar gyártmányú alumínium kotyogók, amelyeket egy egész nemzedék ördögi leleményességgel csempészett a határon át, hogy odahaza is reprodukálni tudják a felejthetetlen presszót. Ez a jelentéstartalom mára a múlté, a presszó azonban ma is a kikapcsolódás, a mindenki számára elérhető luxus szinonimája. Egy jó feketét kortyolgatva – ha csak egy röpke pillanatra is – úgy érezhetjük, csuda jó dolog ez az élet…

Ezért neveztük el Presszónak az Új Szó újonnan induló mellékletét. Egy olyan képzeletbeli kávézót álmodtunk meg, amelyben kibeszélhetjük a dolgainkat, könnyed és kevésbé könnyed témákról cseveghetünk bizalmasan, emberközelből. Egyben szórakoztató, kellemes olvasnivalókkal szeretnénk kényeztetni Önöket, s talán éppen egy csésze illatos kávé mellett eltöltött szombat délutánjukat sikerül élvezetesebbé tennünk.

A beszélgetés lényege a kölcsönösség, ezért azt szeretnénk, ha a Presszó készítésébe a lehető legnagyobb mértékben beszállnának Önök is, kedves olvasóink, észrevételeikkel, témajavaslataikkal, és persze, kritikájukkal. ĺrják meg, ha környezetükben van olyan személy, kezdeményezés, akiről/amiről érdemes lenne tudnia a szélesebb körű nyilvánosságnak is.

A Presszó Önökről, Önöknek szól. Fogadják szeretettel! A szerkesztők