Az űr és az Úr: a világegyetemről beszélgetett a pápa az űrállomás legénységével

A történelemben most másodszor beszélt pápa a világűrben tartózkodó űrhajósokkal, első ízben XVI. Benedek pápa tette ezt 2011 áprilisában, aki a bolygó jövőjéről és a környezeti kérdésekről faggatta az akkori legénységet. „Jó napot vagy jó estét kívánok, mert amikor a világűrben van az ember, ezt sosem lehet tudni” – kezdte mondandóját Ferenc pápa a Vatikán egyik termében ülve, amikor műholdas kapcsolatba lépett az űrhajósokkal. „A csillagászat, amelynek segítségével megcsodálhatjuk a világegyetem végtelen horizontjait, kérdéseket ébreszt fel bennünk: honnan jövünk, hová megyünk? Világűrbeli tapasztalataik alapján mit gondol az ember helyéről a világegyetemben?” – kérdezte a katolikus egyházfő Paolo Nespoli olasz űrhajóst.  Randy Bresnik, az ISS amerika parancsnoka azt mondta Ferenc pápának, hogy a legnagyobb öröm a világűrben keringő laboratóriumban dolgozni, mert  minden kissé más perspektívából látható, mint ahogy Isten megteremtette. A pápa azt kérdezte a három amerikai, két orosz és az olasz űrhajóstól, hogy miben lelik a munkájukban a legnagyobb örömet. Bresnik azt válaszolta: „Az ember nem jöhet fel ide és nem láthatja a Föld leírhatatlan szépségét anélkül, hogy ne érintse meg a lelkét”. A pápa megkérdezte a legénységtől azt is, hogyan értelmezik Danténak azt a megállapítását, amely szerint a szeretet mozgatja az univerzumot. Alekszander Miszurkin orosz kozmonauta válaszában megjegyezte, hogy az űrben olvasta Saint-Exupéry A kis herceg című regényét, és megragadta, ahogyan a kisfiú a szeretetet értelmezi. „A szeretet ad erőt ahhoz, hogy valaki másért odaadjuk az életünket” – mondta az orosz űrhajós.