CSALÁDI KISKERTÉSZ

A kártevő rovarok és a növénybetegségek nem ismernek országhatárokat. Ezt már több példa is igazolta: szőlőperonoszpóra, szőlőgyökértetű (filoxéra), amerikai fehér medvelepke, burgonyabogár, vadgesztenyelevél-aknázómoly.

A kártevő rovarok és a növénybetegségek nem ismernek országhatárokat. Ezt már több példa is igazolta: szőlőperonoszpóra, szőlőgyökértetű (filoxéra), amerikai fehér medvelepke, burgonyabogár, vadgesztenyelevél-aknázómoly.

Az Észak-Amerikából származó amerikai kukoricabogár a vetésfehérítő bogarak rokonsági körébe, a levélbogarak családjába tartozik. Az USA-ban és Kanadában a kukorica legfontosabb rovarkártevőjének tartják. Európába a 80-as évek második felében hurcolhatták be. Jugoszláviában 1992 nyarán a belgrádi repülőtér közelében találták meg a kártételét. Három év múlva, 1995 nyarán a bogár elérte Magyarország déli határát, Csongrád és Békés megyét, majd újabb néhány év elteltével már megközelítette a magyar–szlovák határt. Ezt követően Szlovákiában 2000 nyarán a Komáromi járásban levő Tany község határában jelent meg először. Tavalyelőtt már Pozsonytól Losoncig mindenütt regisztrálták, és idén feltehetően hazánk összes kukoricatermesztő körzetében megtalálható lesz. Veszélyesen terjed, többek között a bogár jó repülő képessége miatt természetes terjedése minden irányban évente akár 80-100 km is lehet! Bár mérhető gazdasági kárt földrészünkön eddig csak a volt Jugoszlávia területén, Romániában és Dél-Magyarországon okozott, a tények alapján kijelenthetjük: az amerikai kukoricabogár végleg megtelepedett Európában és hazánkban is.

A faj tojás állapotban telel át a talajban, a fő kártevő a lárva. A gyökerek kiodvasításával, visszarágásával a kukoricatő tápanyag- és vízfelvétele gátolt, stabilitása romlik. Ennek eredményeként a növényt könnyű a talajból kihúzni (ez a kártétel súlyosságát is jelzi). Erős kártételkor, több gyökéremelet elvesztésekor a növény a talajra dől. Ezt az erős szél, a viharos időjárás és a fölázott talaj is segíti. A tőben meggörbült, talajra fekvő és felfelé növő kukoricára használják a „lúdnyak tünet” megnevezést.

A nyár második felében rajzó bogarak virágporral, a nővirágzat bibeszálaival és levéllel táplálkoznak. Leggyakrabban a címeren, valamint a csőkezdemény végén levő bajuszon találhatók meg. A kifejlett bogarak tehát a kukoricacsövet károsítják, gátolják a szemfejlődést, ezáltal hiányos megtermékenyülést okoznak. A lárvák csak a kukorica gyökerén fejlődnek, ezzel szemben a bogarak a kukoricán kívül több növénycsalád fajain is táplálkoznak, mint a napraforgó, a szója, a tök, az uborka, a bab.

A kártevő elleni védekezést nehezíti, hogy a bogár kukoricavetés idejében még tojás alakban van a földben (Szlovákia déli járásaiban a lárvák általában június első napjaiban jelennek meg). Az eddigi külföldi tapasztalatokat összegezve elmondható, hogy a kukoricabogár ellen megbízható vegyszeres védekezési technológia egyelőre még nem áll rendelkezésre. A kifejlett bogár a kukoricatábla talajába rakja tojásait, az áttelelő tojásokból kikelő lárvák a következő évben károsítanak. Ezért a legegyszerűbb, leghatékonyabb és leggazdaságosabb megoldásnak a monokultúrás termesztés megszakítása, a vetésváltás tűnik. (A monokultúra azt jelenti, ha ugyanazt a növényt több éven keresztül egyazon helyen termesztünk.) A kukorica az egymás utáni termesztést egyébként jól bírja, de az említett kártevő miatt saját érdekünkben ne vessünk kukoricát kukorica után. Ne feledjük, hogy a legolcsóbb védekezés a vetésváltás!

