BENT és KINT

A napokban épp egy ismerős sorolta, hogy kétnaponta más-más országban vesz részt céges karácsonyi partin. Ő már alig bírja, hangzik tőle, és már viharzik is tovább a reptérre, hogy holland munkatársaival koccintson aznap este. A tanító néni ismerősöm pedig minden hasznos percet arra fordított, hogy hangulatos legyen a karácsonyi műsor, lehetőleg überelje a tavalyit, közben 34 gyereknek gyártott le apró karácsonyi ajándékot, persze esténként, és természetesen sütött egy tepsi zserbót is még a kollégáknak. Pont ő nem maradhat ki a „Hozzunk sütit az utolsó héten”-programból. Kettejük történetét nemcsak a száguldó tempó köti össze, hanem a szemükben felvillanó vágy is, hogy bárcsak máshogy lenne. Hogy hogyan is? Talán a pontos választ maguk sem tudják, vagy csak szlogenszerűen jönne a hangulatos készülődés és a boldog karácsony kívánsága. Mintha ezt kívülről hozzá tudnánk tenni magunkhoz, beköltöztetni magunkba, hogy a kellek és muszájok terhe csökkenjen, hogy legyen bennünk is valami a közelgő ünnepből.

Azt gyanítom, hogy az ünnep csakis bennünk teremtődik, és innét lép kifelé, mások felé, ismerősök, ismeretlenek felé. A tudatos jelenlét (mindfulness) nekem a kapcsolatépítésről szól, a kapcsolatról önmagunkkal, hogy igazi és saját válaszokat találjunk a kérdéseinkre, meglássuk a valós szükségleteinket és ezeknek az ismeretében gondoskodjunk magunkról – korán lefekszünk, ha nagyon fáradtak vagyunk, képesek vagyunk nemet mondani, és közben nem ráfeszülni mások ítéletére rólunk, kedvesen bánni magunkkal, akkor is ha valami nem jön össze, lazítani az elvárások szorításán és a megfelelés nyomásán. A hétköznapok mókuskerekéből kiszakító ünnep(lés) érzése csak belső odafigyelésből születhet meg: mi hogyan is szeretnénk, nekünk mit is jelentenek az ünnepek: talán olyan izgatottan csilingelős, meghitt és csendes, befeléfordulós, magunkba nézős? …vagy bármilyen más.

Amikor tudatosan jelen vagyunk, akkor tudatában vagyunk a pillanatnak – belső világunknak, gondolatainknak, érzéseinknek, érzeteinknek és külső környezetünknek is, miközben elfogadjuk, ahogy a dolgok itt és most éppen vannak. Megengedhetjük, hogy ilyenkor átéljük a béke pillanatait, igazán élvezzük a bennünk és körülöttünk levő jót. Ha pedig éppen nehéz a helyzet, vagy befelé figyelve át nem élt, fájó érzelmeket találunk, előhívhatjuk az együttérzést. Azt, amit a legjobb barátunk vigasztalásakor használunk. Az erős belső kritikus hangot lehalkítva (aki szerint pl. soha nem leszünk szerethetők és elég jók) felerősíthetjük a megértés és kedvesség hangját. Megérezve általa, hogy nem vagyunk egyedül a gyengeségeinkben. Nem szivárvány-unikornisos máz ez, hanem tudományos kutatások eredménye (Dr. Kristin Neff) igazolja, hogy ha a magunkkkal szemben tanúsított megértő és kedves hozzáállás, nagyban hozzájárul testi-lelki egészségünk minőségéhez. Tudatosan megélni a nehézséget bátorságot kér: őszintén vállalni, hogy az jelen van az életünkben, és mégis nem cuppogni a kelleténél tovább a nehézségben, hanem felmérni a lehetőségeket, és megtenni, ami vállalható.

Ha pedig tudatosan kapcsolódunk magunkhoz, akkor a jelenlét tudatossága a kommunikációban is megjelenik: nem a megszokott sérelmekkel vágunk vissza, nem indulatból, hanem a pillanat megtartó erejéből. A tudatos kapcsolat önmagunkkal nem egy éjszaka alatt nyílik ki bennünk, hanem mint minden értékes kapcsolatnak ennek is odaadás és idő kell. Akár most is kipróbálhatod ezt a rövid mindfulness-gyakorlatot, amit a mindfulness-tanfolyamok résztvevői nagyon támogatónak élnek meg, amikor elkezdjük építeni az önmagunkhoz való kapcsolódást: Vegyél fel egy kényelmes ülő testhelyzetet egyenes háttal, akár lágyan be is hunyhatod a szemed. Ráhangolódhatsz a légzésed áramlására, megfigyelve, ahogy finoman hullámzik benned minden ki- és belégzés. Milyen módon tudnál most barátian kedves lenni magaddal is? Talán egy-egy gesztus kifejezheti ezt, pl. megfoghatod a kezed, érinthetsz valami puhát vagy akár mindkét kezed a szívedre is teheted. Talán egy szívből jövő jókívánság is megérint, pl. Legyek most türelmes magammal is. Találjam meg a biztonságot ebben a zűrzavarban. Vegyem észre és éljem át a jót az életemben. Hosszan kilélegezve hagyhatod, hogy nyugalomban legyél, mielőtt újra nyitod a szemed.

Kívánom, hogy így az ünnepek után, de még az új év előtt önmagunkat is fogadjuk barátunknak, akire nem sajnáljuk az időt és a támogató odafigyelést. Ha kapcsolódunk önmagunkhoz, megérthetjük és megérezhetjük, hogy mire van szükségünk. Az is lehet, hogy néhány perc csönd, egy jókívánság magunknak, egy rövid séta, a kedvenc zenénk meghallgatása vagy egy lélegzetvételnyi szünet éppen elég. Ehhez kívánok éberséget.