Bankárterror

„Eddig semmilyen lépést nem tettünk a bankok ellen, azonban tudunk harapni is” – erősködött a kormányfő. Ficónak nem ez volt az első ilyen kirohanása a bankok ellen, és valószínűleg nem is az utolsó. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az efféle kirohanások többnyire csak a választótábor növelését szolgálják, bármiféle valós eredmény nélkül. Egy ideig még hallgathatjuk a nagy szavakat, majd megint hoznak egy olyan törvényt, amelyet a bankok könnyedén kijátszanak.

A pénzintézetekkel kapcsolatos szabályok szigorítására ugyanakkor égető szükség lenne, hiszen a Szlovákiában működő, többnyire külföldi kézben levő bankok mára olyan díjakat szabnak az ügyfeleiknek, amilyeneket csak akarnak. Azt persze elismerjük, hogy a bankok nem humanitárius szervezetek, nem azért hozták létre őket, hogy másokon segítsenek. A profit az egyetlen istenük, amiért bármit hajlandók megtenni, hiszen akinél a pénz, annál a hatalom. Az viszont már gond, hogy a bankok nem szégyellnek ezzel a hatalommal alaposan visszaélni. Tulajdonosaik a gazdasági liberalizmus, a minél „szabadabb” piac élharcosai, hiszen hatalmukat csak akkor használhatják a profit további növelésére, ha az állam minél kevésbé szól bele a működésükbe, magukra hagyva a kiszolgáltatott ügyfeleket. Mára az emberek többsége természetesnek tartja, hogy a pénzét szinte ingyen, szégyenteljesen alacsony kamatra adja kölcsön a banknak, amely ráadásul akkora díjakkal terheli a betéteket, hogy – az inflációt is figyelembe véve – mindenki csak veszít, ha a bankra bízza a pénzét. Ugyanakkor, ha véletlenül kölcsönre szorul, olyan szigorú feltételeket szabnak, hogy azoknak az emberek egy jelentős része meg sem felel, akik pedig mégis hitelhez jutnak, azokat igyekeznek a lehető legjobban megkopasztani. Így nem csoda, hogy míg bérünk az egyik legalacsonyabb, hitelünk az egyik legdrágább egész Európában. A bankok természetesen egész elemző osztályokat tartanak fenn azért, hogy nekünk, „buta parasztoknak” elmagyarázzák, miért is jó ez számunkra. Az idei díjemeléseket például azzal indokolják, hogy az elmúlt időszakban csökkent a díjakból származó profitjuk, mivel visszaesett az érdeklődés a hitelek iránt. Arról persze hallgatnak, hogy a hitelek iránti érdeklődés nagyrészt azért csökkent, mert olyan feltételeket szabtak az igénylőknek, amelyeknek csak kevesen képesek megfelelni.

Mit tehetünk a helyzet javítása érdekében? A rossz hír, hogy Fico akkor sem tudna sokat tenni, ha komolyan gondolná, amit mond. Az államok fejére nőtt bankszektor megregulázásához mára minimum uniós összefogásra lenne szükség, és talán még ez sem lenne elegendő, hiszen a pénz mindenhatóságával szemben az uniós politikusok is ingatagnak bizonyulhatnak. A bankok ügyfelekkel szembeni terrorját így még lesz elég időnk „élvezni”.