Az erőszak nem magánügy

A családon belüli erőszak etnikai, vallási és társadalmi osztályoktól függetlenül minden emberi kultúrában előfordul, és még a mai modern korunkban is tabunak számít: mind az agresszor, mind az áldozat igyekszik eltitkolni. A külső környezet sem segíti a családon belüli erőszak feltárását, a társadalom nagy része úgy tekint a jelenségre, mint családi problémára, mely nem rá tartozik. Egyes becslések szerint 3 családon belüli erőszakos esetből csupán egyet jelentenek, és egyes országokban maga a hatóság is gyakran elutasító az ilyen ügyekben. Az amerikai CDC (Centers for Disease Control and Prevention) intézet szerint a családon belüli erőszakos esetek kb. 32 millió olyan amerikai állampolgárt érintenek évente, akik testi sérüléseket is elszenvednek vagy más egészségügyi problémát okoz nekik az erőszak. Ez az amerikai lakosság 10%-a. A szlovák hatóságok statisztikái szerint a nők ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények 70%-a otthon, a családon belül történik. Az uniós tagállamok statisztikái szerint minden ötödik nő életében legalább egyszer elszenved valamilyen erőszakos támadást a partnerétől, és négyből egy esetben az agresszor a férj vagy az élettárs.

Bűn és büntetés

Általánosságban az erőszak elsősorban a fizikai bántalmazást jelent, erőszakos cselekedetnek számít azonban a bántalmazás valamennyi formája és minden olyan megnyilvánulás, amikor az agresszor a felsőbbrendűségét fitogtatja, visszaél a hatalmával, fenyegetőzik, testi, lelki és szexuális nyomást gyakorol az áldozatára. Noha a családon belüli erőszakról nincs egységes definíció, a jelenség ismertetőjegyei alapján egyértelműen meghatározható ez az erőszaktípus, az elkövető felelősségre vonható és büntethető. A büntető törvénykönyv szó szerint nem említi a családon belüli erőszakot, helyette a 208. cikkely a közeli és a ránk bízott személy zaklatásáról, kínzásáról szól, de ez pontosan felsorolja a családon belüli erőszakkal összefüggő bűncselekményeket, beleértve a fenyegetőzést is. A kiszabható büntetés enyhébb esetekben 3-tól 8 évig terjedő szabadságvesztés, súlyosabb esetekben 15-től 25 évig terjedő börtönbüntetés, ha pedig az erőszak halállal végződik, az elkövető az élete végéig rács mögé kerülhet. A hatályos törvény értelmében az erőszakoskodó személyt vizsgálati fogságba is helyezhetik, így megelőzhető és megakadályozható az áldozat további kínzása. A törvény viszonylag szigorú, a gond az ügyek felderítésével és a bizonyítással van. A meggyötört áldozatok ritkán mennek el a rendőrségre feljelentést tenni, s ott sem veszik őket mindig komolyan.

Tanúk nélkül

Az erőszakot a legközelebbi hozzátartozók körében, tanúk nélkül, otthon vagy olyan helyen követik el, melyet a nyilvánosság nem ellenőrizhet, bár vannak olyan esetek is, amikor az erőszakoskodó mindenhová követi áldozatát, házon kívül sem képes már uralkodni magán, és idegenek szeme láttára is rátámad. Az erőszak alatt az áldozat többnyire annyira el van szigetelve a külvilágtól, hogy esélye sincs segítséget hívni. Mivel a támadásra a lakásban, házban kerül sor, akár évekig is titkolni lehet – szakemberek szerint éppen ezzel magyarázható, hogy az emberek miért olyan közömbösek a jelenség iránt, és miért tartják magánügynek. Csakhogy nem árt tudatosítani: negatív jelenségről van szó, melyet nem szabad bagatellizálni. Az erőszakot nem lehet megbocsátani – a testi és lelki kínzás, amikor az egyik ember a másik fölötti hatalmát bizonyítja, nem lehet magánügy, a társadalom nem hunyhat szemet felette! A családi erőszak rendszerint a gyerekek szeme láttára történik, számukra ez súlyos trauma, hosszú időre megbélyegzi őket – egyrészt komoly lelki problémákkal küszködhetnek, másrészt hasonló magatartásformákat sajátíthatnak el, és a saját bőrükön tapasztalt, beteges szociális és viselkedési mintákat később saját maguk is alkalmazhatják, számukra ez lesz a normális.

