Buen provecho! Buen apetito!

Az argentinokról köztudott, hogy ők eszik a világon a legtöbb marhahúst. Kevésbé ismert ugyanakkor, hogy míg idehaza egy sörre hívjuk a szomszédunkat, ők

yerba mate-re invitálják

a vendégüket – az őshonos gyökér gyógyhatású, és óriási a koffeintartalma. A teaszerű főzet fogyasztásához három dolog szükséges: yerba mate, egy különleges szívószál (bombilla) és mate. Valószínű, hogy először senki nem szeret bele a nagyon keserű ital ízébe, de sokszoros kóstolás után megkedvelteti magát.

A dulce de leche

Latin-Amerika népességének kedvenc édességei közé tartozik. Sokáig csakis ezen a kontinensen lehetett szert tenni rá, de mára már elterjedt az egész világon. Dulce de leche (szó szerint: a tej édessége) nem más, mint karamellízű és -kinézetű, sűrített tejből készült lágy, zamatos barna krém. A cukrot elolvasztják tejben, és lassú tűzön kevergetve besűrítik. Leginkább kenyérre kenve fogyasztják, fagylaltokat, tortákat és az argentinok kedvenc péksüteményét, az alfajorét ízesítik vele; az alfajore dulce de lechével összeragasztott két kekszlap, csokoládé- vagy cukormázzal bevonva.

A Puerto Ricó-iak nemcsak az általunk is közkedvelt sárga banánt majszolják szívesen, hanem annak zöld rokonát is:

az ún. plantaint.

A plantaint (főzőbanán) kizárólag főzéshez használják; hasonló módon, mint a burgonyát – sütve, vagy főzve, mint a krumplipürét. A plantain az egyik legközkedveltebb utcai étel, de éttermekben köretként is kínálják.

Latin-Amerika városainak szinte minden utcasarkán árusítják a népszerű empanadát, amely marhahússal, csirkével, sonkával vagy sajttal töltött, leveles tésztából készült péksütemény.

Gallo pinto, feijoada

Ahogy mi, kelet-közép-európaiak el sem tudjuk képzelni vasárnapi ebédünket a finom rántott husi és a sült burgonya nélkül, a latin-amerikaik ugyanilyen makacsul ragaszkodnak a rizsből és babból készült ételeikhez. A Costa Rica-iak sokszor reggelire, ebédre és vacsorára is a fekete bab és a fűszeres rizs keverékéből álló gallo pintót eszik, és rántottával vagy tükörtojással körítik. A brazilok imádják a nemzeti ételüket, a feijoadát, amelyet szintén fekete babból, valamint kolbászból, szalonnából, sonkából főznek, és maniókaliszttel hintenek meg. Ami Európában a kenyér, Ázsiában a rizs, az Mexikóban a tortilla. Egyszerű tésztából készül – lisztből, zsírból és vízből palacsintaszerű vékony lapokat sütnek, amelyekbe különféle zöldség- és húsféléket tekergetnek.

A pastel de choclo

Chile nemzeti étele. Rétegekben marhahúsra, tojásra, mazsolára és különféle fűszerekre kukoricapudingszerű masszát öntenek, majd megsütik. A közép-európai ízekhez szokott halandó kissé furcsállhatja az édeskés ízű húsételt, de hazájában nagyon közkedvelt eledel. A sancocho de galinával, a tyúkhúsleves egy számunkra különleges fajtájával büszkélkedhetnek a kolumbiaiak. A plantain, a jukka és a burgonya adja meg a sajátos ízét. Costa Rica mindkét oldalát óceán mossa, így nem csoda, hogy az itteniek kedvenc ínyencsége halból készül.

A ceviche

általában sügérből, garnélarákból, kagylóból készült, természetes citruslében pácolt étel. Hagyományosnak egyáltalán nem mondható módszerrel főzik a halat, órákon át pácolják hagymával, fokhagymával és apróra vágott pirospaprikával citromlében.