Botrányhősök a VASÁRNAPBAN: Popzseni öt infarktussal

Cigarettázott, ivott, vagy polgárt pukkasztott, de leginkább mindhármat egyszerre. A lecsúszott művészember imidzsét fejlesztette tökélyre, és ez nagyon sok sikert hozott neki.

Persze attól még senki nem lesz sikeres, hogy állandóan a szája sarkában lógó cigarettával énekel. Gainsbourg eredeti témamegközelítéseinek, áthallásokkal teli szövegeinek és egymástól távoli zenei stílusok ötvözésének köszönhette, hogy hazájában ma az egyik legnagyobb hatású popzenészt tisztelik benne. Hozzánk persze csak azok a dalai jutottak el, melyekből világsláger lett, például a Je t'aime… (ejtsd: zsötem, jelentése: szeretlek), melynek, mint minden valamirevaló világslágernek, külön kis története van. Úgyhogy erre most ki is térünk. Jane Birkinnel, későbbi feleségével énekli. Eredetileg Brigitte Bardot-nak írta (csakhogy Bardot akkori férje nem járult hozzá, hogy a dalt a színésznő elénekelje). Nagy botrány lett, mert addig nemigen volt szokás női lihegéssel tenni különlegessé egy popslágert. De szerencsére nem lett belőle általános zenei világdivat, csak egy sláger, amit a retró rádiók még napjainkban sem vonakodnak időnként lejátszani, bár nekünk ez már inkább komikus, mint érzelmes alkotás hatását kelti. Amúgy meg Gainsbourg egy magyar slágert is feldolgozott, méghozzá Seress Rezső 1933-as Szomorú vasárnapját. 

Honnan indult és hová jutott ez a popsztár, akit feslett életmódja ellenére a franciák a 60-as, 70-es és 80-as évek legnagyobb hatású előadójának tartanak? Mi köze hozzá Leninnek, hogy a művész Párizsban született? Miért változtatta meg a nevét? Miért nem lehetett vele kibírni? Milyen terápiával küzdött az újabb infarktusok ellen? Hogyan búcsúztatta Mitterand akkori francia miniszterelnök a temetésén?

Ezekre a kérdésekre is mind választ kapnak, ha a már megvásárolható Vasárnapban elolvassák Veres István írását.