Amellett, hogy a családi erőszak otthon, titokban történik, egy másik fontos ismertetőjegye, hogy az áldozat teljesen alá van rendelve az erőszakoskodónak. Az agresszor célja teljhatalmat gyakorolni áldozata felett, amit úgy tud elérni, hogy lelkileg rendszeresen és ismételten traumatizálja őt. Az áldozat pedig éppen azért teljesíti az utasításait, mert reméli, így nem haragítja újból magára, s csökkenti a támadások számát, vagyis ha alkalmazkodik, a helyzet változik. Sok nő azt hiszi, az erőszak minden párkapcsolat szerves részét képezi, ezért eszükbe se jut tenni ellene. Nem tudatosítják: ha eleget tesznek az agresszornak, ettől vérszemet kap, egyre több kívánsága lesz, az erőszak fokozódni fog. A családon belüli bántalmazás egy spirál, ami azt jelenti, hogy egyre súlyosabb formát ölt, és ami eleinte egy rángatás vagy egy pofon volt, az idővel élet elleni bűncselekménnyé fajulhat. Ilyen esetekben a családi terápia már nem segít, és a jelenség magától nem fog elmúlni. Gyakran előfordul az is, hogy ami eleinte imponál a nőknek, az később erőszakká alakul át.

Ne legyünk közömbösek

Néhány országban a lányokat úgy nevelik, hogy a férjnek jogában áll megbüntetni a feleségét, ráadásul maguk a nők sem szívesen vallják be, hogy kínozzák őket – szégyellik magukat miatta, vagy egyszerűen félnek megvádolni a családtagot. Esetenként az erőszakoskodó bosszújától is tartanak. Ebből kifolyólag nagyon nehéz pontosan feltárni a családon belüli erőszakot. Éppen ezért szakemberek szerint a megelőzés nagyon fontos. „A legfontosabb: ne legyünk közömbösek, és ne féljünk segítő kezet nyújtani az áldozatoknak!” – buzdít a családi erőszak problémájával évek óta foglalkozó Ötödik Nő Polgári Társulás.

Mi a családon belüli erőszak?

A családon belüli erőszaknak több meghatározása is van. Abban a legtöbb szakértő egyetért, hogy leggyakrabban nők és gyermekek ellen irányul.

Az egyesült államokbeli Nők Elleni Erőszak Hivatalának meghatározása szerint ,,családon belüli erőszakról beszélhetünk, ha egy kapcsolatban az egyik fél erőszakos magatartást alkalmaz a másik féllel szemben azért, hogy ezáltal a partnert hatalmában tartsa, és felette ellenőrzést és uralmat gyakoroljon.“ A családon belüli erőszak az Egyesült Királyságban lévő Gyermek- és Családsegítő és -támogató Szolgálat meghatározása szerint: ,,Egy intim kapcsolatban az egyik fél a másik fél fölött uralmat és ellenőrzést gyakorol, és ennek magvalósításához erőszakos magatartásokat használ eszközként.”

Előfordulhat különnemű és azonos nemű kapcsolatban is, az erőszak irányulhat a partnerre, gyermekre, más családtagra. Általában fizikai, szexuális, lelki jellegű az erőszak, de hozzátartoznak a fenyegetések, szidalmazások, dolgok elleni erőszakos megnyilvánulások és pénzügyi-gazdasági függőségbe hozás is.

Mivel az áldozatok zöme nő, egy másik definíció, az ENSZ meghatározása szerint a családon belüli erőszak „bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában. Beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el, ide értve a bántalmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést, a házasságon belüli nemi erőszakot” – áll az ENSZ Deklaráció a Nők Elleni Erőszak Megszüntetéséről című dokumentumában. 

