Betonnal pénzelt fejlődés

A 2004 nyarán rendezendő Eb nemcsak a Portugáliában eddig tartott legjelentősebb sportesemény lesz, hanem minden eddiginél nagyobb infrastrukturális befektetésnek is számít a sport területén. A futballklubok lerobbant létesítményei helyett tíz olyan „szuperstadionnal” gazdagítja az országot, amelyek sokoldalú felhasználásra alkalmas, a legmagasabb igényeket is kielégítő szabadidő-komplexumok lesznek. Habár a tíz közül csupán négy stadion állt – úgy-ahogy – készen az UEFA által megszabott szeptember végi határidőre, egyelőre sem az európai futballszövetség, sem a portugálok nem látszanak nyugtalankodni a késés miatt. Mint az Portugáliában már megszokott, minden az utolsó előtti percben, és az eredetinél tervezettnél jóval nagyobb összegért készül el.

Az eredetileg kalkulált 384 millió eurós befektetés azonban mára már 660 millióra nőtt. Ebből 106 milliót fedez az állam, amely a stadionok – időközben majdnem megduplázódott – eredeti költségének 25 százalékát, valamint a sportlétesítmények körüli közlekedési infrastruktúra kiépítését vállalta magára. Mivel a tízből hat stadion felhúzását a helyi önkormányzatok kezdeményezték, a közvetett módon az államra háruló költségekhez még 150 millió hozzászámítandó.

Portugália egy 70, két 50 és négy 30 ezer férőhelyes teljesen új, valamint három, átépítéssel és bővítéssel kialakított, ugyancsak 30 ezer férőhelyes stadionnal készül az eseményre. A két legnagyobb sportlétesítménynek a főváros ad helyet. A Sporting 50 ezer férőhelyes stadionjában augusztusban már nemzetközi mérkőzést rendeztek. Igaz, nem volt teljesen befejezettnek mondható, sok helyen máig folynak a munkálatok. Ráadásul a gyepszőnyeget egy baktérium támadta meg, így az első mérkőzés után fel kellett szedni, és újat lefektetni. Mindezzel együtt ez az egyetlen a tíz közül, amely nem lépte túl jelentősen az eredeti költségeket. A szintén lisszaboni 70 ezer férőhelyes Benfica-stadion, amely a döntő mérkőzés helyszíne lesz, nagyobb késésben van, novemberre ígérik befejezését. Valószínűleg az év végére készül el az ország második legnagyobb városában a portói futballklub stadionja, amely a nyitómérkőzés helyszíne lesz. A szintén portói Boavista-stadionnak is hiányzik még az egyik oldali lelátója, habár már rendeztek benne mérkőzést. Gimaraes, Coimbra és Aveiro városainak létesítményei készen állnak. Az építészetileg legkülönlegesebbnek számító stadion Bragában ugyancsak több hónapos késésben van, ez azonban az időközben felmerült problémákkal is magyarázható. A vártnál nagyobb nehézségekbe ütközött ugyanis az egyik, sziklafalba vájt oldal kiképzése.

A bőkezű felajánlás, ami a stadionok számát illeti, annak is köszönhető, hogy több önkormányzat „meggondolatlanul” vágott bele a vállalkozásba. Egyrészt minél többen szerettek volna a jelentős idegenforgalmat vonzó esemény helyszínének biztosításával gazdasági és egyéb előnyökhöz jutni, másrészt arra számítottak, hogy ha időközben ki is derül, nincs meg a pénz a vállalt feladatokra, a kormány kisegíti majd a bajba jutott önkormányzatokat.

Csakhogy időközben távoznia kellett az Euro 2004-re vállalkozó szocialista kormánynak, és a 2002 tavaszán hatalomra került jobboldali vezetés a vártnál is üresebb államkasszát talált. A rögtön nadrágszíj-megszorító intézkedéseket bevezető új kormány – amely azért az Euro 2004 megrendezéséről lemondani nem mert és nem akart – szigorúan tartotta magát az elődje által ígértekhez. Vagyis nem hajlandó a megállapodott összegnél egy fillérrel többet sem áldozni a rendezvényre.

Ez a megoldás azért is indokolt, mert félő, hogy a nagy tömegeket vonzó, de csupán néhány hétig tartó Euro 2004 végeztével a hatalmasra méretezett stadionok üresen, kihasználatlanul maradnak. Az ország futballstadionjai – legalábbis az eddig létezők – ugyanis csak a legritkább esetekben telnek meg nézőkkel, legtöbbször csupán néhány ezren vagy százan kíváncsiak élőben egy-egy mérkőzésre.

Az Európa-bajnokság megrendezésnek számos bírálója akad, akik úgy vélik, az ország erejét meghaladó feladatra vállalkozott a – hagyományosan erős – futball- és építkezési lobbi nyomására. Portugália – ma már elhibázottnak ítélt módon – a közösséghez való csatlakozása óta a betonra alapozta az ország fejlődését. A többi tagországhoz való felzárkózást szolgáló EU-pénzlapok nagy részét cementbe ölték (a fejlettebb régiókat részesítve előnyben, így növelve az egyenlőtlenségeket), ugyanakkor máig adósak a strukturális reformokkal.

Lisszabon, 2003. október