Botrányhősök a VASÁRNAPBAN: Hofi, a porcelángyári poéngyáros

Abban pedig mindenki egyetért, hogy hatalmas tehetség volt. Talán nem is volt magyar humorista, akit úgy bálványoztak volna, mint őt. Persze nem tömjénfüstös, patetikus bálványozásról van szó, hanem arról, hogy Hofélia című darabja ötszáz előadást ért meg, Az élelem bére című pedig ezerötszázat. Ezerötszázszor nyomta le a műsort, és mind az ezerötszáz alkalommal sikert aratott vele. Ennek a sikernek a titka a karakter volt, amelyet Hofi minden alkalommal megbízhatóan hozott: az együgyűnek tűnő gyári munkás alakja, aki próbálja értelmezni a feje fölött zajló vagy éppen nem zajló eseményeket. Na meg persze a pártállam ideológiai gépezetének termékeit. Hofi a munkásosztály tagjának szemszögéből tette közröhej tárgyává a proletárdiktatúrát, és mivel a témában mindenki érintett volt, mindenki tudott nevetni rajta.

Hogy lett porcelángyári munkás? Miért nem lett színész? Hogyan került mégis a színházhoz? Ki figyelt fel rá először? Mikor és hol aratta legnagyobb sikereit? Mitől volt komikus még a Kossuth-díja átadása is? Nem szerette a gyerekeket? Vagy egészen más valakiket nem szeretett. Ezekre a kérdésekre is mind választ kapnak, ha a már megvásárolható Vasárnapban elolvassák Veres István írását.