A családi erőszak formái

- fizikai kínzás – például fojtogatás, ütlegelés ököllel, pofozás, rugdosás, fegyverrel való fenyegetőzés, égési sebek okozása

- szóbeli támadások, rágalmazás, lelki gyötrés – például folytonos becsmérlés, az áldozat megalázása, nevetségessé tétele, váratlan ellenőrző látogatások és telefonhívások, üldözés, követés, félelemkeltés, értelmetlen parancsok

- társadalmi kínzás – az áldozatot elszakítja a környezetétől, mindenkitől elszigeteli

- szexuális visszaélések – az áldozatot megerőszakolják, olyan szexuális praktikákra kényszerítik, melyeket elutasít

- gazdasági ellenőrzés – az áldozat anyagilag teljesen függ az erőszakoskodótól, nincs vagy csak korlátozott hozzáférése van a pénzhez, az agresszor nem ad pénzt, partnerét nem engedi munkába járni stb.

- nyomásgyakorlás – megfélemlítés, fizikai támadással való fenyegetőzés, parancsolgatás, a gyerekek manipulálása, befolyásolása, az erőszakoskodó az áldozatot nem engedi aludni, nem ad neki enni, öngyilkossággal fenyegetőzik stb.

Miért nehéz otthagyni az erőszakoskodót?

A családon belüli erőszakról nagyon sok tévhit terjedt el. Amellett, hogy a jelenséget sokan magánügynek tartják, az emberek többsége meg van róla győződve: maguk az áldozatok akarják, hogy kínozzák őket, ellenkező esetben rég elszöktek volna, otthagyták volna erőszakoskodó partnerüket. A dolog azonban ennél sokkal összetettebb. Az áldozatok sokszor nem tudják, hová és kihez forduljanak segítségért. Azt kockáztatják, hogy a környezetük azzal fogja vádolni őket, hogy szétdúlták a családot. Ezenkívül sok áldozatnak már van olyan rossz tapasztalata, hogy kértek segítséget, de a rendőrség vagy a környezetük, a család bagatellizálta az ügyet, nem hittek neki.

Az áldozat sokszor annyira fél a támadójától, hogy félelmében elmenekülni sem tud. Az erőszakoskodó azzal fenyegetőzhet, hogy úgyis megtalálja őt, s akkor majd megbünteti. Azzal is ijesztgetheti, hogy eladja a közös vagyonukat, s a bevételből nem ad neki semmit, elveszi tőle a pénzét, a gyerekeket. Azzal is zsarolhatja, hogy ha elszökik, a gyerekeket fogja kínozni, miközben ez a veszély bizonyíthatóan reális, és annak a nőnek, aki az erőszaktól és a folytonos megalázástól képletesen szólva szinte teljesen lebénul, alaposan meg kell fontolnia minden egyes lépést. Mivel gazdaságilag is teljesen a partnerétől függ, gyakran nincs hová menekülni. Nem tud saját lakást bérelni vagy venni, ha elszökik a közös háztartásból, sokszor a szegénység határára kerül. Ezenkívül néhányan – a partner örökös bocsánatkérései és ígérgetése alapján – még bíznak benne, hogy a helyzet egyszer javulni fog. 

Az agresszor sajátosságai

- Mások problémái iránt közömbösek

- Korlátolt gondolkodásúak

- Megvalósíthatatlan elvárásaik vannak

- Beszédük durva, bántó

- Bagatellizálják az erőszakot

- Tárgyként kezelik az embereket

- A hozzátartozói kapcsolat megvonással zsarolnak

- Gyűlöletet keltenek áldozatukkal szemben

- Hirtelen indulatkitöréseik vannak

- Gyakran fenyegetnek erőszak alkalmazásával

- Hiperérzékenyek

- Féltékenyek

- Erőszakosak, durvák a szexben

- Bűnelkövetésre hajlamosak

- Áldozatként tüntetik fel magukat önigazolásként

A családi erőszak ismertetőjegyei

- az erőszakot otthon, a legközelebbi hozzátartozók körében követik el

- az erőszakoskodó személy bizonyítani akarja a többiek feletti hatalmát

- ciklusszerű, hosszabb ideje ismétlődik

- egyre fokozódik

- különböző formája és típusa van – az erőszakoskodónak lehet testi, lelki, szociális, szexuális, anyagi vagy jogi dominanciája is