A nemzetközi tapasztalatok szerint a kártevő az első bogarak megjelenése után mintegy 5-7 év alatt szaporodik el úgy, hogy már a terméshozamban is érzékeny gazdasági károk várhatók. Az ország déli járásaiban, ahol 3 éve jelen van a kártevő, néhány év múlva tehát már számíthatunk jelentősebb lárvakárosításra, különösen a monokultúrás táblákon.

Ne vágjuk ki a vadgesztenyefákat!

Hazánkban az előző években súlyos kártételt okozott a vadgesztenyelevél-aknázómoly. A kártevő 1994 óta fokozatosan elterjedt szinte az egész országban. A már ismert kártétel következtében a levélen világos színű foltok, illetve aknák jelennek meg, amelyek később sötétbarna színűvé válnak. Számuk a nyár folyamán rohamosan növekszik, végül a levelek idő előtt – sokszor már augusztus folyamán – összesodródnak, elszáradnak és lehullanak.

A vadgesztenyelevél-aknázómoly ellen csak a kártevő életmódjának ismeretében lehet védekezni! Hazánkban az előző években évente három nemzedéke fejlődött. A kártevő a lehullott levelekben báb alakban telel át, tavasszal innen indul ki az új kártétel. Az áttelelő bábokból április végén, május elején – az időjárástól függően – kirepülnek (rajzanak) a lepkék, amelyek a vadgesztenyelevelek színére rakják le tojásaikat. A kikelő hernyók a levelekbe berágva okozzák az ismert kártételt. A védekezésnél alapvető fontosságú a permetezések időzítése! A molyok megjelenése, illetve rajzása és a tojásrakás időszaka a permetezés optimális ideje. Más időszakban történő permetezés – a kártevő ellen javasolható, környezetkímélő szerekkel – nem lehet eredményes! Ezek a növényvédő szerek ugyanis csak a tojásokat és a fiatal lárvákat pusztítják el, az idősebb lárvákra és lepkékre hatástalanok! A kártevő rajzásának megfigyelését a növényvédelmi szakemberek hazánkban is folyamatosan végzik, a védekezést az ő felhívásuk, jelzésük alapján kell elvégezni!

A permetezés kitinszintézisgátló (vedlésgátló) növényvédő szerekkel hatásos. A gyakorlatban jól bevált a Nomolt 15 SC (0,05%) és a Dimilin 48 SC (0,02%), melyekhez tapadásfokozó anyagot (Citowett 0,01%) szükséges adagolni. Ezek a szerek jó hatékonyságuk mellett kímélik a hasznos élő szervezeteket (paraziták, parazitoidok). A védelem alapköve az első nemzedék elleni védekezés. Ilyenkor a fák alsó kétharmadát kell permetezni, mert ez a nemzedék oda rakja a tojásait. A kijuttatásra javasolt növényvédő szer több hétig megvédi a vadgesztenyefák leveleit. Ha az első permetezést időben végezzük, és a levelek színe egyenletesen borított, akkor egyetlen védekezéssel visszaszorítható a kártevő. Ha az első nemzedék elleni permetezés elmaradt vagy rosszul sikerült, a második nemzedék ellen – időjárástól függően, várhatóan június végén, július elején – is védekezhetünk.

A hatékonyságot növelhetjük ősszel a lehullott levelek összegyűjtésével és megsemmisítésével. A kertben lehullott és összegyűjtött lombot legalább 10 cm vastagságú földdel takarjuk le, komposztáljuk, vagy engedélyezett időpontban égessük el! Sajnos a védekezést sokan a fakivágással helyettesítik, pedig hangsúlyozom, egy – maximum két – permetezéssel a fákat megmenthetjük!

A szerző kertészmérnök

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?