Boldogok lehetünk?

A német nyelvkultúra védelmezőjeként hazájában jól ismert zsurnaliszta a boldogsággal kapcsolatos harmincéves tapasztalatairól számol be könyvében. „Tégy valamit! Engedj meg magadnak valamit! Foglalkozz az ellentmondásokkal, a kapcsolatokkal és az emlékekkel!” – ilyen és hasonló „boldogságot hozó tanácsokat” ad olvasóinak. Pénzről és mámorról, szerelemről és vallásról van szó. De hogy tulajdonképpen mit is jelent a boldogság, azt igazából Schneider sem tudja.

A boldogság fogalmát a filozófiából, az irodalomból, a pszichológiából és a természettudományból vett hiteles idézettekkel sem lehet meghatározni. Ellenkezőleg: a szerző mérlegel, kommentál, kétségbe von, bírál és elutasít. Az élet sűrűjében próbál kellemes állapotokat felfedezni.

Megmagyarázza, hogy az alpinista miért élvezi a félelmet, megkérdezi, hogy a gyermekek valóban boldoggá tesznek-e, kétségbe vonja, hogy az önmegvalósítás boldoggá tesz, és állást foglal az élvezetek mellett, de anélkül, hogy említés nélkül hagyná azok következményeit. „A megbánás éppen úgy velejárója az élvezetnek, mint az ittasságnak a macskajaj” – írja.

Schneider „nem mindennapi tanácsokkal” (könyvének ez az alcíme) akar elhatárolódni a boldogságot ígérő irodalom könyvhalmazától. Úgy tűnik, hogy különösen a „Simplify your life” (Egyszerűbben és boldogabban élni) című könyv bosszantotta fel Schneidert. Két oldalt szánt ugyanis a bestsellernek, hogy utaljon a „több száz kötelező erejű parancsra”, és azokat szinte már cinikus hangnemben ismertesse az olvasóval.

Schneider abból vezeti le gondolatait, hogy az ember volt az, aki meghozta a boldogságot az ellenséges világba. Hivatkozik Sigmund Freud mondására, amely szerint „nem szerepel az a szándék a teremtés tervében, hogy az ember boldog legyen”.