- az erőszakoskodó az áldozatát igyekszik szociálisan izolálni

- sokáig sikerül titokban tartani

- az erőszak rendszerint a családon belüli összes viszonyra rányomja a bélyegét

- a bántalmazó az áldozatát a szüntelen pszichikai nyomásgyakorlással fogva tartja

- az áldozatok komoly pszichikai és egészségi problémákkal küszködnek

A családi erőszak 3 fő szakasza:

1. Fokozódik a feszültség – ezt a fázist fülledt légkör, feszültség jellemzi. Az agresszor egyfolytában veszekedéseket kezdeményez, kötekedik, féltékenységi jeleneteket rendez, kritizál, áldozatát nevetségessé teszi és megalázza, esetleg megfenyegeti. Az áldozat – az erőszakot elkerülendő – szolgálatkész, visszahúzódó, bármire képes, csak hogy abbamaradjanak a szóbeli támadások, miközben nem tudatosítja, hogy nem vele, hanem a partnerével van probléma. Az áldozat a kialakult konfliktusokért magát hibáztatja, s meg van róla győződve, hogy a veszekedéseket ő idézte elő a viselkedésével.

2. Tényleges erőszak – a bántalmazó egy idő után képtelen uralkodni magán, a kezdeti nyomásgyakorlás igazi lelki és testi kínzássá alakul – rátámad áldozatára, megerőszakolja, lelkileg gyötri, amivel teljesen a hatalmába akarja keríteni.

3. Utolsó szakasz – az agresszor szabadkozik, bocsánatot kér, másokat hibáztat – az erőszakoskodó próbálja kiengesztelni áldozatát, ajándékot, virágot vesz neki, térden csúszva könyörög, sír, fogadkozik, hogy soha többé hasonló dolog nem fog előfordulni, miközben egyfolytában az áldozatot vádolja, hogy lényegében az egész az ő hibája.

Kihez fordulhatunk?

1. Rendőrség – a 158-as vagy a 112-es telefonszámon mindig segítséget kérhetünk.

2. Országos segélykérő – 0800 212 212. Az ingyenes segélykérő vonalon az erőszakos cselekmények áldozatai vagy a veszélyben lévő nők kérhetnek tanácsot. Pszichológiai, jogi, szociális tanácsadást kapnak. Az információkat bizalmasan kezelik, az áldozatok adatait nem adják ki, de akut esetekben – a telefonáló beleegyezésével – értesítik a rendőrséget, a mentőket vagy más intézményt, a mely segítséget nyújthat.

3. Felvidéki lelki elsősegély telefonszolgálat – magyar nyelven – helyi tarifával két számon: 0904 500 338 és a 0918 500 333 érhető el és a névtelenség megőrzésével vehető igénybe. A hívásokat a magyarországi Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének (LESZ) rendszerében fogadják.

4. Pomoc obetiam násilia – www.pomocobetiam.sk – ingyenes pszichológiai, jogi és szociális tanácsadással foglalkoznak, segítenek az erőszakos bűncselekmények, a családon belüli erőszak áldozatainak, azok hozzátartozóinak és a bűncselekmények szemtanúinak. Segélyhívó szám: 0850 111 321.

5. Szlovákiai Nők Szövetsége (Aliancia žien Slovenska) – krízisközpontjukban a családi erőszak áldozatainak nyújtanak szociális, jogi, lelki segítséget. Elérhetőség: 0903 519 550, [email protected]

(sza)