Bókoló disznóparéj: a jövő élelmiszere lesz?

Egy új kutatás szerint a jövőben kiemelkedő jelentőségű élelmiszerforrásként lehetne hasznosítani.
A disznóparéjfélék családjának (amelybe a cukorrépa is tartozik) amaránt nemzetségébe ma bő 60 fajt sorolnak. Közülük hármat – bíbor disznóparéj, piros disznóparéj és bókoló disznóparéj – termesztenek ehető magjaikért (Concepts of Dairy & Veterinary Sciences, 2018). Egyébiránt ez a három faj kerül nálunk a kertekbe, udvarokba.

Régészek egy mexikói barlangban 6000 éves amarántmagokra bukkantak. Maják és aztékok fontos élelmiszer-alapanyagként termesztették. A bókoló disznóparéjt (Amaranthus caudatus L.) a dél-amerikai Andok-hegységben kecsua nyelven kiwicha néven ismerik. Ma kisebbnagyobb mennyiségben termesztenek amarántot például Mexikóban, Guatemalában, Peruban, Indiában, Nepálban, Kínában, Kanadában és Argentínában.

A Journal of Functional Foods szaklapban 2020 februárjában megjelent kutatás rámutat, a bókoló disznóparéjnak olyan tulajdonságai ismertek, amelyek alapján az egész Földre kiható felmelegedés okozta mezőgazdasági kihívások közepette is ígéretes élelmiszernövénnyé nemesedhetne. Különösen a szegény, földművelési szempontból veszélyeztetett térségekben, az élelmiszerhiánytól és alultápláltságtól szenvedő országokban lehetne jelentős szerepe e rengeteg aprócska ehető magot termő álgabonafélének (pszeudocereália). Elsősorban a következők miatt: jó alkalmazkodóképességű, a gabonáknak nem megfelelő talajokban is megél, jól bírja a magas hőmérsékletet, aszálytűrő, rendkívüli mértékben ellenáll a betegségeknek, kevés a kártevője. Itt kell felhívni a figyelmet valamire: sok nitrogént tartalmazó talajban (pl. nitrogéntartalmú műtrágyák túlzott használata miatt) nevelve az amaránt leveleiben feldúsulnak a nitrátok, amelyek köztudottan számos betegség kialakulásáért felelőssé tehetők.

A népi gyógyászat régóta, néhol máig használja a bókoló disznóparéj magjait, leveleit. Nepálban és Indiában láz- és vérzéscsillapítóként, vízhajtó és májvédő szerként. Aranyér, fogfájás, vérrendellenességek, vérhas esetén szintén. Nem csoda hát, lehetséges egészségügyi előnyeit kutatják, hiszen ha valamilyen jótékony tulajdonsága bizonyítást nyer, azt előbb-utóbb a tudományos hátterű orvoslásban is kihasználhatóvá tehetik.

A következők már tudhatók. Fehérje-összetétele mennyiségi és minőségi szempontból is jobb a gabonák és a hüvelyesek ugyanezen mutatóinál; búzához, rizshez és zabhoz képest 30%-kal több fehérjét tartalmaz. A bókoló disznóparéj és más amarántfajok fehérjéi mind fontosabb szerephez jutnak a funkcionális élelmiszerek összetevőiként az oxidatív stressz elleni küzdelemben. Kiváló forrása a kalciumnak, magnéziumnak, vasnak, cinknek, Cvitaminnak, B-vitaminoknak és az Evitamin különféle formáinak. Éppígy az esszenciális aminosavlizinnek, amelynek szerepe van a kollagén-képzésben, szükséges a kalcium csontokba épüléséhez. Bioaktív anyagai a fitoszterinek (az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság megállapítása szerint az ezekkel dúsított élelmiszerek rendszeres fogyasztása egyértelmű és bizonyított összefüggést mutat a szérumkoleszterin szintjének csökkenésével; Lugasi Andrea, Fitoszterinekkel dúsított élelmiszerek: szerepük a szérumkoleszterin-szint csökkentésében, európai közösségi engedélyezésük, piacra kerülésük. Orvosi Hetilap, 2009). Egy indiai tanulmány közli, az amaránt pozitívan hat a koleszterinszintre (Asian Pacific Journal of Tropical Biomedicine, 2011). Bioaktív anyagai a polifenolok (valamelyest gátat vetnek az érelmeszesedésnek) és a szkvalén is. Élelmiszerek bioaktív anyagai iránt általában is nagy a kutatói érdeklődés, mert csökkenthetik, akár meg is akadályozhatják bizonyos betegségek kialakulását. Egy dél-koreai kutatás arra jutott, patkányoknál az amarántból kivont szkvalén csökkentette a máj zsírosságát (British Journal of Biomedical Science, 2004). Egy brazil tanulmányban összeírták, jótékonyan stimulálja az immunrendszert, tumorellenes hatást fejt ki, csökkenti a vércukorszintet és a magas vérnyomást (Journal of Food Science, 2012). Igazolták továbbá egyebek mellett szívvédő, féreghajtó, lázcsillapító, májvédő, kóros daganatok képződését gátló hatását. Az amarántliszt alkalmas csecsemőtápszerekben való felhasználásra (Journal of Food Science, 1986). Gluténmentes, így az erre érzékenyek is fogyaszthatják a lisztjével készült kenyeret. Gazdag élelmi rostokban. Egy argentin kutatás azt találta, a bíbor amarántból kinyerhető keményítő egyedi zselatinizációs és fagyási/olvadási tulajdonságokkal rendelkezik, ezért hasznos lehet az élelmiszeripar számára (Food Science and Technology International, 2000). Antioxidáns-tulajdonságai révén az öt legfontosabb zöldség egyikének számít.

Magjai nemcsak lisztnek valók, elkészíthetők pattogatottként, pehelyként, kásaként, beletehető krémes állagú italokba (smoothie), panírozhatunk is vele. Számos országban felhasználják különféle pékárukhoz, palacsintához. Indiában amarántlisztből is készítik a közkedvelt húsmentes apró falatokat (ladoo). Magas tápértékkel bíró, enyhe ízű leveleit Indiában és több más ázsiai országban úgy fogyasztják, mint a spenótot, ezért az amarántleveleket „kínai spenótnak” hívják. Mexikóban más magvakkal és mézzel elegyítve apró harapnivalót (Alegría) készítenek belőle. Mások mellett például Kanadában, Németországban és Olaszországban amarántos sört is készítenek.

Egyeseknek csak dísznövény. Másoknak élelem. Tudósoknak meg kutatási alapanyag. A végeredmény: igazoltan egészséges tápanyagforrás.