Disznókikerülő manőverekre kényszerülnek a berlini sofőrök

Berlint elárasztották a vaddisznók. Családostul, a csíkos hátú apróságokkal együtt kelnek útra, a nyugat-berlini diplomáciai negyedet már elfoglalták, és feltartóztathatatlanul nyomulnak a belváros felé. A dúsgazdag wilmersdorfi özvegyek remegve figyelik őket villaablakaik drága csipkefüggönyei mögül, a rendőrség tehetetlen, a vadgazdálkodási szakemberek elaludtak, az állatvédők pedig a disznók pártján vannak. Politikailag korrekt embernek meg sem fordul a fejében a kézenfekvő megoldás, néhány nagyobb dögöt talán le kéne durrantani (a türingiaiaknak van egypár igen finom vaddisznóétel-receptjük).

Szerencséje van a sörtehátú öreg kannak is, hogy Németországba született, és hogy nem a minapi Colin Powell-látogatás idején akarta felkeresni egy kis makkozgatásra a német külügyminisztérium szomszédban lévő, dahlemi, Pacelli úti vendégházát. Akkor a vendégház előtt a Joschka Fischerrel közös sajtóértekezletet tartó amerikai külügyminiszter testőrei valószínűleg gondolkodás nélkül lepuffantották volna. Megtanulta volna, hogy az amerikaiakkal nem lehet úgy kukoricázni, mint az ártalmatlan német policájokkal. ĺgy továbbra is zavartalanul turkál társasházunk kertje mellett, nagyon szeretne bejönni, a szomszéd almafája vonzza. A rettenthetetlen, edzett szomszédasszony (Kelet-Németországban nőtt fel) a vékony drótkerítés mögül éretlen, zöld almákkal bombázza a vadkant, részben elrettentési, részben lekenyerezési szándékkal, hátha messzebbre csábítják a guruló almák. Mi van, ha a mázsánál nagyobb dög félreérti, és bejön hozzánk? A drótkerítés neki annyi, mintha ott se lenne.

Nyugat-Berlin egyre inkább szafariparkra emlékeztet, mostanában éjszakánként a szomszédos Podbielskiallee nevű metrómegállóban egyre gyakrabban látok rókákat kukázni. Hogy a vadak ennyire bemerészkedjenek Berlinbe, arra a legöregebbek sem emlékeznek. Napok, talán órák kérdése, hogy a házunk kerítésénél futó tágas sétáló-bicikliúton, ahol jó időben kisgyerekes családok százai kerekednek fel egy kis testmozgásra, a kicsinyeiket féltő vaddisznók rátámadjanak az emberekre, gyerekekre. Berlin egyelőre nem ér rá a disznókkal foglalkozni, kutyapánikban él, a pitbulloktól, rottweilerektől fél. A disznóktól még nem tanult meg rettegni. Majd eljön annak az ideje is.

A Clayalleen, kicsit feljebb az amerikai konzulátustól, villogó rendőrautó áll keresztben, a gyalogjárdán vagy tizenöt tagú vaddisznócsalád apraja-nagyja üget tempósan a belváros felé. Szegény rendőr izzad, tétován próbál valamit csinálni, egysávosra szűkíteni az utat, közbelépni, ha a disznók mégis átmennének a hatsávos úttest túloldalára, netán nemzetközi diplomáciai botrányt okozva besétálnának az izraeli nagykövet közeli rezidenciájára, amire kívül géppisztolyos német rendőrök, belülről nem kevésbé felfegyverzett izraeli biztonságiak vigyáznak.

De mit lehet csinálni egy százvalahány kilós vaddisznóval? Németül nem ért, fogalma sincs a közel-keleti kérdés bonyolultságáról, a figyelmeztetésre nem reagál, Strafzettelt, büntetőcédulát nem lehet ráaggatni, a társadalmi együttélés legelemibb szabályaira is csak röffent egyet, marad végső esetben a pisztolygolyó... Viszont az állatvédők emiatt keresztbe lenyelnék a szegény zsarut...

Baden-Württembergben, mondják az öregek, a múlt század ötvenes éveiben roppant ritkák voltak a vaddisznók, ma meg minden görbe fa alatt legalább három kurkászik belőlük. A tartományi fővadász szerint több mint harmincötezren vannak. A parasztoknak okozott egyre nagyobb disznókárokat a vadászoknak, az erdészeknek kell megtéríteniük. Panaszkodnak a heilbronniak is, a disznók egyre gátlástalanabbak, kihasználják a német társadalom liberalizmusát, másság iránti türelmességét, nem félnek még a rendőröktől sem. Betörnek a falvakba, a kiskertekbe, nem átallják feltúrni még a komoly EU-dotációkkal támogatott krumpliföldeket sem.

A precíz németek statisztikai kimutatásai szerint minden huszadik vaddisznó közlekedési baleset áldozatává válik. Hogy eközben hány ember jár szerencsétlenül, nem ismeretes. Mindenesetre a szakértő azt tanácsolja, míg a kocsi elé futó apróbb vadat közlekedési szükséghelyzetben tétovázás nélkül el kell ütni, a nagydarab disznóknál ez a taktika nem válik be, ki kell kerülni, ami, mint a Mercedes immáron tanmesévé nemesült rénszarvaskerülő-programjából tudjuk, nem mindig egyszerű manőver. Ha így megy tovább, Németországban kötelező lesz a KRESZ-vizsgán a disznókikerülő manőver bemutatása.

Berlin, 2003. június